Tanulás, vagy sport?
A gond ott van, hogy az országban a legtöbb helyen ez még mindig jogos kérdés. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy az legyen. Jó hír, hogy a változásra már komoly törekvések vannak.
A legtöbb sportoló gyermek már életének egészen korai szakaszában szembekerül azzal kérdéssel, hogy akkor: tanulás, vagy sport? Egy régi és rossz beidegződés az, hogy a sportolás a tanulás rovására megy. Természetesen mehet, de ennek egyáltalán nem szabad magától értetődőnek lennie. Az oktatásban tehetnek a legtöbbet azért, hogy ez a rossz beidegződés egyszer és mindenkorra kikopjon a köztudatból.
Az oktatási rendszernek, az iskolának és a tanárnak kell(ene) alkalmazkodnia a sportoló diákhoz, persze csak és kizárólag azokhoz, akik szeretnének tanulni. Mert az egy rendkívül rossz tendencia, hogy a megnövekedett iskolai teher miatt a fiatalok előbb, vagy utóbb felhagynak a sporttal. Ez egészségügyileg és társadalmilag is komoly, hosszú távú és széleskörű problémákat vet fel. A követelményeket természetesen nem kell és nem is szabad csökkenteni, inkább az iskolai időbeosztáson lenne ildomos finomítani, valamint a tananyag megtanításának és számon kérésének ütemezését átgondolni azok esetében, akiknek erre szükségük van sportos elfoglaltságuk miatt.
A legveszélyeztetettebb csoportot ebből a szempontból az élsportolók jelentik, hiszen a profi sport általában egész embert kíván. Ugyanakkor a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem zárja ki egymást a továbbtanulással. Egyszerűen össze kell egyeztetni a kettőt. Míg korábban csodabogárnak tartottak egy jogot végzett focistát (érdekes, a diplomás vízilabdáson sosem csodálkoztak az emberek), a jövőben egyre több olyan élsportolónk lehet, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel is rendelkezik a sikeres pályafutás mellett.
Erre komoly központi törekvések vannak, egyre több felsőoktatási intézmény hirdet speciális programot, amelyben a követelmény ugyanaz, az oktatás és számonkérés ütemezése azonban igyekszik alkalmazkodni a sportolók különleges időbeosztásához. Az egyetemeknek jól jönnek a neves és eredményes sportolók, míg utóbbiak is nagyon jól járhatnak, hiszen értékes végzettséget, képzettséget tudhatnak magukénak, amelyet karrierjük után bátran felhasználhatnak.
Fotó:
pixabay.com
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.
Amit soha ne mondj egy kismamának…

Várandósan vagy kisgyerekes anyukaként rendszeresen találkozunk kéretlen tanácsokkal, megjegyzésekkel és olyan kérdésekkel, amiktől a falra mászunk. Nézzük mik azok a megjegyzések, amikkel ki lehetne űzni a világból a várandós vagy kisgyerekes anyukákat.
A gyermekkori evészavar nyomában

A kisgyermekek étkezési szokásainak megértése összetett feladat, és a neofóbia, a válogatós evés (picky eating) és az ARFID (elkerülő, korlátozó táplálékbeviteli zavar) mind fontos tényezők lehetnek.
Gyermekkori asztma

Rengeteg gyermek életében felüti a fejét az asztma, melynek tünetei megkeseríthetik a mindennapokat. Íme, néhány információ, amit érdemes tudni erről, vagy ezzel kapcsolatban.
Sportol a gyerek. Mit egyen?

Sportszülőként gyakran felmerül bennem a gondolat (nagyjából naponta), hogy mivel etessem az amúgy is kamaszodó, hirtelen megnőtt, változatos táplálkozást igénylő sportoló tizenéves gyerekeimet?