Párkapcsolatok a rivalizálás tükrében
- Dátum: 2014.03.17., 16:19
- féltékenység, hatalom, párkapcsolat, presztízs, vetélytársak
Bár a legtöbb ember (főként a nők) a hűség és a megbízhatóság fontosságát hangsúlyozza leginkább egy párkapcsolatnál, mégis hosszú távon nem értékelik igazán, ha partnerük teljesen megbízható.
Itt arra kell elsősorban gondolni, hogy amikor nem áll fenn az a veszély, hogy párunk másokat is „észrevesz” illetve ő iránta is érdeklődnek, akkor az ilyen társat hajlamosak vagyunk leértékelni. Persze ez a folyamat tudattalanul zajlik.
Van, aki úgy gondolja a féltékenység a szerelem jele, és sokan ezért igyekeznek ki is provokálni párjuknál a féltés és a birtoklás megnyilvánulásait. Az sem ritka, hogy stabil párkapcsolat ellenére a legtöbb emberben erős igény jelentkezik, hogy másoknak is tessen. A vetélkedés ősi ösztöne a szerelemi szféránkat is áthatja, az élet ezen területén is fontos szerepe van a presztízsnek.

A háttérben az az alapvető motiváció áll, hogy az ember egy párkapcsolatban is szereti érezni, hogy „mások előtt áll a sorban”, „győztesek körében van”. Így válhat a másik fél a győzelmet igazoló tárggyá. Ha olyan párunk van, akiért mások is „sorban állnak”, akkor a vele való együttlét állandó presztízs visszaigazolás számunkra.
Ráadásul emögött kompenzációs folyamatok is húzódnak. Tehát például ha adott egy férfi, aki korábban nem számított vonzónak a nők körében, de egzisztenciálisan kiemelkedő pozíciót szerzett magának, akkor a párválasztásnál egy mindenki által áhított nővel kompenzálhatja az ezen a területen elszenvedett korábbi kudarcokat. A baj ott kezdődik, ha egy párkapcsolatot kizárólag ilyen jellegű motivációk tartanak fenn. Ilyenkor ugyanis ahogy az egyik fél veszít a presztízséből, és így kevésbé lesz mások számára is vonzó, akkor tönkremegy a kapcsolat.
Persze ez a fajta presztízs kérdés nemcsak a felületes párkapcsolatokban jelenhet meg. A féltékenység forrását is hasonló irányban kell keresni. Ha valaki értékes és vonzó, akkor az iránta való vágyakozást nem gátolja, hanem fokozza az a tény, hogy foglalt. A vetélytársak megjelenése viszont a másik felet is motiválhatja, és „harcra” ösztönözheti.
Hát bizony egy párkapcsolatot nemcsak a romantika tud éltetni, persze addig nincs baj, amíg ezek a vetélkedő ösztönök csak minimális szinten érvényesülnek. Ha ugyanis az egész folyamat átvált egy hatalmi harccá, akkor az már régen nem a szeretetről, nem a párunkról, és nem a párkapcsolatról szól, hanem rólunk, elfojtott kudarcokról, győzni akarásról és így tovább. Végső soron azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy a párkapcsolatban nem győzni kell, hanem adni és bár a vetélkedés a győzelem ígéretével kecsegtet, aláássa a bizalmat.
Fotó:
pixabay.com
Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?
Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?