Menü

Az őszinteség fontossága

Előbb önmagunkkal kell őszintének lennünk ahhoz, hogy máshoz is őszinték lehessünk. A legtöbben azonban azt sem ismerjük fel, hogy még saját magunk elől is elrejtjük a gondolatainkat.

Ha tudatosan odafigyelünk önmagunkra, könnyebben megnyílhatunk a párunk előtt is. Az őszinteségen alapuló beszélgetések idővel egy erős és tartós kapcsolat kialakulásához vezethetnek.

Már az első beszélgetéseink alkalmával szóba került az őszinteség fontossága. Akkor még nem ismertük egymást a párommal, viszont mindketten úgy gondoltuk, ha őszinték vagyunk a másikhoz, akkor egy erős és tartós párkapcsolatot tudunk építeni. A vélt őszinteségemről hamar kiderült, hogy csak a felszínt kapargatom, sőt, szívesebben lepleztem szarkazmussal vagy cinizmussal, mintsem egy az egyben vállaltam volna önmagam.

Sosem voltam az a tipikus önmagamat elemezgető fajta, sokszor kényelmesebb és egyszerűbb volt – egy kis képzavarral élve – a szőnyeg alá seperni a gondolataimat, és csak ritkán, nagyon ritkán előkotorni azokat valahonnan a mélyből és szembenézni a (sötét) igazsággal.

Idővel persze egyre inkább megnyíltam, egyre közelebb engedtem a páromat magamhoz, olykor magam is meglepődtem, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával mi minden derült ki arról, valójában miért is viselkedem úgy, ahogy. A másik megérzi, ha valami nincs rendben, ha valami zavar, bosszant, foglalkoztat, máshol jár az eszünk. Még akkor is, ha mi azt hisszük, hogy el tudjuk hitetni ennek az ellenkezőjét.

A páromnál az őszinteség sokkal több, mélyebb és fontosabb, mintsem én azt egy egyszerű „semmivel” lerendezzem. Ő nem arra kíváncsi, hogy mi van a felszínen, hanem arra, hogy mi van alatta: a „minden rendben” és a „jól vagyok” mögött. S amikor elkezdtem valóban végiggondolni, hogy mi is zajlik bennem, milyen gondolatok és érzelmek határoznak meg abban a pillanatban, mindig kiderül, hogy az általános „jól érzem magam” igazsága mellett ott bujkál mondjuk a félelem, a kétség, az elégedetlenség vagy éppen az unalom. Csak sokszor mindezt nem szeretjük bevallani még magunknak sem. Inkább legyintünk és elhisszük, hogy minden rendben van.

De az őszinteség lehetővé teheti számunkra, hogy valóban megismerjük egymást és a valóságban éljünk együtt, ne egy elképzelt, kitalált világban.

Első lépésként persze önmagunkat kell megismernünk, önmagunkkal kell őszintének lennünk. Ebben nagy segítség lehet azonban egy társ, aki beszélgetések és kérdések révén segíthet felfedezni a valódi érzéseinket, hogy mit miért csinálunk, miért gondolkozunk úgy, ahogy.

Olyan bizalom alakulhat ki a felek között ezáltal, hogy tényleg rá merjük bízni az egész életünket a másikra. Lehetőséget adunk egymásnak, hogy a valódi énünket ismerje meg. Így például nemcsak azt deríthetjük ki, hogy mit várunk el egy kapcsolattól, de arra is rájöhetünk, hogy miért várjuk el azt, amit.

Anhedónia, amikor már az sem okoz örömet, amit korábban szerettünk

Van az a pont, amikor képtelen valaki bárminek is örülni, hiába szerette azt mindaddig. Ennek hátterében anhedónia is állhat.

Amikor a saját sikereinkben sem tudunk hinni

„Biztos csak szerencsém volt”, „Előbb-utóbb rájönnek, hogy nem vagyok elég jó.” Ismerős gondolatok ezek azoknak, akik kívülről sikeresnek tűnnek, belül mégis bizonytalansággal küzdenek.

Újrakezdeni és megérkezni – Amikor a változás nem lezárás, hanem egy új kezdet

Vannak időszakok az életben, amikor úgy érezzük, valami véget ért. Egy munka, egy kapcsolat, egy életszakasz, egy megszokott napi rutin vagy akár egy régi elképzelés arról, hogyan kellene kinéznie az életünknek. A változás ilyenkor könnyen veszteségnek tűnik. Pedig ami elsőre lezárásnak látszik, később akár egy teljesen új fejezet kezdete is lehet.

Hogyan hatnak a növények a lelki egészségünkre?

A növények látványa és közelsége kellemesebbé teheti a környezetünket, miközben a közérzetünkre is kedvezően hatnak. Segítenek megnyugodni, kiszakadni a hétköznapok pörgéséből és kiegyensúlyozottabbá tenni az életünket.

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.