Mindent az erotomániáról

Az erotománia egy elavult kifejezés, nők esetében nimfomániaként is emlegették, utóbbinak volt férfi párja a szatiriázis.

Legfőbb jellemzője nem pusztán a „túlzásba vitt” szex, hanem az is, hogy ezt az érintettek lélektelenül teszik: aktusukból kimarad a kommunikáció, az önkifejezés, az érzelmi állapot megjelenítése. A vizsgálatokból már látszik az is, hogy maga a definíció a nők esetében szinte biztosan módosulni fog. Másik formája a de Clerambault szindróma egyfajta erotomán viselkedés, amiben az érintett időnként elveszti kapcsolatát a valósággal.

Az erotománia okai

Ma azt gondolják, hogy a hiperszexualitás az addikciókhoz lehet közel, a szakemberek a problémát már inkább akként írják le, viszont szakmai konszenzus erről még nincs, a témát még 2015-ben is bőven kutatták. A másik, korábbi elmélet szerint – amely még az erotomániára vonatkozott – egyfajta kényszerről van szó. Azt, hogy valamilyen szinten ebben is van igazság, az addikciót pártolók sem vonják kétségbe.

Mások szerint az erotománia egyfajta túlfűtött szexuális vágy, ami túllépi a normális kereteket. Az ebben szenvedőnek folyton azon jár az esze, miként elégítse ki magát. Miként cserkészen be magának szexuális partnert. Ez a fajta viselkedés nem csupán a szexuális örömszerzésre fókuszál, hanem arra is, hogy a szexualitáson keresztül meneküljön ki a számára kényelmetlen valóságból. Amíg a szex áll a középpontban, addig sem kell mással foglalkozni.

Ugyan a betegség besorolásáról még viták zajlanak, azt tudjuk, hogy a hiperszexualitáshoz mindenképpen kell egyfajta fogékonyság, egyfajta hajlamosság. Egyébiránt a szakemberek magát a hiperszexualitás főként a személyiségben lévő zaklatottsággal, egyéb helyekről származó indulatokkal magyarázzák. Azaz a betegség érintettjeiben mindig az átlagosnál nagyobb feszültség munkál, azt pedig nem jól kezelik, az általa okozott érzéseket nem jó helyre csatornázzák, irányítják – tehát tulajdonképpen a szex szolgál ezek „kisületésére”. Ezek tudattalan dolgok, az érintettek nem is tudják pontosan megfogalmazni, hogy mi bajuk van. Mindez hasonló az alkoholfogyasztáshoz, ami szintén azt támasztja alá, hogy ez a betegség inkább az addikciók közé sorolható.

Tünetei

A betegség tünetei különbözőek lehetnek típusukban és komolyságukban, ám a legáltalánosabb tünetek a következők:

Túl sok szexuális partner vagy túl nagyszámú párkapcsolat.

Ismeretlenekkel vagy prostituáltakkal folytatott viszony.

A szexuális partnerkapcsolat során az érzelmi elköteleződés hiánya.

Telefon szex vagy internetes szexuális szolgáltatások túlzott használata.

Pornográf anyagok gyakori használata.

Mazohista vagy szadista szexuális aktusban való részvétel.

A megszállott szexualitásban szenvedő betegek az aktust általában valamilyen probléma előli menekülésként használják. Ilyen lehet a magányosság, depresszió, stressz. Az ilyen betegeket nem érdeklik az ezzel járó következmények, mint például a szexuális úton terjedő betegségek, vagy érzelmileg fontos partner elvesztése.

Az erotomán betegek látszólag ugyanolyan életet élnek, mint bárki más, házastársi vagy élettársi párkapcsolatban élnek, ám valójában nagyon nehéz számukra az érzelmi intimitás fenntartása. A szexuális aktustól várják önértékelésük növelését, de mivel az érzelmi beteljesülés elmarad, életüket üresnek érzik. A betegség egyaránt érint heteroszexuálisokat, homoszexuálisokat és biszexuálisokat is.

A betegség egyaránt érinti a nőket és férfiakat, bármely korosztályban, bár több férfi betegről tudunk, mint nőről. Pontosan nem tudni, hányan szenvednek ebben a betegségben, de becsült adatok szerint a felnőtt lakosság 3-6%-át.