Menü

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

A betegségről már az 1700-as évek végén készített feljegyzéseket Charles Bonnet, aki egy olyan nőről írt, aki úgy vélte magától, hogy ő halott és ezért heteket töltött egy koporsóban fekve, amíg el nem múlt ez a különös érzés. Végül Jules Cotard volt, akiről elnevezték e furcsa kórt. Ő egy olyan esetet vizsgált, ahol a páciens azt képzelte, hogy szervei nem léteznek, csak bőrből és csontból épül fel teste, többek között ezért is „örökéletű”.

A tudomány jelenlegi állása szerint egyik pszichiátriai kategóriába sem sorolható a betegség, mivel ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Tünetei elég sokrétűek lehetnek, de egy az összes páciensnél közös, mégpedig, hogy azt gondolják magunkról, hogy önmaga már nem élő személy és az őt körülvevő világ sem létező. Sokszor mindenféle előzmény nélkül tör rá az emberre az egyféle szorongással telített érzés, és sajnos igen sokáig el is tarthat.

A diagnózis felállításakor összeköthetik skizofréniával, depressziós tünetekkel, bipoláris zavarral. Bizonyos hallucinációt okozó szerek fogyasztása is előidézheti a pszichés betegséget. Súlyosságától függően az érintett beleeshet egy kétségbeesett állapotba, amikor a psziché összeomolhat, amitől már olyan téves gondolatok is szárnyat kapnak, minthogy a testrészek nem valódiak, nincs szükség ételre, hiszen nincsenek szervek se. Ezen esetekben sajnos elég gyakori az öngyilkossági kísérlet is, mivel a beteg ezt véli az egyetlen megmentő lehetőségnek a betegségtől szabadulásból.

Kezelését tekintve nincs kifejezett gyógymód, többféle terápiát alkalmaznak, melyek az adott páciens állapotához és tüneteihez passzol. Lehet ez antidepresszáns szedése, pszichoterápia vagy elektrokonvulzív terápia is, közismertebb nevén elektrosokk terápia. Ez utóbbit ne úgy képzeljük el, mint amit a filmekben látunk, egy jóval biztonságosabb és kíméletesebb módszer, ahol bizonyos agyi területek stimulálnak, mellyel megváltozik az agy biokémiája, ez pedig megszünteti a kóros állapotot. Ami viszont hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy amilyen gyorsan, a semmiből elő tudnak jönni a tünetek, olyan lendülettel tudnak távozni is, egyik pillanatról a másikra.

A Cotard-szindróma egy olyan ritka pszichét érintő betegség, melytől a beteg halottnak képzeli magát, téveszmés állapotba kerül, elutasítja a külvilágot, mint nem létezőt. A felépülésre jó esélyek vannak a megfelelő terápiát követve, de akár spontán, magától is elmúlhat.

Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban

Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.

Mit csinál egy párkapcsolati coach?

A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.

Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?

A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.

„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?

Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.

Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás

Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?