Menü

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

A betegségről már az 1700-as évek végén készített feljegyzéseket Charles Bonnet, aki egy olyan nőről írt, aki úgy vélte magától, hogy ő halott és ezért heteket töltött egy koporsóban fekve, amíg el nem múlt ez a különös érzés. Végül Jules Cotard volt, akiről elnevezték e furcsa kórt. Ő egy olyan esetet vizsgált, ahol a páciens azt képzelte, hogy szervei nem léteznek, csak bőrből és csontból épül fel teste, többek között ezért is „örökéletű”.

A tudomány jelenlegi állása szerint egyik pszichiátriai kategóriába sem sorolható a betegség, mivel ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Tünetei elég sokrétűek lehetnek, de egy az összes páciensnél közös, mégpedig, hogy azt gondolják magunkról, hogy önmaga már nem élő személy és az őt körülvevő világ sem létező. Sokszor mindenféle előzmény nélkül tör rá az emberre az egyféle szorongással telített érzés, és sajnos igen sokáig el is tarthat.

A diagnózis felállításakor összeköthetik skizofréniával, depressziós tünetekkel, bipoláris zavarral. Bizonyos hallucinációt okozó szerek fogyasztása is előidézheti a pszichés betegséget. Súlyosságától függően az érintett beleeshet egy kétségbeesett állapotba, amikor a psziché összeomolhat, amitől már olyan téves gondolatok is szárnyat kapnak, minthogy a testrészek nem valódiak, nincs szükség ételre, hiszen nincsenek szervek se. Ezen esetekben sajnos elég gyakori az öngyilkossági kísérlet is, mivel a beteg ezt véli az egyetlen megmentő lehetőségnek a betegségtől szabadulásból.

Kezelését tekintve nincs kifejezett gyógymód, többféle terápiát alkalmaznak, melyek az adott páciens állapotához és tüneteihez passzol. Lehet ez antidepresszáns szedése, pszichoterápia vagy elektrokonvulzív terápia is, közismertebb nevén elektrosokk terápia. Ez utóbbit ne úgy képzeljük el, mint amit a filmekben látunk, egy jóval biztonságosabb és kíméletesebb módszer, ahol bizonyos agyi területek stimulálnak, mellyel megváltozik az agy biokémiája, ez pedig megszünteti a kóros állapotot. Ami viszont hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy amilyen gyorsan, a semmiből elő tudnak jönni a tünetek, olyan lendülettel tudnak távozni is, egyik pillanatról a másikra.

A Cotard-szindróma egy olyan ritka pszichét érintő betegség, melytől a beteg halottnak képzeli magát, téveszmés állapotba kerül, elutasítja a külvilágot, mint nem létezőt. A felépülésre jó esélyek vannak a megfelelő terápiát követve, de akár spontán, magától is elmúlhat.

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.

Lelki egészség: ne csak testben, lélekben is fitten!

Október 10-e nem csak egy nap a naptárban, hanem a Lelki Egészség Világnapja, amikor kicsit megállhatunk, és átértékelhetjük, mennyire figyelünk a saját mentális jólétünkre.

Hogyan győzhetjük le a nyilvános beszédtől való félelmet?

A legtöbben nem vagyunk született szónokok. A prezentálás gondolata gyakran már önmagában is szorongást vált ki – remegő hang, kiszáradt torok és zakatoló szív jellemző ilyenkor. A magabiztos megszólalás nem veleszületett adottság, de gyakorlással és önismerettel fejleszthető képesség.