Miről álmodik a nő? Nem arról, amiről a férfi…
- Dátum: 2014.04.28., 20:34
- álmok, nemi különbségek, nemi szerepek, pszichológiai kutatás, rémálmok
A Montreal Egyetem pszichológusai egy vizsgálat során feltérképezték, hogy milyen motívumok jellemzik a férfiak és milyenek a nők álmait.
Alapvető különbségeket regisztráltak a vizsgálat során, nemi különbség mutatkozott az álmok témáiban, gyakoriságaiban, és szereplőiben is.
A férfiak rossz álmai többnyire természeti katasztrófáról, háborúról szólnak, a nők álmai ezzel szemben személyes konfliktusokat, ellentéteket reprezentálnak. Egyébként a kutatás arra is rámutatott, hogy a férfiak álmai agresszívabbak, a nők esetében pedig többször szerepel egy segítő karakter, aki a végkifejletet pozitív irányba „tereli”.
A vizsgálat eredményei annyira nem meglepőek, mivel az álmokban megjelenő különböző mintázatok is a férfiak és a nők eltérő szerepeit, gondolkodási stílusát és kommunikációs jegyeit képezik le. Evolúciós szempontból is levezethető, hogy a férfiak társadalmi szerepe alapvetően mindig a külső, idegen veszélyforrások elhárítására irányult, és a védelmezés jelent meg főfeladatként. A női szerep ugyanakkor a kapcsolatok és a családi környezet viszonyrendszerében bontakozott ki.
Bár a nemi szerepek ilyen alapú elhatárolásának jogosultsága egyre jobban megkérdőjelezhető, mégis a szocializáció részeként a nők alapvetően egy befelé forduló, család és kapcsolat centrikus fókuszra hangolódnak rá, míg a férfiak a „külvilág” veszélyeire, küzdelmeire.
Az eltérő fókusz révén különböző ingerekre vagyunk érzékenyek, ebből adódóan másféle tapasztalás is jellemző. A külvilágból érkező ingereket pedig álmainkban dolgozzuk fel, ezért egyáltalán nem meglepő, ha álmaink nemi különbségeket is mutatnak.
Persze olyan egyszerű magyarázatok is vannak a háttérben, mint például a férfiak álmai azért agresszívebbek, mert több horrort illetve thrillert néznek, míg a nők inkább az érzelmesebb drámákat részesítik előnyben.
Egyébként abban is mutatkozott némi különbség a nemek között, hogy mennyire gyakran álmodnak. A nők ez alapján többet álmodnak, de a szakemberek feltételezik, hogy nincs szó ilyen jellegű különbségről, egyszerűen csak jobban foglalkoztatja őket, és hajlamosabbak feleleveníteni, még a férfiak nem tulajdonítanak jelentőséget nekik és ezért kevésbé is emlékeznek rá.
Fotó:
pixabay.com
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.
A korkülönbség szerepe a párkapcsolatokban
A párkapcsolatok világában a korkülönbség gyakran túlhangsúlyozott tényező, miközben a kapcsolat valódi minőségét sokkal inkább az érzelmi érettség, az értékrend, a kommunikáció és az élethelyzet határozza meg. A társadalom hajlamos kimondott vagy kimondatlan szabályokat felállítani arra vonatkozóan, hogy „mekkora korkülönbség még elfogadható”, azonban ezek a normák nem veszik figyelembe az egyéni különbségeket. Valójában két ember kapcsolata nem pusztán életkorok találkozása, hanem személyiségek, tapasztalatok és jövőképek összhangja.
A szellemi alkony első sugarai: a korai demencia felismerése és jelentősége
A demencia nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy tünetegyüttes, amely az agyi funkciók fokozatos és visszafordíthatatlan hanyatlását jelzi. Bár gyakran az időskor természetes velejárójának tekintik, a korai szakaszban jelentkező jelek felismerése sorsdöntő lehet a beteg életminőségének megőrzése szempontjából.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.