Miért sír a csecsemő?

A csecsemők sírása erőteljes hatással van azokra, akik hallják. Vizsgálatok is bizonyítják, hogy a csecsemősírásra a szülőkön a szorongás élettani jelei mutatkoznak, és megfogalmazódik a nyugtalanító kérdés: miért sír a csecsemő.

Sokszor érhető okból sírnak a csecsemők. Azért, mert fáj a hasuk, vagy éhesek, az is lehet, hogy fáradtak, de a teli pelenka is nyűgössé teheti őket. Ennek ellenére sok nő számol be (sokszor szégyenkezve) arról, hogy úgy érzi néha minden ok nélkül sír kisbabájuk.

Szögezzük is le mindjárt, hogy minden kisbaba sír néha azonosítható indok nélkül, főként az élet első két hónapjában. A legtöbb anya pánikszerűen igyekszik rájönni a sírás okára, majd ha már minden szükségesnek vélt dolgot megtett (például szoptatás, pelenkacsere), akkor következnek a különböző megnyugtató technikák. Például ringatás, paskolás, ölelgetés. Szakemberek szerint a vállra támasztott helyzet legtöbb esetben hatékony a sírás megállításában. Érdekesség, hogy sokszor a pelenkacserénél, nem feltétlenül a tiszta pelus a megnyugvás fő oka, hanem a kézbevétel hat pozitívan a síró csecsemőre.

A sikeres nyugtató technikák közös jellemzője, hogy mindegyik megzavarja a csecsemő sírásának ritmusát.  Összességében persze minden anya rájön előbb vagy utóbb, hogy saját gyermekénél, melyik módszer működik igazán.

A jó hír az, hogy kettő és négy hónapos kor között már csökken az ahhoz szükséges idő, hogy a síró csecsemőt édesanyja megnyugtassa. Ebben a változásban nemcsak annak van szerepe, hogy az anya egyre jobban ráhangolódik gyermekére, vagy egyre kifinomultabb, rutinosabb technikákkal él. A szakemberek szerint ez az átmenet az érzelmek önszabályozásának kezdetét jelzi.

Fotó:
pixabay.com