Menü

Mi a figyelemfelkeltő szindróma?

Mit csinálunk általában akkor, amikor valami érzelmi szenvedést okoz nekünk? Ez a személytől függ. Vannak olyanok, amelyek az emocionális szabályozás aktív stratégiáit próbálják megvalósítani, de vannak olyanok is, akik egy nem hatékony gondolkodásmintát indítottak el. Ha valami aggasztja őket, megzavarja őket, vagy szomorúvá teszi, akkor a fejében marad, és újra és újra forognak.

Ez segít nekünk, hogy ezek a negatív érzelmek eltűnjenek? Éppen ellenkezőleg. Ily módon, ami a kényelmetlenséget generálja, és nem hagyja el az elménket, ami miatt egy spirálba lépünk, amelyben rosszabbul és rosszabbul érezzük magunkat. A probléma az, hogy nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy hogyan jutunk bele ebbe a haszontalan ördögi körbe. És ha igen, nem tudjuk, hogyan kell megállítani, igaz??

Mi a figyelmes kognitív szindróma??

A kognitív pszichológiától védve van az, hogy miként dolgozzuk fel az információkat és a helyzetekkel kapcsolatos gondolatainkat, mi határozza meg az érzelmi tapasztalatunkat. Ez azt jelenti, hogy az „érzelmi” gondolataink által végzett kezelés figyelemre méltó módon befolyásolja a rossz közérzetünket. A belső tapasztalatok kezelése több és kevésbé hatékony.

Így az a személy, aki megpróbálja megnyugtatni gondolatait és megoldásokat találni arra, hogy milyen aggodalmakra vagy szomorúságokra törekszik, nem érzi magát. Azt, ami ezekhez az elképzelésekhez és negatív érzelmekhez ragaszkodik, és bármilyen cél nélkül fordítja őket. Ez az utolsó példa megfelel annak, ami történik a figyelmes kognitív szindrómás betegekkel.

A figyelmes kognitív szindrómában egy gondolatmintázat jelenik meg, amely megtartja mind az érzelmeket, mind a negatív ötleteket, amelyek a fejünkben jelennek meg. Miért? Mert vannak olyan metakognitív folyamatok, amelyek ezt az ördögi kört nem változtatják meg és változnak.

"Nincs semmi jó vagy rossz; ez az emberi gondolat, hogy ez így jelenik meg.’’

Milyen a kognitív feldolgozás a figyelmes kognitív szindrómában?

Így a figyelmes kognitív szindróma ez azért jellemezhető, mert elindítottunk egy olyan gondolatmintát, amely magában foglalja a kérődző, az aggodalom, a rögzített figyelem és a negatív leküzdés stratégiáit. Nézzük meg alaposan a folyamatot.

Először is, a figyelem elhanyagolása az olyan ingerekben vagy helyzetekben van rögzítve, amelyek kényelmetlenséget okoznak. Mivel a figyelmünk sokkal „riasztóbb” a számunkra negatív eseményekre, ez a pozitívabbaké válik (bár ezek is előfordulnak). Ez azt jelenti, hogy egy eseménynek sokkal pozitívabbnak kell lennie, mint egy negatívnak, hogy kiszámítsuk és megfontoljuk azt, amikor válaszolunk arra, hogy "hogyan csinálunk?".

Továbbá, ha ez a számunkra is jelen van, arra gondolunk, hogy nem tudjuk figyelmen kívül hagyni ezeket a negatív gondolatokat és aggodalmakat. Végül a folyamatot az adaptív érzelmi szabályozási stratégiák hiánya tartósítja.

Így állítható meg a túlevés ördögi köre

A hirtelen ránk törő, csillapíthatatlan falási roham könnyen túlevéshez vezethet. A háttérben többféle ok állhat, az alváshiánytól és a rendszertelen napirendtől egészen a stresszig.

Digitális demencia – erre figyelj

A demencia szót sajnos sokan ismerik, de rohanó világunkkal sajnos ennek is újabb fajtájával kell sokaknak szembenézni.

Miért érzünk bűntudatot, amikor pihenünk?

Van, aki egy hosszú, fárasztó nap után sem tud egyszerűen leülni. Ha végre lenne egy kis szabadideje, rögtön eszébe jut, hogy még el lehetne mosogatni, válaszolni kellene egy üzenetre, rendet lehetne rakni, dolgozni vagy elintézni valamit. A pihenés pedig nem megnyugvást, hanem furcsa bűntudatot hoz.

Energiavámpírok, hogyan vedd észre, és hogyan védekezz

Társaságban vagy, vagy több emberrel dolgozol egy helyen, estére pedig mentálisan kimerülsz a körülötted lévőktől? Lehet, hogy energiavámpírok vesznek körül.

Miért szeretjük a borzongást? – A krimi vonzereje

Egy jó rejtély képes egyszerre kíváncsivá tenni, feszültségben tartani és az utolsó pillanatban meglepni. A bűnügyi sztorik biztonságos távolságból engednek közel a félelmetes helyzetekhez. Azonban miért vonz minket ennyire a borzongás, és miért esik jól a veszély közelsége?