Párkapcsolatok a rivalizálás tükrében

Bár a legtöbb ember (főként a nők) a hűség és a megbízhatóság fontosságát hangsúlyozza leginkább egy párkapcsolatnál, mégis hosszú távon nem értékelik igazán, ha partnerük teljesen megbízható.

Itt arra kell elsősorban gondolni, hogy amikor nem áll fenn az a veszély, hogy párunk másokat is „észrevesz” illetve ő iránta is érdeklődnek, akkor az ilyen társat hajlamosak vagyunk leértékelni. Persze ez a folyamat tudattalanul zajlik.

Van, aki úgy gondolja a féltékenység a szerelem jele, és sokan ezért igyekeznek ki is provokálni párjuknál a féltés és a birtoklás megnyilvánulásait. Az sem ritka, hogy stabil párkapcsolat ellenére a legtöbb emberben erős igény jelentkezik, hogy másoknak is tessen. A vetélkedés ősi ösztöne a szerelemi szféránkat is áthatja, az élet ezen területén is fontos szerepe van a presztízsnek.

A háttérben az az alapvető motiváció áll, hogy az ember egy párkapcsolatban is szereti érezni, hogy „mások előtt áll a sorban”, „győztesek körében van”. Így válhat a másik fél a győzelmet igazoló tárggyá. Ha olyan párunk van, akiért mások is „sorban állnak”, akkor a vele való együttlét állandó presztízs visszaigazolás számunkra.

Ráadásul emögött kompenzációs folyamatok is húzódnak. Tehát például ha adott egy férfi, aki korábban nem számított vonzónak a nők körében, de egzisztenciálisan kiemelkedő pozíciót szerzett magának, akkor a párválasztásnál egy mindenki által áhított nővel kompenzálhatja az ezen a területen elszenvedett korábbi kudarcokat. A baj ott kezdődik, ha egy párkapcsolatot kizárólag ilyen jellegű motivációk tartanak fenn. Ilyenkor ugyanis ahogy az egyik fél veszít a presztízséből, és így kevésbé lesz mások számára is vonzó, akkor tönkremegy a kapcsolat.

Persze ez a fajta presztízs kérdés nemcsak a felületes párkapcsolatokban jelenhet meg. A féltékenység forrását is hasonló irányban kell keresni. Ha valaki értékes és vonzó, akkor az iránta való vágyakozást nem gátolja, hanem fokozza az a tény, hogy foglalt. A vetélytársak megjelenése viszont a másik felet is motiválhatja, és „harcra” ösztönözheti.

Hát bizony egy párkapcsolatot nemcsak a romantika tud éltetni, persze addig nincs baj, amíg ezek a vetélkedő ösztönök csak minimális szinten érvényesülnek. Ha ugyanis az egész folyamat átvált egy hatalmi harccá, akkor az már régen nem a szeretetről, nem a párunkról, és nem a párkapcsolatról szól, hanem rólunk, elfojtott kudarcokról, győzni akarásról és így tovább. Végső soron azért arról nem szabad megfeledkezni, hogy a párkapcsolatban nem győzni kell, hanem adni és bár a vetélkedés a győzelem ígéretével kecsegtet, aláássa a bizalmat. 

Fotó:
pixabay.com