Menü

Alvás a gyerekkel – együtt vagy külön?

Együtt vagy külön aludjunk? Legyen-e külön szobája a gyereknek? Gyermeket nevelő szülők körében ez az egyik legmegosztóbb kérdés. Két határozottan elkülönülő tábor áll egymással szemben, a témáról pedig akár holnap reggelig lehetne vitatkozni, ha utóbbit nem is szeretnénk, azért néhány érvet felsorakoztatunk pro és kontra. Bármelyikkel is értünk egyet, érdemes megfontolni néhány szempontot.

Az együtt alvás egy kifejezetten megosztó téma, ha a csecsemő-gyerek-szülők vonatkozásában gondolkodunk róla.

Azok a szülők, akik az egy ágyban alvás előnyeit hangoztatják, arra hivatkoznak, hogy kényelmesebb az anyának az éjszakai szoptatás, könnyebb észrevenni, ha bármi gond van a gyermekkel, pl. nem érzi jól magát, rosszul alszik. A kisgyerek számára megnyugtató az egy ágyban alvás, hiszen anya folyamatosan ott van egy karnyújtásnyira, odabújhat hozzá, megnyugtatólag hat rá a szülő közelsége.

Ezzel szemben a külön alvás mellett érvelnek azok a szülők, akik kifejtik, hogy nem egészséges a gyerekkel együtt aludni, hiszen nem tudnak pihenni, elveszik a szülők közötti intimitás, ami a kapcsolat rovására mehet.

Léteznek olyan gyerekek, akik érzékenyebbek a külvilág ingereire, és képesek felébredni minden neszre, minden mozgásra. Nekik például nem feltétlenül válik be az együtt alvás és amint külön szobába költöznek, feltűnően jobban alszanak.

A közös alvásnak negatív hatásai lehetnek a párkapcsolatra, de akár a gyerek személyiségfejlődésére is, - természetesen nem egy-egy alkalomról beszélünk – ha ez az állapot huzamosabban fennmarad.

Három gyerekem van, vitathatatlan, hogy a közös szoba, közös ágy erősíti az összetartozás élményét és a gyermek biztonságérzetét is támogatja, igazán nagyon jó érzés, mikor mellettem szuszog a háromévesem, s mindig kivétel egy-egy betegség, amikor velünk alszanak, na de a rendszeres együtt alvásnak hátrányai is lesznek, hiszen az a gyerek egyre csak nő, s lesz 5-6 éves is, kisiskolás majd kiskamasz. Sok szülőt hallottam arról mesélni, hogy milyen arra ébredni, hogy egy vagy több gyerek keresztben fekszik rajta, vagy épp kitúrták őt a saját ágyából.

A külön gyerekszoba kapcsán szintén fel tudunk sorakoztatni előnyöket és hátrányokat egyaránt. Áthidaló megoldás lehet, ha különálló gyerekágyat teszünk a közös szobába, amíg kicsi a gyermek, s így a kényelem és a közelség is megmarad, vagy azt is preferálom, ha külön, ám közeli szobákban pihenünk, így biztosak lehetünk abban, hogy meghalljuk gyermekünk minden rezdülését éjjel. Szakemberek szerint az a jó, ha legalább óvodáskortól van a gyermeknek saját ágya.

Összességében azt, hogy kinek kivel, hogyan és mennyi ideig kellene együtt aludnia ahhoz, hogy minden terület rendben legyen, nem lehet általános recept szerint leírni. Azt gondolom, minden családban meg lehet találni a mindenki számára optimális megoldást, de ehhez az kell, hogy figyeljünk oda saját és egymás igényeire és számoljunk azzal is, hogy ezek az igények az életkorral folyamatosan alakulnak és változnak.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.