Menü

A trauma és a bántalmazás tünetei gyermekeknél

Ma Magyarországon egyre kevésbé számít tabutémának a gyermekbántalmazás, mégis sok esetben a szülők, tanárok és más gyermekekkel foglalkozó szakemberek nehezen beszélnek erről. Nem tudják mik a jelei, mi a teendő, ha ezeket észlelik.

Ez nagyon lényeges lenne, hiszen az erőszak jelen van a gyermekek életében. Ha bántalmazást hallunk gyakran sztereotip képek és gondolatok jelennek meg előttünk, amelyek sokszor egyáltalán nem, vagy annak számos formáját nem fedik le.

Mit nevezünk gyermekbántalmazásnak?

Az abúzusnak több típusa is létezik, amelyekre definíciókat is írhatunk. A fizikai bántalmazás vagy erőszak kategóriája jelöli a sérülések vagy különféle szenvedések megelőzésének hiányát. Amennyiben bizonyítható, vagy okkal feltételezhető, hogy ezeket szándékosan okozták, vagy nem jelezték előre, nem akadályozták meg.

Érzelmi bántalmazásnak nevezzük, amikor a gyermeket érzelmi fejlődésében akadályozzák. Rendszeres sértegetések, megalázások veszik körül. Önbecsülésében sértik, a szülő elutasítón viselkedik vele. Hangsúlyozandó azonban, hogy a neveléshez tartozó szabályok betartatásának következetes módja, az esetenkénti nemleges válaszok nem számítanak érzelmi bántalmazásnak, erőszaknak, amennyiben nem haladják meg az egészséges fejlődést gátló határokat (nem megaláztatáshoz kapcsolódnak).

A szexuális erőszak talán a legismertebb fajtája a bántalmazásnak, hiszen a legtöbb esetben a média erre fordítja a legnagyobb hangsúlyt. Azonban itt is fontos megjegyeznünk, hogy nem csupán a létrejött szexuális kontaktus, hanem az egyéb magatartás formák is ide tartoznak (pl. intim helyeken való érintés, szexuális tartalmú képek mutatása). Olyan személyekre is vonatkozik, akikre a gyermek bízva van, és kihasználják helyzetét, esetleg hasznot húznak belőle. A kapcsolatteremtés nélküli szexuális bántalmazás körébe sorolható az ilyen jellegű tevékenységek nézésének kényszerítése, például a pornográf tartalmak, vagy más személyek aktusának végig nézetése.

Az elhanyagolás is bántalmazásnak minősül

A bántalmazásoknak van még egy típusa, ami szintén nem közismert annyira, mint a fentiek. Az elhanyagolás egy ugyanolyan súlyosságú traumának számít, mint a fent említett példák. Az elhanyagolás két részre osztható. A fizikai elhanyagolás jelöli a megfelelő táplálás, ruháztatás hiányát. Ide tartozik a nem megfelelő orvosi ellátások biztosítása, a nem megfelelő higiénia megteremtése.

Továbbá az iskoláztatás hiányosságai is a fizikai bántalmazás köréhez sorolhatók. A másik, az érzelmi elhanyagolás, amely szintén érzelmi bántalmazásnak minősül és a megfelelően támogató érzelmi háttér hiányát jelenti. Bár ez utóbbi kevésbé kézzel fogható, igen fontos megemlítenünk, mert ennek következtében a gyermek veszélyeztetetté válhat a későbbi bántalmazásokkal szemben.

A gyermekbántalmazás tünetei, esetleges jelei

A bántalmazásoknak nincs egységes tünetlistája, amelyek pontosan jeleznék az abúzus tényét. Azonban felsorolható néhány jel, amik együttesen segíthetnek felismerni a bántalmazás jelenlétét a bántalmazott gyermek viselkedésében. Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a jelek más problémák meglétére is utalhatnak, és külön-külön nem elegendőek ahhoz, hogy valaki megvádolható legyen gyermekbántalmazással.

Minden embert megillet az ártatlanság vélelme, így csakis konkrét bizonyítékok birtokában lehet bárkit megvádolni, és ilyen esetekben is a hatóságok járhatnak el a vádak kapcsán. Fontos azonban, hogy ne maradjunk tétlenek, hanem járjunk utána annak, valóban bántalmazásról van-e szó.

Testi tünetek: sérülések, sokszori balesetek által keletkezett nyomok, nemi szervek zavart, ösztönös megérintése, gyakori pszichoszomatikus tünetek, nemi szervek és a körülötte lévő területek sérülése, visszatérő húgyúti gyulladások, zúzódások vagy karcolások, nemi szervek érzékenysége, hirtelen váladékozása, vérzése, abnormális elváltozások a nemi szerveken, karmolások, harapások a gyermek testén, arra utaló jelek, hogy a gyermeket erőszakkal levetkőztették, megmagyarázhatatlan terhesség.

Szociális elszigetelődés, egyedüli játékok, csendes, visszahúzódó viselkedés. Iskolában észrevehető hirtelen változások a viselkedésben: teljesítményromlás, túl korán érkezik, vagy túl későn távozik az iskolából, ellenállás a testi foglalkozásokkal szemben, például tornaóra, úszás, az iskolaorvosi vizsgálattal szembeni ellenérzések, iskolakerülés.

Miért félünk mindattól, ami örömet hoz az életünkbe?

A legtöbbünk cipel valamilyen sérelmet, problémát a múltjából. Sokszor fel sem tűnik, hogy a döntéseinket egy régi, magunkban felépített élethelyzet irányítja, amely már ténylegesen nem rólunk szól. A mindennapi helyzetek során emiatt lépünk hátrébb mindattól, ami valaha boldoggá tett, csak hogy ne kelljen újra megélni azt a fájdalmat, amit a kudarc jelentett.

Az Asperger- szindróma jellemzői

Az Asperger-szindróma az autizmus spektrum egyik formája, amelyet hagyományosan a magasabb intellektuális képességek, a megőrzött nyelvi fejlődés és a szociális-kommunikációs nehézségek sajátos kombinációja jellemez. Bár a diagnosztikai rendszerek ma már hivatalosan nem különítik el az Asperger-szindrómát az autizmus spektrumzavar többi formájától, a fogalom tovább él a köztudatban, és sok ember számára fontos identitási és önértési keretet ad.

Természetes feszültségoldó technikák a mindennapokban

A modern élet állandó rohanása könnyen vezet krónikus feszültséghez, amely hosszú távon testi és lelki problémákat okozhat. A stressz önmagában nem ellenség, hiszen kis mennyiségben motiváló erőt jelenthet, ám ha tartósan fennáll, a szervezet kimerül. A feszültségoldás ezért nem luxus, hanem alapvető szükséglet.

Sajátszabályos gyerekek – hogyan értsük meg őket

Minden gyerek más, még a családon belüli gyermekek sem ugyanolyanok, hiába kapják ugyanazt a nevelést. Nézzük, milyenek a sajátszabályos gyerekek.

Alkalmazkodási zavar – a túlterheltség láthatatlan terhe

Az alkalmazkodási zavar olyan lelkiállapot, amely akkor jelentkezik, amikor az embert érő stressz meghaladja a megküzdési képességeit. Bár mindenki találkozik nehéz élethelyzetekkel, vannak időszakok, amikor a változások túl gyorsan, túl intenzíven vagy éppen túl hosszú ideig következnek be. Ilyenkor az érzelmek, a gondolkodás és a viselkedés is kibillenhet az egyensúlyából. A jelenséget gyakran félreértik, pedig nem gyengeség, hanem egy teljesen érthető emberi válasz a túlzott megterhelésre.