Menü

Ehetsz szénhidrátot nyugodtan, csak erre a két dologra figyelj

Miért van az, hogy egyes szénhidrátok hizlalnak, míg mások nem? És miért hat az egyes emberekre másképp ez a makro tápanyag?

A szénhidrátoknak két nagy csoportját különböztetjük meg, az egyik az egyszerű, a másik pedig az összetett szénhidrátok csoportja, nyilván az őket alkotó molekulaláncok hossza miatt.

Az egyszerű szénhidrátok feldolgozása meglepően egyszerűen zajlik, a szervezet számára ezek azonnali energiaforrást jelentenek. Azonban túlzott bevitel esetén, illetve akkor, ha valaki nem “váltja” megfelelő mennyiségű energiára őket, tehát nem égeti el, a zsírsejtekben, tartalékként raktározódnak – vagyis a fel nem használt energia túlsúly formájában jelenik meg a testen.

Egyszerű szénhidrátok például: a közönséges répa- és nádcukor – összefogó nevén szacharóz, a szőlőcukor (glükóz), illetve a gyümölcscukor (fruktóz.)

Az összetett szénhidrátok feldolgozása ezzel szemben már magától a testtől is igényel energiabefektetést. Összetett szénhidrát például a keményítő, illetve a rostok alkotóelemei is – ezért van az, hogy bizonyos keményítőtartalmú zöldségeket, például az édesburgonyát a fogyás érdekében nem tiltjuk, hanem ajánljuk, illetve a magas rosttartalmú szénhidrátforrásokat is, amilyen például a köles, a hajdina vagy akár a barna rizs.

A rostanyagok egyébként az egyszerű szénhidrátok felszívódásán is lassítanak, de nyilván ez nem azt jelenti, hogy keverj egy kis rostot a fehér liszthez, és már mehet is, alapvetően érdemes egészséges alapanyagokat választani a táplálkozáshoz. Viszont a gyümölcsök esetén sokat számít, hogy nem pusztán fruktóz, hanem rostanyag is alkotja őket, az pedig már egyéni tényező függvénye, ki hogyan tudja emészteni a gyümölcsöket, hízik-e tőlük vagy sem.

Energiaszükségletünk kb. 50%-át a szénhidrátok fedezik (legnagyobb felhasználó, a munkát végző izomzat, naponta kb. 300g szénhidrátra van szüksége).

Másik fontos tulajdonságuk, hogy a szervezet vázanyagának alkotásában vesznek részt. A sejtek külső burkában jelenlévő szénhidrátok nem csak a sejt mechanikai védelmében, de sajátos anyagcsere- és védekező mechanizmusában is részt vesznek.

Szérumfehérjékben (vér) és hormonokban is megtalálhatóak. Szerepük van az immunanyag képzésben, a véralvadás gátlásában (heparin), a kalcium-anyagcserében, ezen keresztül a csontosodási folyamatban is.

Kedvezően befolyásolják az agy érési sebességét fejlődő korban.

A tejcukor bizonyos fajtája a csecsemők bélflórájának kialakulásában játszik szerepet.

Szénhidrátszükséglet korosztályok szerint: Csecsemőkorban: 16-18g /kg, Kisgyermekkorban: 14-16g /kg, 10 éves korban: 13,5 g/kg, Felnőttkorban: 5,5 g/kg

A szénhidrát feldolgozása és emésztése is múlik egyedi tényezőkön: van, akinek az anyagcsere működését kifejezetten a szénhidrátforrások segítik, míg mások emésztését lelassítja a túlzott bevitel akkor is, ha összetett forrásokról beszélünk.

Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek

A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.

Alumínium a szervezetben

Sokféle anyaggal találkozik a szervezetünk életünk során, ilyen az alumínium is, nagyon oda kell figyelni, hogy ne halmozzuk fel a szervezetünkben.

A méhek természetes csodaszere: ezért fogyasztanak egyre többen propoliszt

A természet patikája számos olyan kincset rejt, amelyet már évszázadok óta használnak az emberek az egészség megőrzésére. Ezek közé tartozik a propolisz is, amelyet sokan a méhek egyik legértékesebb ajándékának tartanak. Nem véletlen, hogy egyre többen fordulnak ehhez a természetes anyaghoz.

Mennyi só is végül is az annyi? – amit a sóhiányról tudni érdemes

Az tudjuk, hogy a túlzott sófogyasztás nem egészséges, na de az sem, ha túl keveset viszünk be, mert sóhiányunk lesz, és éppenséggel ez sem jó.

Probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok – mikor melyikre van szükség?

Az utóbbi években egyre többet hallani a bélflóra egyensúlyának fontosságáról, és ezzel együtt három kulcsfogalomról: probiotikumok, prebiotikumok és posztbiotikumok. Bár gyakran együtt említik őket, szerepük eltérő, és nem mindegy, hogy mikor melyiket érdemes alkalmazni.