Menü

A szeretetéhség neurotikus védekező stratégiája

Hatalmas fontossággal bír a számunkra, hogy másoktól szeretetet kapjunk? Erős negatív, akár ellenséges érzésekkel is jár a számunkra, ha nem kapjuk meg a kiérdemelt figyelmet és törődést?

A szorongás gerjeszti az elfojtott indulatokat, az indulatok pedig tovább élénkítik a szorongást: az így kialakuló ellenségesség nagyon megnehezíti a kapcsolataink sikerességét. Előáll számunkra a tudattalan dilemma: szomjazunk mások szeretetére, miközben képtelenek vagyunk igazán szeretni. Összetévesztjük a másokra irányuló szükségleteinket a szeretettel.

A felénk irányuló pozitív érzéseket ugyanakkor nagyon nehezen fogadjuk el. Bár a felszínen ideig-óráig megnyugvást adnak, de mélyebb szinten hitetlenséggel, bizalmatlansággal és félelemmel találkoznak. A belénk ivódott attitűd, hogy bennünket nem lehet szeretni, megakadályozza bármiféle átélt tapasztalat elfogadását és gyakran együtt jár a hátsó szándék feltételezésével. Ez a hétköznapokban sokszor büszkeség formájában fejeződik ki. Például ha egy vonzó nő látványosan szimpatizál egy neurotikus férfival, azt ő akár gúnyolásnak vagy látványos provokációnak is értelmezheti, mert el sem tudja képzelni, hogy ő valóban szerethető lehet. Hogyan szerezzük meg az összes belső zűrzavarunk ellenére mégis a szeretetet?

Négy út

A szeretet megszerzésében két problémával kell szembenéznünk, melyek közül csak az egyik a mód kérdése. Az is fontos számunkra, hogy hogyan igazoljuk ezt a kívánságot mások és önmagunk számára. A szeretet kicsikarására négy út kínálkozik: az érzelmi manipuláció, a szánalomkeltés, az igazságérzetre való hivatkozás és a fenyegetőzés, mely mind magában foglal valamiféle igazolást.

Érzelmi manipuláció – „Én szeretlek téged, ezért neked is szeretned kell engem, ezért hagyj fel minden mással.”

Ha ezzel az eszközzel élünk, kapcsolatainkban különösen fenyegethet bennünket a veszély, hogy függővé válunk tőlük. Ilyenkor a szeretetünket használjuk annak igazolására, hogy cserébe megkapjuk a másiktól a vágyott törődést. Gyakran kifejeződhet ez abban is, hogy segítjük a másikat: szellemi, szakmai fejlődését elősegítjük, megoldjuk a problémáit, ám ennek a mögöttes motivációja a pozitív érzelmek megszerzése.

Szánalomkeltés – „Szeretnetek kell, mert tehetetlen vagyok és szenvedek.”

Ezzel a taktikával a túlzott követeléseinket szenvedésünkkel legalizáljuk, ez gyakran egészen nyíltan zajlik. Sokszor vegyül a szánalom felkeltésébe ellenséges indulat. Előfordulhat, hogy a szeretet és a törődés kikényszerítése érdekében valódi tüneteket produkálunk vagy súlyos élethelyzetbe kerülünk.

Hatás az igazságérzetre – „Én ezt tettem érted – te mit teszel értem?”

A szülő-gyermek kapcsolatban, illetve a párkapcsolatokban gyakran előforduló stratégia. Ha jellemző ránk a használata, gyakran alig várjuk, hogy tehessünk valamit a másikért, majd megkaphassuk, amit mi szeretnénk. Azt tesszük másokkal, amit mi is elvárnánk tőlük, azt érezzük, nem várunk többet másoktól, mint amit mi magunk is megtennénk értük. Ilyenkor a viszonzatlanság komoly csalódást jelent, ebből a fokozott érzésből derül ki, hogy valójában elvárások működtek a háttérben. A stratégiában lévő ellenségesség akkor fejeződik ki a legnyíltabban, mikor egy sérelem helyrehozatalának alapjául szolgál. „Miattad szenvedek, ezért segítened kell.” Például a férj hűtlenségének kitudódása után a feleség megbetegszik: a betegség egy élő szemrehányás szerepét veszi fel, mely bűntudatot kelt és egyúttal eléri a figyelem felé fordulását.

Fenyegetés

Általában azzal fenyegetünk, hogy kárt teszünk másokban vagy saját magunkban. Az öngyilkossággal való fenyegetőzés vagy a másik befeketítése is a taktika kifejeződése lehet. Mivel reménykedünk abban, hogy tudomásul veszik a követeléseinket, amíg megvan a reményünk a cél elérésére, nem váltjuk tettekre fenyegetéseinket.

Lényeges felismernünk, hogy a fentebbi stratégiák, illetve a szeretetéhség jelensége mögött nagyfokú szorongás, szenvedés és bizonytalanság áll. Ha magunkra ismertünk a stratégiákban, már egy fontos lépést tettünk a változás felé. Foglalkoznunk kell ezekkel a területekkel, hogy utat nyithassunk az autentikus kapcsolatok és a valódi biztonságérzet kialakulása felé, és kiléphessünk szenvedésteli helyzetünkből.

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.

Amaxofóbia – a vezetéstől való félelem árnyékában

Rengeteg autó száguld nap, mint nap az utakon, melyeket jelenleg még emberek vezetnek és nem csak, hogy szükséges számukra, de szeretnek is vezetni. MI van azokkal, akik félnek a vezetéstől?

Disztímia – amikor a rosszkedv hosszú időn át kíséri az embert

Mindannyiunk életében előfordulnak nehezebb időszakok, amikor szomorúbbnak, fáradtabbnak vagy kedvetlenebbnek érezzük magunkat, de van, hogy ez nem múlik hosszabb távon sem.

A betegség, mint tanítómester – Mit üzen a testünk, amikor megálljt parancsol?

Ritkán gondolunk úgy egy betegségre, mint valamire, ami ad is, nem csak elvesz. Amikor fáj valamink, lázasak vagyunk, vagy hosszabb időre ágynak esünk, leginkább azt szeretnénk, hogy minél hamarabb vége legyen. Pedig sokszor éppen ezek a kényszerű megállások azok, amelyek új irányt mutathatnak az életünkben.