Beszélgetés mindenek előtt
- Dátum: 2013.10.03., 15:23
- bizalom, kommunikáció a gyereknevelésben, őszinteség a gyereknevelésben, tapasztalat szerzés, türelem
Mi nők, már „rakjuk a fészket”, tologatjuk a bútorokat, átrendezzük a lakást, mikor még a gyermekünk sem született meg. Hangolódunk az anyaságra. Lelkileg is felkészülünk. Aztán utána jön a neheze, hiszen nem elég csak a gyermekünk szükségleteit kielégíteni, mert a gyermeknevelés igen felelősségteljes, komoly munka.
- A babavárás mindig legyen egy aktív állapot. Beszélgessünk a babánkkal gondolatban vagy szóban, tudassuk vele, hogy milyen boldogok vagyunk, hogy minket választott anyukájának - kezdte állandó szakértőnk, Németh Lívia kineziológus.
Hozzátette, a baba megérkezése után se szűnjön meg a kommunikációnk. Mindig meséljük el, hogy most éppen mit fogunk csinálni, ha sírós nyugtassuk meg, kicsit vegyük fel, törődjünk a problémájával. Az anyukák egy része fél az elkényeztetéstől, hagyja sírni a gyerekét. Németh Lívia szerint a kötődés kialakítása sokkal jobb választás. Hiszen egy kicsi baba csak akkor sír, ha éhes, szomjas, tele a pelus, vagy éppen csak anyahiánya van, mert nemrég még itt élt bennünk, egészen közel hozzánk. Szüksége van az anya illatára, melegére, hangjára.
- Ugye a mondás is úgy tartja, hogy a kicsi a gyerek kis gond, a nagy gyerek pedig nagy. Ha már vannak gyermekeink, akkor tudjuk, hogy ez így igaz. Hisz a babánk egyre több figyelmet igényel. A mászós időszakában, aztán a lépegetős korszakban, az öntudatra ébredős időszakában. No, de ne szaladjunk előre, hisz itt már szembe kell néznünk egy másik akarattal. Az övével. Most éppen nem szeretne öltözködni, vagy meg enni a főzeléket, vagy megválni egy másik gyerek játékától. Legyünk mindig türelmesek, és mindig beszéljük meg vele, mi legyen. A baj ott kezdődik, amikor a kommunikáció megszűnik. Nem is vesszük észre, hogy már nem mesélünk . Mit csináltunk, vagy éppen most mit kell csinálnom, nem magyarázunk, csak tiltunk, vagy legrosszabb esetben tesszük a dolgunk, mintha ott sem lenne a kicsi. Ilyenkor a gyerek megy a saját kis gondolatai, elképzelései után. Vagy hisztizik, vagy rosszalkodik, vagy túlzottan visszahúzódik, de mindenképpen kiköveteli a figyelmet.
Figyeljünk a saját lelkiállapotunkra is, hisz a gyerek érzékei olyanok, mint a szivacs. Ha valamiért túlfeszített napunk volt, vagy valami gond miatt idegesebbek, felfokozottabbak vagyunk, akkor a gyerekünk is nyűgös, hisztis. Mindig tükröt tart, ő is nevel minket, csak figyeljünk jól oda rá. Ne higgyük, hogy mi csak szavakkal nevelünk. Hiába mondom, hogy nem kell félni a kutyától, szeret minket, ha közben én félek. Ő azt fogja megtanulni, hogy félni kell. Lehetnek az anyának is rossz periódusai, ő sem angyal, csak ember. Különféle érzésekkel, hangulatingadozással, kialvatlansággal. Semmi esetre se gondoljuk ilyenkor, hogy rossz anya vagyok.
Te vagy a gyermeked számára a legjobb anya, hisz téged választott. Tudta, hogy mit kell megtanulnia tőled. Ha te egy kishitű, önmarcangoló ember vagy, de a gyermeked egy önbizalommal teli ember lett akkor megtanulta a leckét, ha ugyanolyan kishitű lett, akkor beleesett a csapdába. Hát igyekezzünk a saját csapdáinkból kikerülni, mindannyiunk érdekében.
Németh Lívia szerint, amikor a gyerekünk arra a kérdésre, hogy mi történt az iskolában azt válaszolja, hogy semmi, akkor gondolkodjunk el, hogy mi történhetett a kettőnk kapcsolatában. Még mindig a legjobb módszer, ha először mi meséljük el, nekünk milyen napunk volt, min gondolkodtunk, mit szeretnénk, vagy éppen, miért voltunk rosszkedvűek. Vissza kell állítani a kommunikációt köztünk, a bizalmat, az őszinteséget. És ez mindig oda-vissza történik: ha mi nem adunk bizalmat , vagy eltitkolunk előle dolgokat, akkor hiába fogjuk kérdezni őt.
- A legjobb nevelés mellett is lehetnek problémák. A gyerekünk valamilyen habitussal születik. Túl lassú, vagy kapkodó, vagy nagy hangú, vagy éppen túl visszafogott. Lehet, hogy egyik szülőre sem hasonlít a természetében, vagy csak nem látjuk. A lényeg, hogy ő az, aki. Neki is van egy életfeladata, amit itt be kell járni, meg kell tanulni, meg kell tapasztalni. Lehet, hogy neki is meg kell járni a kerülő utakat, meg kell tapasztalni bukásokat, és újrakezdéseket. Nekünk mindig csak egy dolgunk van. Tudatni vele, hogy mindig itt vagyunk, és szeretetünk kíséri az élet rögös útján akkor is, amikor már felnőtt.
Fotó:
pixabay.com
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.
Amit soha ne mondj egy kismamának…

Várandósan vagy kisgyerekes anyukaként rendszeresen találkozunk kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel és olyan kérdésekkel, amiktől a falra mászunk. Nézzük mik azok a megjegyzések, amikkel ki lehetne űzni a világból a várandós vagy kisgyerekes anyukákat.
A gyermekkori evészavar nyomában

A kisgyermekek étkezési szokásainak megértése összetett feladat, és a neofóbia, a válogatós evés (picky eating) és az ARFID (elkerülő, korlátozó táplálékbeviteli zavar) mind fontos tényezők lehetnek.
Gyermekkori asztma

Rengeteg gyermek életében felüti a fejét az asztma, melynek tünetei megkeseríthetik a mindennapokat. Íme, néhány információ, amit érdemes tudni erről, vagy ezzel kapcsolatban.
Sportol a gyerek. Mit egyen?

Sportszülőként gyakran felmerül bennem a gondolat (nagyjából naponta), hogy mivel etessem az amúgy is kamaszodó, hirtelen megnőtt, változatos táplálkozást igénylő sportoló tizenéves gyerekeimet?