Menü

Pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta

Bár a címben említett három szakma: a pszichológus, a pszichiáter és a pszichoterapeuta tevékenységi körében bőven találunk átfedő elemeket, azonban lényeges különbségek is vannak az egyes foglalkozások között. Sokan helytelenül használják egymás szinonimájaként ezeket a szavakat, bár többnyire a pszichológust értik mind alatt.

A pszichológus szakmához jelenleg hazánkban egyetemi végzettség szükséges, ami egy osztott, 5 éves képzés. Egy 3 éves alapképzés és egy 2 éves mesterképzés adja majd ki ezt az 5 évet, ahol meghatározott témákból készítik fel a hallgatókat. Ha csak az alapképzést végzi el valaki, a szakmája viselkedéselemző lesz, ha pedig a mesterképzést is folytatja ezután, megszerezheti a pszichológus diplomáját. Ezzel többek között szociális területen lehet elhelyezkedni, ugyanis a kórházi ellátásra, diagnózis felállítására nem jogosult a pszichológus, legfeljebb egy szakpszichológus vagy pszichiáter jelenlétében.

Pszichiáter akkor lehet valaki, ha először elvégez egy orvosi képzést, mely 6 év, ezután szakvizsgát tesz, azonban ezt leghamarabb az orvosi egyetem elvégzése után 5 évvel teheti meg. A pszichiáter egyfajta biológiai szempontból vizsgálja a lelki betegségeket, tehát az idegrendszer kézzel fogható ’hibáit’ keresi, ami leggyakrabban valamilyen biokémiai probléma. A pszichiáter diagnózist állíthat fel és gyógyszert írhat fel a betegnek, azonban pszichoterápiás módszerben csak akkor vehet részt, ha erre irányuló szakvizsgát tesz vagy képzettséget szerez.

A pszichoterapeuta tulajdonképpen egy szakvizsga, melyet bármelyik orvosi vagy szakpszichológusi képzés után el lehet végezni, tehát jelenleg ez a legmagasabb végzettség, amit a lelki betegségek gyógyítása terén el lehet érni. Jellemzően 3 évig tart a képzés, valamint elvégzése feljogosítja az orvost különböző pszichoterápiás módszerek alkalmazására.

A pszichoterápiás módszerek mindegyikének megismerése rendkívül összetett feladat, valamint mindegyikből vizsgát kell tenni, ha alkalmazni szeretnék azt. Ilyen módszerek például a kognitív viselkedésterápia, a sématerápia, csoportanalitikus terápiák, pár- és családterápia, hipnózisterápia, mozgás- és táncterápia, személyközpontú pszichoterápia stb.

Fontos továbbá, hogy míg a pszichológusokat nem, a szakpszichológusokat és a pszichiátereket, pszichoterapeutákat országosan nyilvántartják, így könnyen leellenőrizhető, hogy egy adott szakember szerepel-e a névsorban. Ez azért fontos, mert manapság már sokan hirdetik magukat megtévesztő titulussal, legtöbbször az interneten, így könnyen kiszűrhetjük, hogy valóban szakemberrel van-e dolgunk.

Hogyan küzdjük le a vizsgadrukkot?

Mindenki átélte már, senkinek sem ismeretlen a vizsgadrukk érzése: az izgalom, a gombóc a torokban, a gyomorpanasz, az izzadó tenyér, a remegés, az izgulás. Ezzel az állapottal előbb-utóbb mindenki találkozik az élete során, a vizsgadrukk azonban leküzdhető.

Hogyan győzhető le a vizsgadrukk?

Nemrég volt az érettségi, most következik az egyetemi vizsgaidőszak: kemény időszak a diákoknak, bármivel is küzdjenek jelenleg. Adódik a kérdés, hogy milyen tüneteket okozhat a szorongás, az izgalom, és mit tehetünk ellene? A vizsgadrukk voltaképpen nem más, mint szervezetünk stresszreakciója, amely azonban leküzdhető. Megszüntetni nem lehet, de csökkenteni igen.

A soványság internetes kultusza

Az utóbbi időben szerintem mindenki megfigyelte, hogy tombol a diétaláz a különböző közösségi média platformokon, és nem is csak a hírességek miatt. Ki ne ismerné a folyamatos “előtte-utána” fotókat, vagy a “transformation” videókat. Az úgynevezett body positivity kampány a mai közösségi médiában átcsap egy folyamatos fogyás kampányba, és a soványság kultusza alakul ki az emberek körében.

Energiaforrások sportoláskor: gélek, gumicukor, kóla és társai

A gumicukor, csokoládé, kóla gyakori választás sportolók körében, amikor gyors energiaforrásra van szükségük, mások gélekre, energiazselékre, italporokra, gondosan kimért grammnyi adagokra esküsznek. Vajon melyek a leghasznosabb energiaforrások a sportolók számára?

Az OCD negatív hatásai a magánéletre

Egyszerű meghatározása szerint a kényszerbeteg kénytelen olyasmire gondolni, amire nem akar gondolni, a feszültség oldására kénytelen olyat cselekedni, amit nem akar megtenni. A skizofréniával ellentétben a beteg tökéletesen tisztában van cselekedetei belső eredetével és abszurditásával, nem veszíti el a kapcsolatot a való világgal.