Menü

Milyen a reziliens személyiség és mit tanulhatunk tőlük?

A reziliencia jelentése lényegében: rugalmas alkalmazkodás. Ez a tulajdonság segít megbirkózni a nehézségekkel, a stresszel és a változásokkal. A reziliens emberek nem ijednek meg a kihívásoktól, szembenéznek velük, gyorsan alkalmazkodnak, mindenből tanulnak, ezáltal fejlődnek. Ha azt gondoljuk, erre születni kell, nos tévedünk: a reziliencia nem veleszületett tulajdonság, hanem fejleszthető. Mit tehetünk, hogy ilyenné váljunk?

A reziliens ember egy rugalmasan alkalmazkodni tudó ember, aki jól reagál az élet kihívásaira, nem sajnálja magát, nem omlik össze, hamar talpra áll. A fentiekből következik, hogy mentálisan erős, egyensúlyban van a mentális és érzelmi egyensúlya, amelyet nehéz időszakokban meg tud tartani.

Hogyan tudjuk fejleszteni ezt a készségünket, mit tehetünk, hogy reziliensebbé váljunk?

Léteznek erre például megfelelő stresszkezelési technikák, melyeket elsajátítva nyugodtabbak tudunk maradni a stresszesebb helyzetekben. Vannak különféle problémamegoldó stratégiák, melyek használatával hatékonyabban fogadhatjuk és kezelhetjük a kihívásokat.

A meditáció és légzéstechnika nem újkeletű, ezek segítenek csökkenteni a stresszt, és javítani az érzelmi stabilitást.

A reziliens emberek érzelmi intelligenciája magas, ezt mi magunk is fejleszthetjük, ezáltal jobban megérthetjük és kezelhetjük az érzéseinket, ezzel együtt fejlődik az empátia és az optimista életszemlélet is, ha pedig pozitívan gondolkodunk és így is állunk hozzá a dolgokhoz, akkor másként tekintünk a kihívásokra. Lehetőségeket látunk bennük, nem pedig problémákat.

A reziliens embertársaink figyelnek a megfelelő kapcsolati hálójuk kialakítására és bővítésére, olyan barátokkal veszik körül magukat, akik támogatják őket és hasonló pozitív gondolkodásúak, illetve ennek megfelelően választanak maguknak hobbit is. Olyan tevékenységekkel töltik szabadidejüket, amelyek számukra örömet okoznak. Ez segít nekik feltöltődni.

Aki reziliens tulajdonságokkal és készségekkel bír, arra jellemző, hogy hibáikból tanul, tapasztalatokat szerez, erősödik általuk és megerősíti őket, ez pedig segít a célok kitűzésében és elérésében. Az elért és megvalósított célok pozitív érzéseket és magabiztosságot generálnak, ami hozzájárul a reziliencia még jobb fejlesztéséhez.

A reziliens emberek énképe tiszta, önismeretük megfelelő, önbizalmuk a helyén van, s bár tudják, hogy mindig történnek negatív meglepetések, ez az élet része és a hozzáállást kell mindehhez megváltoztatni.

A reziliencia nem genetikai adottság! Fejleszteni, tanulni lehet és kell is! Bárki, aki úgy dönt, hogy jobban meg akarja ismerni önmagát, csak részt kell vennie ebben a tanulási folyamatban.

Aki egészséges szeretne maradni, annak jól kell ismernie és irányítania önmagát, és meg kell értenie, hogyan tudja feltöltenie tartalékait, milyen kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen, hogyan lépjen túl a krízisein, hogyan kezelje a stresszes helyzeteket. Ezeket sajnos nem biztos, hogy tanítják az iskolákban.

Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van

Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.