A női lét rejtelmeiről 2. - A szerető

A többi szerephez hasonlóan a szerető lét sem választható le a nőiség egészéről. Sorozatunk második része.

A nőiség nagyon szerteágazó létállapot, része a lány, a szerető, az anya és nagyanya szerep. A nő élete során ezek tekinthetőek a nőiség megnyilvánulási formáinak, amelyek nagyon különböző oldaláról világítják meg a női lét mibenlétét, de minőségileg egyenrangúak.

Sorozatunk első részében a lány-létállapot bizonyos részeivel ismerkedhettek meg olvasóink, most pedig a nőiségről lesz szó.

A női létállapot teljessége nem engedi, hogy megnyilvánulási formáit egymástól élesen leválasztva analizáljuk, jelen esetben nem is erre törekszünk. Az egyes szerepek, más- más aspektust emelnek ki a nőiség szerteágazó minőségéből. Ezúttal a szerető szerepet helyezzük előtérbe, de nem lehet leválasztani és elhatárolni, kizárva ezzel egy általánosabb, teljesebb megközelítést.

A nőiség kérdésének központi szerepe nem zárja ki a férfi szerep sajátosságait, a két nem egymás viszonylatában értelmezhető, ismerhető meg. Egyiket a másik nélkül fejtegetni természetellenes. A két nem között különbség van a kommunikációban, a látásmódban, a gondolkodásban, ezért másképp élik meg a kapcsolat különböző fázisait, és természetesen a szexualitást is. Ez a különbség azonban természetes eleme a vonzás törvényének, de a hasonlóság teljes hiánya sem járható út, hiszen taszító hatással bír. Az udvarlás időszakában a szimbiózis mindkét fél részéről támogatott, házasságkötés után azonban általában a férfi ismét figyelmet szentel az élete más területeire is (barátság, hobbi stb.). A nő viszont szíve szerint továbbra is fenntartaná az úgy nevezett „mézes heteket”. A férfi önmaga felé fordulása a nő számára is példaértékű, azt jelzi, a nőnek sem kell feloldódnia teljesen a feleség és az anya szerepben, továbbra is el kell tudnia határolni saját vágyait és céljait, amelyik nem minden esetben kell, hogy megegyezzenek a család szándékaival.

Ráadásul az is megfigyelhető, hogy míg a nők a házasságkötés után minden idegszálukkal igyekeznek saját képükre formálni a férfit, addig a másik nem képviselői az általuk megismert személyt szeretné viszontlátni, olyannak amilyennek megismerte. A férfiak nem változnak és nem is akarnak változtatni, a nők azonban úgy érzik ez egy újabb szerep, és a megfeleléskényszer változásra és változtatásra aktivizálja őket.

De térjünk vissza az alapokhoz! A kommunikációs különbségek a nemek között gyakran vezetnek félreértéshez. A nők általában beszélgetés közben gondolkodnak, ezért fokozott igényük van arra, hogy mindent alaposan átbeszéljenek, eközben rendszerezik gondolataikat és jönnek rá a megoldásra. A férfiak azonban képtelenek a felesleges locsogásra, agyukban a szavak és gondolataik koncentráltan vannak jelen, a problémájukat pedig nem megbeszélni, hanem megoldani akarják.

A szexualitás kérdésében sem szabad azt hinnünk, hogy a másik fél ugyanúgy érez, reagál, és él meg helyzeteket. A szexualitás a nő esetében életének több területére is hatással van, a befogadó szerepből is adódik, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonít szexuális kapcsolatainak. Ezért szükséges a felkészültség és ráhangolódás. Az érzelmi megalapozottság teszi lehetővé, hogy a testen belüli élmény ne tegye a nőt kiszolgáltatottá, vagyis alapozza meg a bizalmat és a biztonságot.

A szerepeken belül is további „megjelenési formákat” tudnánk elkülöníteni, például: független nő, mártír nő. A végtelen kombinációt egyediségünk, megismételhetetlenségünk adja, ezért az általánosítást nem szabad túlértékelnünk.

Mint ahogyan az összes többi, a szerető nő szerep is bizonyítja a nemek különbözőségének mibenlétét, milyenségét. Csakis önmagunk megismerése és elfogadása alapozhatja meg a másik megismerését és elfogadását.

Fotó: sxc.hu