Menü

Milyen a reziliens személyiség és mit tanulhatunk tőlük?

A reziliencia jelentése lényegében: rugalmas alkalmazkodás. Ez a tulajdonság segít megbirkózni a nehézségekkel, a stresszel és a változásokkal. A reziliens emberek nem ijednek meg a kihívásoktól, szembenéznek velük, gyorsan alkalmazkodnak, mindenből tanulnak, ezáltal fejlődnek. Ha azt gondoljuk, erre születni kell, nos tévedünk: a reziliencia nem veleszületett tulajdonság, hanem fejleszthető. Mit tehetünk, hogy ilyenné váljunk?

A reziliens ember egy rugalmasan alkalmazkodni tudó ember, aki jól reagál az élet kihívásaira, nem sajnálja magát, nem omlik össze, hamar talpra áll. A fentiekből következik, hogy mentálisan erős, egyensúlyban van a mentális és érzelmi egyensúlya, amelyet nehéz időszakokban meg tud tartani.

Hogyan tudjuk fejleszteni ezt a készségünket, mit tehetünk, hogy reziliensebbé váljunk?

Léteznek erre például megfelelő stresszkezelési technikák, melyeket elsajátítva nyugodtabbak tudunk maradni a stresszesebb helyzetekben. Vannak különféle problémamegoldó stratégiák, melyek használatával hatékonyabban fogadhatjuk és kezelhetjük a kihívásokat.

A meditáció és légzéstechnika nem újkeletű, ezek segítenek csökkenteni a stresszt, és javítani az érzelmi stabilitást.

A reziliens emberek érzelmi intelligenciája magas, ezt mi magunk is fejleszthetjük, ezáltal jobban megérthetjük és kezelhetjük az érzéseinket, ezzel együtt fejlődik az empátia és az optimista életszemlélet is, ha pedig pozitívan gondolkodunk és így is állunk hozzá a dolgokhoz, akkor másként tekintünk a kihívásokra. Lehetőségeket látunk bennük, nem pedig problémákat.

A reziliens embertársaink figyelnek a megfelelő kapcsolati hálójuk kialakítására és bővítésére, olyan barátokkal veszik körül magukat, akik támogatják őket és hasonló pozitív gondolkodásúak, illetve ennek megfelelően választanak maguknak hobbit is. Olyan tevékenységekkel töltik szabadidejüket, amelyek számukra örömet okoznak. Ez segít nekik feltöltődni.

Aki reziliens tulajdonságokkal és készségekkel bír, arra jellemző, hogy hibáikból tanul, tapasztalatokat szerez, erősödik általuk és megerősíti őket, ez pedig segít a célok kitűzésében és elérésében. Az elért és megvalósított célok pozitív érzéseket és magabiztosságot generálnak, ami hozzájárul a reziliencia még jobb fejlesztéséhez.

A reziliens emberek énképe tiszta, önismeretük megfelelő, önbizalmuk a helyén van, s bár tudják, hogy mindig történnek negatív meglepetések, ez az élet része és a hozzáállást kell mindehhez megváltoztatni.

A reziliencia nem genetikai adottság! Fejleszteni, tanulni lehet és kell is! Bárki, aki úgy dönt, hogy jobban meg akarja ismerni önmagát, csak részt kell vennie ebben a tanulási folyamatban.

Aki egészséges szeretne maradni, annak jól kell ismernie és irányítania önmagát, és meg kell értenie, hogyan tudja feltöltenie tartalékait, milyen kompetenciákkal kell, hogy rendelkezzen, hogyan lépjen túl a krízisein, hogyan kezelje a stresszes helyzeteket. Ezeket sajnos nem biztos, hogy tanítják az iskolákban.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.