Menü

Papírszínház

A Japán kamishibai szó, szószerinti fordítása színházi játék papírból. Egyszerűbben papírszínház. Tehát az eszköz Japánból származik. A VIII. században a vallási tanokat a papok tanmeséken keresztül hirdették, illetve próbálták átadni ezt a tudást a parasztság számára. Később ezeket a történeteket illusztrációval is ellátták, hogy könnyebben megértsék az emberek, illetve ezzel is érdekesebbé, izgalmasabbá téve a tanokat. Ezeket eleinte vászontekercsekre készítették, majd később papírlapokra, melyeket egy fakeretbe helyeztek. Ezzel megszületett a papírszínház.

Kezdetben a felnőtt lakosságnak szóltak a történetek. Tanokat adtak át, társadalmi problémákat vetettek fel ennek az eszköznek a segítségével. Eleinte szöveget nem tartalmaztak a lapok, de mikor felismerték ennek hiányát (ezzel is megkönnyítve az előadást) elkezdett rohamosan népszerűvé válni. Újabb lendületet adott az eszköz elterjedésének a harmincas évek gazdasági válsága. A munkanélkülivé vált emberek, a meséléssel próbáltak betevőhöz jutni. Biciklit béreltek, és a papírszínházzal járták az utakat, tereket. Eleinte kézzel készítették, festették meg a meséket. Szó szerint műalkotások voltak. Vagy már meglévő históriához készítettek illusztrációkat, vagy ők maguk találtak ki sztorikat.

Az 1950-es években hihetetlenül népszerű szórakozási forma volt, viszont a televízió megjelenése földbe tiporta. Azonban, a mai napig nem tűnt el nyomtalanul, hiszen olykor-olykor felkapottá válik. Nem csak Japánban, de világszerte ismertté és használt eszközzé vált ez a mesélési forma. Így jutott el hazánkba is. De mi is pontosan ez a rejtélyes fa doboz? A képek összessége egy történetet mesél el. A képek a teljes lapot betöltik és a közönség irányában állnak. Minden illusztráció a mese egy-egy elemét eleveníti fel. Hátoldalukon, fekete fehér apró képen jelenik meg a mesélőnek segítség képpen, hogy a hallgatók melyik illusztrációt látják.

A hozzá kapcsolódó szöveg, szintén a hátoldalon jelenik meg a mesélőnek. Nagy betűs, jól olvasható a rege szövege, és a lapok mozgatására vonatkozó ajánlások is itt kapnak helyet. A közönségnél a drámai elemet, a lapok cseréje, mozgatása jelenti. A kamishibai képei egymásra csúszva, egymást kiegészítve fokozatosan jelennek meg. Hol csak váltogatják a képek egymást, hol ki is egészítik, ezzel is fokozva az izgalmat. A bizonytalanságot, vagy feszültséget a lapok ide-oda mozgatásával is kifejezhetjük. Hirtelen mozgás esetén a meglepetésre helyezzük a hangsúlyt.

Az elbeszélést kiegészíthetjük, hangszerekkel, hanghatásokkal, zenével, bábokkal, illetve különféle eszközökkel. Csak a mi kreativitásunkon múlik, hogy mit vetünk be. A színházi kinézetet pedig maga a fa keret biztosítja. Ha a három „ajtót” kinyitjuk, akkor maga a színház és a színpad formája tárul elénk. Ma már több helyen is elérhetőek ezek az előadások. Gyakran rendeznek ilyen foglalkozásokat közösségi házakba, könyvtárba, vagy iskolákba.

Miért válasszuk ezt a mesélési formát a gyerekünk számára? Akár pedagógiai, foglalkoztató eszközként is működik, emellett kiváló gondolatébresztő, vitaindító, tanító és a közösségi értékek remek közvetítője lehet a gyerekek számára. Közösségi élményként is szolgál, hiszen osztályoknak, gyerekcsoportoknak adhatjuk át a történetet. A narrátor interaktív kapcsolatot tud kialakítani a hallgatósággal, sőt figyelnie is kell a közönség reakcióit és az alapján választja meg, vagy módosítja az előadásmódját. Ez a fajta történetmesélés, a gyerekek több érzékszervére egyszerre hat.

A verbálisan elhangzó szöveg megértését vizuálisan segítik a megjelenő képek. Számos kutatás bizonyította, hogy a kisgyermekek sokkal könnyebben befogadják a képi elemekkel támogatott információt, mintha csak elhangzana az adott szöveg. Sőt, saját érzelmeiket is sokszor könnyebben kifejezik ilyen módon. A papírszínház segítségével való narrálás következtében fejlődik a figyelmük, a szövegértésük, igényli a képzelőerejük használatát.

Na meg persze az érzelmi élményfeldolgozásban is nagy szerepe van. Ha azonban az otthonunk melegében szeretnénk élvezni, az is megoldható és egy remek családi élmény válhat belőle. A fakeret, és számtalan mese is megvásárolható a nagyközönség számára. Vannak egészen kicsiknek szóló illusztrált mondókák, mini történetek, de népmesék és nagyobbakat megcélzó, elgondolkodtató elbeszélések is.

„Terápiás lustaság”: amikor a semmittevés is önápolás

Az elmúlt években a wellness és az önápolás fogalma egyre inkább kitágult. A meditáció, a jóga, a sport vagy a tudatos táplálkozás mellett most egy új irányzat kezd hódítani: a „terápiás lustaság” (therapeutic laziness).

Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?

Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?

Elfek a polcon, csínyek a lakásban

Sokan ismerik a kis csínytevő manókat, melyek decemberben forgatják fal a lakásunkat, mindennapos jókedvet hozva.

Egy nap Debrecenben – Ahol a történelem és a természet találkozik

Ha csak egy vagy két napod van Debrecenre, Magyarország második legnagyobb városára, akkor is mindent megtalálsz, amit egy rövid kirándulás során keresel. A város bőségesen kínál kultúrát, történelmet, nyugalmat és egy csipetnyi éjszakai pezsgést. Az ismert helyeken, mint a Nagytemplom, a Nagyerdő vagy a Déri tér, könnyű belefeledkezni a város hangulatába, és észre sem veszed, hogy milyen gyorsan elrepül a nap.

Digitális detox: amikor a csend lesz a legnagyobb luxus

Egyre többen kapcsolnak ki – szó szerint – hogy újra önmagukra találjanak. Reggel az első mozdulat: a telefon után nyúlunk. Ellenőrizzük az értesítéseket, görgetjük a híreket, belenézünk a közösségi médiába, és máris mások életében kalandozunk, mielőtt a sajátunkat egyáltalán elkezdtük volna.