Mi a figyelemfelkeltő szindróma?
- Dátum: 2023.08.19., 20:39
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- érzelmi szabályozás, figyelemfelkeltés, figyelmessèg, gondolat, kognitív, pozitív, pszichológia, stratégiák
Mit csinálunk általában akkor, amikor valami érzelmi szenvedést okoz nekünk? Ez a személytől függ. Vannak olyanok, amelyek az emocionális szabályozás aktív stratégiáit próbálják megvalósítani, de vannak olyanok is, akik egy nem hatékony gondolkodásmintát indítottak el. Ha valami aggasztja őket, megzavarja őket, vagy szomorúvá teszi, akkor a fejében marad, és újra és újra forognak.
Ez segít nekünk, hogy ezek a negatív érzelmek eltűnjenek? Éppen ellenkezőleg. Ily módon, ami a kényelmetlenséget generálja, és nem hagyja el az elménket, ami miatt egy spirálba lépünk, amelyben rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A probléma az, hogy nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan jutunk bele ebbe a haszontalan ördögi körbe. És ha igen, nem tudjuk, hogyan kell megállítani, igaz??

Mi a figyelmes kognitív szindróma??
A kognitív pszichológiától védve van az, hogy miként dolgozzuk fel az információkat és a helyzetekkel kapcsolatos gondolatainkat, mi határozza meg az érzelmi tapasztalatunkat. Ez azt jelenti, hogy az „érzelmi” gondolataink által végzett kezelés figyelemre méltó módon befolyásolja a rossz közérzetünket. A belső tapasztalatok kezelése több és kevésbé hatékony.
Így az a személy, aki megpróbálja megnyugtatni gondolatait és megoldásokat találni arra, hogy milyen aggodalmakra vagy szomorúságokra törekszik, nem érzi magát. Azt, ami ezekhez az elképzelésekhez és negatív érzelmekhez ragaszkodik, és bármilyen cél nélkül fordítja őket. Ez az utolsó példa megfelel annak, ami történik a figyelmes kognitív szindrómás betegekkel.
A figyelmes kognitív szindrómában egy gondolatmintázat jelenik meg, amely megtartja mind az érzelmeket, mind a negatív ötleteket, amelyek a fejünkben jelennek meg. Miért? Mert vannak olyan metakognitív folyamatok, amelyek ezt az ördögi kört nem változtatják meg és változnak.
"Nincs semmi jó vagy rossz; ez az emberi gondolat, hogy ez így jelenik meg.’’

Milyen a kognitív feldolgozás a figyelmes kognitív szindrómában?
Így a figyelmes kognitív szindróma ez azért jellemezhető, mert elindítottunk egy olyan gondolatmintát, amely magában foglalja a kérődző, az aggodalom, a rögzített figyelem és a negatív leküzdés stratégiáit. Nézzük meg alaposan a folyamatot.
Először is, a figyelem elhanyagolása az olyan ingerekben vagy helyzetekben van rögzítve, amelyek kényelmetlenséget okoznak. Mivel a figyelmünk sokkal „riasztóbb” a számunkra negatív eseményekre, ez a pozitívabbaké válik (bár ezek is előfordulnak). Ez azt jelenti, hogy egy eseménynek sokkal pozitívabbnak kell lennie, mint egy negatívnak, hogy kiszámítsuk és megfontoljuk azt, amikor válaszolunk arra, hogy "hogyan csinálunk?".
Továbbá, ha ez a számunkra is jelen van, arra gondolunk, hogy nem tudjuk figyelmen kívül hagyni ezeket a negatív gondolatokat és aggodalmakat. Végül a folyamatot az adaptív érzelmi szabályozási stratégiák hiánya tartósítja.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.