Öregség, nem betegség

A legtöbb ember fél az öregedéstől, de ennek hátterében az áll, hogy az öregkort azonosítjuk a magánnyal, a betegségekkel, és tulajdonképpen az elmúlással is. Ezektől nem véletlenül rettegünk, azonban idősebb korunkban is mi írjuk a történetünket, és ha nem temetjük el mindjárt magunkat az az első ősz hajszálak megjelenése után, akkor teljesebb életet is élhetünk, mint gondolnánk.

Persze nem könnyű, hiszen a társadalom a világra való jogot gyakran csak a fiataloknak tartja fenn, és lépten-nyomon abba ütközünk, hogy élni csak fiatalon, szépen, erőnk teljében érdemes, ami utána következik az már csak egy unalmas és nehézkes hosszabbítás, amit maximum csak elviselni lehet, élvezni nem.

Először is elvárásainkat kell átgondolnunk, ne ragaszkodjunk foggal- körömmel a fiatalkori világmegváltó álmainkhoz, és ne keseregjünk életünk hétköznapisága felett. Idősebb korban is számos lehetőség van az önmegvalósításra, talán még több, mint előtte. Több mindenre van időnk, és talán végre kicsit önzőbbek is lehetünk. Rajtunk múlik, hogy elfogadjuk a változásokat és keressük az új életperiódus lehetőségeit, örömeit, vagy önsajnálatba kezdünk és átadjuk magunkat a „lelki öregedésnek”.

A változás az élet minden területére kihat, változik a párkapcsolat, a szülői szerep, ehhez bizony alkalmazkodni kell, nem ragaszkodhatunk mereven fiatalkori élethelyzeteinkhez és szerepeinkhez.

Egy idősebb életkor épp annyira lehet üres, boldogtalan és céltalan, mint egy fiatalkor. És ez persze fordítva is igaz, idősebb korban is élhetünk motivált, boldog, kiegyensúlyozott életet. Éveink számának ne tulajdonítsunk túl sok jelentőséget, életkorunk tény, önmagában nem lehetőség, de nem is akadály. 

Fotó:
pixabay.com