Extrém sport: Vidám pofozkodás ausztrál módra

Nemrégen véget ért a világ negyedik legnagyobb átlag nézőszámú profi klubbajnoksága, az ausztrálok kedvenc sportágának 2013/14-es bajnoksága, az Ausztrál Football League (AFL). Az ausztrál foci igazi különlegesség, a hagyományos futball, a rögbi, az amerikai foci és egyéb verekedős sportágak keveréke. A legértékesebb tulajdonsága, hogy megunhatatlan.

Aki életében először lát ausztrál foci közvetítést, az pontosan nem is tudja, miként viselkedjen a pofonok, az ütközések, egyéb fojtogatások, rángatások láttán. Az vérmérséklettől függ, hogy sírásig röhögjük magunkat a napsütéses, kellemes időben elvégzett földbe taposáson, vagy megdöbbenve, falfehéren bámuljuk a képernyőt az ausztrál, kigyúrt izomkötegek egymás szabályos legyilkolását nézve. Nos, azért azt is hozzá kell tenni, néha gólt is elérnek a fiúk, ám az egymás marcangolása a labda megszerzése érdekében sokszor mulatságosabb, szórakoztatóbb minden másnál.

Az ausztrál foci azért is különleges, mert egy meghatározhatatlan alakú, leginkább tojásra emlékeztető pályán játsszák, amely nagyjából 135-185 méter hosszú és 110-155 méter széles. A cél, minél több gólt elérni, ám a kétszer 18 játékos a legtöbb energiát nem is erre fordítja, hanem arra, miként tudná az ellenfelet abban megakadályozni, hogy megszerezze az ugyancsak hosszúkás, ovális alakú lasztit. Erre számtalan módszer létezik, s gyakorlatilag mindent meg is engednek a szabályok, pontosabban a játékvezetők _ mert a labdát birtoklót hivatalosan csak a törzsénél lehet szerelni, ezt egyáltalán nem veszik figyelembe, bárhogy meg lehet szerezni a játékszert.

Mint említettem, az is fontos játékelem, hogy megakadályozzák a másikat a labda megszerzésében. Ez főleg olyankor kerül középpontba, amikor a támadók felé rúgják a labdát, ilyenkor támadó és védő egymást rángatva, tépve, igyekszik a labdát elkapni. Még az is lehet, hogy a másik hátára ugorva, vesse valaki magát a laszti után.

Ezek után el tudjuk képzelni, micsoda zsongás, nagy népi verekedés zajlik az ausztrálok által csak footynak becézett ausztrál foci meccseken.

Tudni érdemes még, hogy gólt kapuba berúgva lehet elérni. A négy, egymás mellett kifeszített pózna a pálya két végében kapuként szolgál. A két középső közé eljuttatott labda hat pontot ér, míg az a gól, amelyik az egyik szélső és az egyik középső pózna között landol, egy pontot jelent. Gyakorta szándékosan érnek el öngólt a csapatok, annak érdekében, hogy inkább egy ponttal segítik a riválist, mintsem elveszítsék a labdát.

A négyszer húsz perces negyedek alatt a játékosok semmilyen védőfelszerelést nem viselhetnek, mindössze a hivatalos szerelésben feszítenek, ami egy feszes nadrágot és egy még feszesebb atléta trikót jelent. A hölgynézők legnagyobb örömére gyakorta szakadnak a mezek, a férfi nézők pedig a gyorsaságon, a kőkemény harcon és azon az ötletességen szórakoznak leginkább, ahogy egymást padlóba döngölik az ellenfelek.

Az AFL-ben hivatalosan 18 alakulat küzd a bajnoki címért. Az alapszakasz után egyenes kiesés rendszerben folyik a csata. Ilyenkor döntetlent például már nem lehet elérni.

Az ausztrál foci története egyébként a XIX. század közepére nyúlik vissza, 1858-ban jelent meg az első hivatalos szabálykönyv a sportágról. Később Victoria államban megrendezték az első bajnokságot, amelyhez gyorsan csatlakozott a többi állam is. Az AFL az auszik kedvenc sportja, hatalmas tömegeket vonzz minden mérkőzés és bizony már a világ számtalan országában is.

Fotó:
player.hu