Apanapló 1. rész: Ő szül, én őszül
Egy jó marék férfi soviniszta önsajnálattal nagyjából így lehetne összefoglalni a várandósság első néhány hónapját, de mivel a szélsőséges gondolkodás távol áll tőlem, a címet csak amolyan piszkálódó, figyelemfelkeltő sorozatindítónak szántam.
Babát várunk, igen, és ez egy mindenképpen izgalmas, érdekes dolog. Igazi, életszagú kaland, csak pislogsz, hogy mi van, miközben történések kérlelhetetlenül magukkal sodornak. Felszállsz az örökkévalóság súlyával megpakolt hajó fedélzetére, ami útnak indul veled a viharos folyón. A sima szakaszt követően a végcélt csak veszélyes örvények, zubogók, valamint egy hatalmas vízesés után találod. Ez nem igaz, de így érzed.
Íme a folyamatosan szaporodó „dolgok”, köztük a „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”
Először hülyén vigyorogsz, amikor a férfiismerősök kacsingatva a hátadat csapkodják, aztán később azon kapod magad, hogy a rokonság női felével babamagazinokat lapozgatsz. Bútort veszel, szobát, lakást, életet alakítasz át. Megismered a nőgyógyászati rendelőt belülről (hurrá), lesed a képernyőn az utódodat (tényleg hurrá), izgulsz, együttérzel, önfeláldozol, de azért a lelked mélyén baromira örülsz, hogy nem beléd bökik a vérvételes tűt minden hónapban kétszer. Ultrahangos rövidítéseket böngészel a neten, miközben a gyerekholmikat kéne. Próbálsz tájékozódni, mivel rájössz, hogy egyáltalán nem értesz a gyerekekhez, ismeretlen talajra tévedtél.
A kisgyerekes szülők tapasztalataikkal és (nekik remek, de az A oldalról nézve kissé furcsa) élményeikkel riogatnak, miközben körülötted mindenütt megjelennek a kicsi, „cuki” babaruhák, amelybe majd belebújtatjuk „a kis testét”. Meg ott a többi holmi, amelyekkel kapcsolatban érzed, hogy számuk körülbelül a százszorosára nő majd az elkövetkezendő hónapokban. A beszerzési listának se vége, se hossza. Egy csomó dolgot át kell gondolni, és csak most tudatosul, hogy nemsokára nem te leszel az ura az idődnek. Se nappal, se éjszaka. A barátok furán nézik átváltozásodat, tapintatosan megjegyezve, hogy végképp elvesztél e világ bulis, vidám, gondtalan része számára.
És eközben mit csinál ő? Ő más dimenzióba került. Ott van veled a hajón és nincs is. Fent ül az árbocon és mosolyogva az eget kémleli.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.