Apanapló 1. rész: Ő szül, én őszül
Egy jó marék férfi soviniszta önsajnálattal nagyjából így lehetne összefoglalni a várandósság első néhány hónapját, de mivel a szélsőséges gondolkodás távol áll tőlem, a címet csak amolyan piszkálódó, figyelemfelkeltő sorozatindítónak szántam.
Babát várunk, igen, és ez egy mindenképpen izgalmas, érdekes dolog. Igazi, életszagú kaland, csak pislogsz, hogy mi van, miközben történések kérlelhetetlenül magukkal sodornak. Felszállsz az örökkévalóság súlyával megpakolt hajó fedélzetére, ami útnak indul veled a viharos folyón. A sima szakaszt követően a végcélt csak veszélyes örvények, zubogók, valamint egy hatalmas vízesés után találod. Ez nem igaz, de így érzed.
Íme a folyamatosan szaporodó „dolgok”, köztük a „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”
Először hülyén vigyorogsz, amikor a férfiismerősök kacsingatva a hátadat csapkodják, aztán később azon kapod magad, hogy a rokonság női felével babamagazinokat lapozgatsz. Bútort veszel, szobát, lakást, életet alakítasz át. Megismered a nőgyógyászati rendelőt belülről (hurrá), lesed a képernyőn az utódodat (tényleg hurrá), izgulsz, együttérzel, önfeláldozol, de azért a lelked mélyén baromira örülsz, hogy nem beléd bökik a vérvételes tűt minden hónapban kétszer. Ultrahangos rövidítéseket böngészel a neten, miközben a gyerekholmikat kéne. Próbálsz tájékozódni, mivel rájössz, hogy egyáltalán nem értesz a gyerekekhez, ismeretlen talajra tévedtél.
A kisgyerekes szülők tapasztalataikkal és (nekik remek, de az A oldalról nézve kissé furcsa) élményeikkel riogatnak, miközben körülötted mindenütt megjelennek a kicsi, „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”. Meg ott a többi holmi, amelyekkel kapcsolatban érzed, hogy számuk körülbelül a százszorosára nő majd az elkövetkezendő hónapokban. A beszerzési listának se vége, se hossza. Egy csomó dolgot át kell gondolni, és csak most tudatosul, hogy nemsokára nem te leszel az ura az idődnek. Se nappal, se éjszaka. A barátok furán nézik átváltozásodat, tapintatosan megjegyezve, hogy végképp elvesztél e világ bulis, vidám, gondtalan része számára.
És eközben mit csinál ő? Ő más dimenzióba került. Ott van veled a hajón és nincs is. Fent ül az árbocon és mosolyogva az eget kémleli.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.