Menü

Az őszinteség fontossága

Előbb önmagunkkal kell őszintének lennünk ahhoz, hogy máshoz is őszinték lehessünk. A legtöbben azonban azt sem ismerjük fel, hogy még saját magunk elől is elrejtjük a gondolatainkat.

Ha tudatosan odafigyelünk önmagunkra, könnyebben megnyílhatunk a párunk előtt is. Az őszinteségen alapuló beszélgetések idővel egy erős és tartós kapcsolat kialakulásához vezethetnek.

Már az első beszélgetéseink alkalmával szóba került az őszinteség fontossága. Akkor még nem ismertük egymást a párommal, viszont mindketten úgy gondoltuk, ha őszinték vagyunk a másikhoz, akkor egy erős és tartós párkapcsolatot tudunk építeni. A vélt őszinteségemről hamar kiderült, hogy csak a felszínt kapargatom, sőt, szívesebben lepleztem szarkazmussal vagy cinizmussal, mintsem egy az egyben vállaltam volna önmagam.

Sosem voltam az a tipikus önmagamat elemezgető fajta, sokszor kényelmesebb és egyszerűbb volt – egy kis képzavarral élve – a szőnyeg alá seperni a gondolataimat, és csak ritkán, nagyon ritkán előkotorni azokat valahonnan a mélyből és szembenézni a (sötét) igazsággal.

Idővel persze egyre inkább megnyíltam, egyre közelebb engedtem a páromat magamhoz, olykor magam is meglepődtem, hogy egy-egy beszélgetés alkalmával mi minden derült ki arról, valójában miért is viselkedem úgy, ahogy. A másik megérzi, ha valami nincs rendben, ha valami zavar, bosszant, foglalkoztat, máshol jár az eszünk. Még akkor is, ha mi azt hisszük, hogy el tudjuk hitetni ennek az ellenkezőjét.

A páromnál az őszinteség sokkal több, mélyebb és fontosabb, mintsem én azt egy egyszerű „semmivel” lerendezzem. Ő nem arra kíváncsi, hogy mi van a felszínen, hanem arra, hogy mi van alatta: a „minden rendben” és a „jól vagyok” mögött. S amikor elkezdtem valóban végiggondolni, hogy mi is zajlik bennem, milyen gondolatok és érzelmek határoznak meg abban a pillanatban, mindig kiderül, hogy az általános „jól érzem magam” igazsága mellett ott bujkál mondjuk a félelem, a kétség, az elégedetlenség vagy éppen az unalom. Csak sokszor mindezt nem szeretjük bevallani még magunknak sem. Inkább legyintünk és elhisszük, hogy minden rendben van.

De az őszinteség lehetővé teheti számunkra, hogy valóban megismerjük egymást és a valóságban éljünk együtt, ne egy elképzelt, kitalált világban.

Első lépésként persze önmagunkat kell megismernünk, önmagunkkal kell őszintének lennünk. Ebben nagy segítség lehet azonban egy társ, aki beszélgetések és kérdések révén segíthet felfedezni a valódi érzéseinket, hogy mit miért csinálunk, miért gondolkozunk úgy, ahogy.

Olyan bizalom alakulhat ki a felek között ezáltal, hogy tényleg rá merjük bízni az egész életünket a másikra. Lehetőséget adunk egymásnak, hogy a valódi énünket ismerje meg. Így például nemcsak azt deríthetjük ki, hogy mit várunk el egy kapcsolattól, de arra is rájöhetünk, hogy miért várjuk el azt, amit.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?

Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel

A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.

Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle

A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.