Menü
  • Elme és lélek
  • ADHD felnőttkorban

ADHD felnőttkorban

Sokan nem tudnak róla, de az ADHD azaz a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar nemcsak gyermekkorban létezik, hanem felnőttkorban is előfordulhat. A felnőttkori ADHD legtipikusabb tünetei a hiperaktív jegyek (belső nyugtalanság, állandó mozgékonyság) és az lobbanékonyság, türelmetlenség.

Az iskoláskorú gyermekek 3-9%-a szenved ADHD-ben, felnőttkorban pedig ennek a zavarnak az aránya 1-4%. A betegség konkrét okai között a koraszülést, dohányzást, fejsérülést, oxigénhiányt említik, s szakértők szerint fiúknál gyakrabban fordul elő.

Felnőttkorban a szakértők szerint a kiváltó okok között jó néhány befolyásoló tényező van, mint például a genetika, a külső és belső környezeti hatások és bizonyos szokások (dohányzás, alkoholfogyasztás, drogok).

Sokáig kizárólag gyermekkori zavarnak tartották, amely a felnőttkorra „kinőhető”, de ma már tudják, hogy az esetek több, mint felénél a tünetek egy része felnőttkorban is fennáll és kezelést igényel.

A felnőttkori figyelemzavar esetén a napi feladatok ellátása is problémát jelenthet, hiszen ezek a betegek türelmetlenek, nehezebben koncentrálnak, könnyen elterelődik a figyelmük, hamar megunnak dolgokat, nem figyelnek a részletekre, nagyobb hibaszámmal dolgoznak a munkahelyükön és a memóriájuk is gyengébb.

A hiperfókuszálás egy igencsak jellemző tünetük, ami azt jelenti, hogy nehéz arra figyelniük, ami nem érdekli őket, ám ami motiválja és felkelti érdeklődésüket, abban teljesen el tudnak merülni, ez lehet jó oldaluk is és kevésbé jó tulajdonságuk is.

A feledékenységük szinte mindennapos, nehéz rendszerezniük és észben tartaniuk a feladataikat, az információkat, ezért gyenge szervező képességgel rendelkeznek.

Munkáikat gyakran halogatják, gyakran elkésnek, dolgaikat elveszítik, vagy elfelejtik, hova tették. Határidős feladataikat olykor elfelejtik, ezért a munkavégzésben ez a betegség igencsak akadályozza őket.

Egy felnőttkori figyelemzavarban szenvedő személy sokszor nem bírja kivárni, amíg a másik fél elmondja a mondandóját, gyakran félbeszakítja a beszélőt, türelmetlen a kommunikációban, mások szavába vág, túlkiabál másokat, magatartása szociálisan nem mindig megfelelő.

Nehezen irányítják érzelmeiket és gyakran éreznek frusztrációt, melyet nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak kezelni, emiatt stresszessé, robbanékonnyá és túlérzékennyé válhatnak. A felnőttkori hiperaktivitás hasonlít a gyerekkori betegséghez, ugyanúgy megjelenik egyfajta belső nyugtalanság, mint a gyerekeknél.

A betegség kezelésére hatásosak a nem gyógyszeres és a gyógyszeres terápiák egyaránt, melyekkel a tünetek jó része enyhíthető, orvosolható. A nem gyógyszeres terápiák közé sorolható a kognitív viselkedésterápia, a meditáció.

  • A rovat további cikkei

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.