Menü

Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál

Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.

A betegségről már az 1700-as évek végén készített feljegyzéseket Charles Bonnet, aki egy olyan nőről írt, aki úgy vélte magától, hogy ő halott és ezért heteket töltött egy koporsóban fekve, amíg el nem múlt ez a különös érzés. Végül Jules Cotard volt, akiről elnevezték e furcsa kórt. Ő egy olyan esetet vizsgált, ahol a páciens azt képzelte, hogy szervei nem léteznek, csak bőrből és csontból épül fel teste, többek között ezért is „örökéletű”.

A tudomány jelenlegi állása szerint egyik pszichiátriai kategóriába sem sorolható a betegség, mivel ennél sokkal összetettebb jelenségről van szó. Tünetei elég sokrétűek lehetnek, de egy az összes páciensnél közös, mégpedig, hogy azt gondolják magunkról, hogy önmaga már nem élő személy és az őt körülvevő világ sem létező. Sokszor mindenféle előzmény nélkül tör rá az emberre az egyféle szorongással telített érzés, és sajnos igen sokáig el is tarthat.

A diagnózis felállításakor összeköthetik skizofréniával, depressziós tünetekkel, bipoláris zavarral. Bizonyos hallucinációt okozó szerek fogyasztása is előidézheti a pszichés betegséget. Súlyosságától függően az érintett beleeshet egy kétségbeesett állapotba, amikor a psziché összeomolhat, amitől már olyan téves gondolatok is szárnyat kapnak, minthogy a testrészek nem valódiak, nincs szükség ételre, hiszen nincsenek szervek se. Ezen esetekben sajnos elég gyakori az öngyilkossági kísérlet is, mivel a beteg ezt véli az egyetlen megmentő lehetőségnek a betegségtől szabadulásból.

Kezelését tekintve nincs kifejezett gyógymód, többféle terápiát alkalmaznak, melyek az adott páciens állapotához és tüneteihez passzol. Lehet ez antidepresszáns szedése, pszichoterápia vagy elektrokonvulzív terápia is, közismertebb nevén elektrosokk terápia. Ez utóbbit ne úgy képzeljük el, mint amit a filmekben látunk, egy jóval biztonságosabb és kíméletesebb módszer, ahol bizonyos agyi területek stimulálnak, mellyel megváltozik az agy biokémiája, ez pedig megszünteti a kóros állapotot. Ami viszont hihetetlenül hangzik, de igaz, hogy amilyen gyorsan, a semmiből elő tudnak jönni a tünetek, olyan lendülettel tudnak távozni is, egyik pillanatról a másikra.

A Cotard-szindróma egy olyan ritka pszichét érintő betegség, melytől a beteg halottnak képzeli magát, téveszmés állapotba kerül, elutasítja a külvilágot, mint nem létezőt. A felépülésre jó esélyek vannak a megfelelő terápiát követve, de akár spontán, magától is elmúlhat.

A túlzott engedékenység nem tesz jót

Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.

A disszociatív személyiségzavar jellemzői

Az általános eset az a disszociatív személyiségzavar esetén, hogy az egyik személyiség tisztában van a másik jelenlétével, ismeri, és ezzel együtt tud élni. A másik kialakult személyiség a legtöbb esetben teljesen mások a személyiségjegyei is.

Vattacukor szülők – egy családi viselkedésminta

Sokféleképpen módon nevelhetjük gyerekeinket, lehetünk szigorúak, engedékenyek, megalkuvók, igazából bármilyenek. Általában gyereke válogatja, hogy mi a legjobb, de vannak viselkedésminta típusok, amibe általában beleillünk. Nézzük, mit jelent, ha valaki vattacukor szülő típus!

A társasjátékok fejlesztő hatása

A sok pozitív hatása mellett a társasjáték türelemre és együttműködésre is megtanít, ráadásul szórakoztató formában, arról nem is beszélve, hogy sok szülő számára mintegy joker tevékenység a borús, esős napokon, amikor nem lehet szabadtéri programokkal lekötni a gyerekeket.

Az egyéni boldogság kérdése. Tanulható-e a pozitivitás?

A boldogságkeresés napjaink egyik legaktuálisabb témája, jóllehet sokszor nem a legideálisabb helyen és módon keressük ezt az állapotot. A pozitív pszichológia irányzata tudományos módszereket alkalmazva foglalkozik az elégedettség témakörével. Viszont egyéni szempontból mindez jóval kevésbé elméleti dolgokon múlik, mintsem a mindennapi cselekedeteinken, interakciókon.