A női lét rejtelmeiről 3.- Az anya

A szülővé válás folyamata a maga teljességében megfoghatatlan és leírhatatlan.

Sok- sok szinten elemezhető, de ez nem a megmagyarázható dolgok közé tartozik. Spirituálisan a szülővé válás ott kezdődik, hogy egy lélek kiválaszt két embert, akikre ott és akkor ilyen formában „szüksége” van életfeladatának megvalósításához. Érzelmi szempontból a szülő szerepre való felkészülés alapvető feltétele a bizalom és a biztonság, amit nemcsak a párunkban, hanem először önmagunkban kell megteremteni. Persze a szülővé válás módjainak végtelen kombinációi között (például: nem tervezett terhesség) ahányan vagyunk, annyiféle utat járunk be. Fizikailag a nem érettség jelzi a készenlétet, ami önmagában természetesen nem elég.

A fogantatás és a szülővé válás a teremtés misztériumának megtapasztalása, ami (vallástól függetlenül) túlmutat a földi élet keretein, mégis az egyik legtermészetesebb és legalapvetőbb dolog. Persze, hiszen a misztérium sajátossága, hogy ahogy mondani szokás „ép ésszel nem lehet fel fogni”, a pátosz nem engedné, hogy tegyük a dolgunkat szülőként a mindennapokban, erőt venne rajtunk a szorongás, az óriási jelentőség súlya miatt.

Az anyává vált nő viselkedése a gyermek felé kevésbé tud következetes lenni. Egyik pillanatban erős és határozott, szigorú, de alap tulajdonsága a demokrata szellem, vagyis mindenki igényének és véleményének a figyelembevételére törekszik. Az anya az elfogadó, gyerekét olyannak fogadja el amilyen, számára úgy tökéletes, ahogy van. E nélkül a teljes elfogadás nélkül nem alakulna ki a gyermek önbizalma, önszeretete, és nem tudna mások felé elfogadással és szeretettel fordulni. Ugyanakkor önmagunk elfogadása mellett fejlődésre is szükségünk van. Az apa a tekintély, nem olyan szempontból, hogy uralkodik a családon, hanem ő az, aki a fejlődésre ösztönöz. Az apának való megfelelés vágyunk motivál a teljesítményre. Az apa szeretetét ki kell érdemelni, önállóságra nevel, az anyáé pedig feltétel nélküli.

Az anyák általában igyekeznek kikérni mindenről más családtagok véleményét. Az apák inkább arra hajlamosak, hogy betöltsék az irányító, vezető szerepet, ezzel gördülékennyé téve a család mindennapi életét.
A szülés az elengedés misztériuma, egységből két egész lesz. Az elengedés másik életszakaszokban is visszatér, és próba elé állítja leginkább az anyákat. A magzati korban megélt egységélményből eredhet ez a ragaszkodó érzés. Mikor az anyának a gyermekét, mint felnőttet kel elengednie gyakran nehézséget okoz, a szeretet átalakulhat öncélú ragaszkodássá.

A baba születésekor (főleg, ha első gyermek) nagyon sok a kérdés, és a bizonytalanság. Már pedig az emberek a kontroll érzését nem szívesen engedik el, ezért is a leendő szülők igyekeznek mindenféle könyvet és cikket elolvasni a témában. Ez csökkentheti a szorongást, ugyanakkor a valódi felkészültség nem ez a tudás, a saját tapasztalat ad majd csak válaszokat a baba várás ezernyi kérdésére. A babára való ráhangolódás különleges élmény , melynek eléréséhez el kell tudni engedni az irányítás megszokott külső formáit, helyette inkább a női intuíció ösztönös érzésének kell szabad utat adni.

Kapcsolódó cikkek:
A női lét rejtelmeiről 2. - A szerető
Nőiség, első rész: a lány

Fotó: sxc.hu