Tanulás, vagy sport?
A gond ott van, hogy az országban a legtöbb helyen ez még mindig jogos kérdés. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy az legyen. Jó hír, hogy a változásra már komoly törekvések vannak.
A legtöbb sportoló gyermek már életének egészen korai szakaszában szembekerül azzal kérdéssel, hogy akkor: tanulás, vagy sport? Egy régi és rossz beidegződés az, hogy a sportolás a tanulás rovására megy. Természetesen mehet, de ennek egyáltalán nem szabad magától értetődőnek lennie. Az oktatásban tehetnek a legtöbbet azért, hogy ez a rossz beidegződés egyszer és mindenkorra kikopjon a köztudatból.
Az oktatási rendszernek, az iskolának és a tanárnak kell(ene) alkalmazkodnia a sportoló diákhoz, persze csak és kizárólag azokhoz, akik szeretnének tanulni. Mert az egy rendkívül rossz tendencia, hogy a megnövekedett iskolai teher miatt a fiatalok előbb, vagy utóbb felhagynak a sporttal. Ez egészségügyileg és társadalmilag is komoly, hosszú távú és széleskörű problémákat vet fel. A követelményeket természetesen nem kell és nem is szabad csökkenteni, inkább az iskolai időbeosztáson lenne ildomos finomítani, valamint a tananyag megtanításának és számon kérésének ütemezését átgondolni azok esetében, akiknek erre szükségük van sportos elfoglaltságuk miatt.
A legveszélyeztetettebb csoportot ebből a szempontból az élsportolók jelentik, hiszen a profi sport általában egész embert kíván. Ugyanakkor a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem zárja ki egymást a továbbtanulással. Egyszerűen össze kell egyeztetni a kettőt. Míg korábban csodabogárnak tartottak egy jogot végzett focistát (érdekes, a diplomás vízilabdáson sosem csodálkoztak az emberek), a jövőben egyre több olyan élsportolónk lehet, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel is rendelkezik a sikeres pályafutás mellett.
Erre komoly központi törekvések vannak, egyre több felsőoktatási intézmény hirdet speciális programot, amelyben a követelmény ugyanaz, az oktatás és számonkérés ütemezése azonban igyekszik alkalmazkodni a sportolók különleges időbeosztásához. Az egyetemeknek jól jönnek a neves és eredményes sportolók, míg utóbbiak is nagyon jól járhatnak, hiszen értékes végzettséget, képzettséget tudhatnak magukénak, amelyet karrierjük után bátran felhasználhatnak.
Fotó:
pixabay.com
Az okostelefon hatása a gyerekekre – áldás vagy átok a digitális korszakban?
Az okostelefon mára a mindennapi élet elengedhetetlen részévé vált – nemcsak a felnőttek, hanem egyre inkább a gyerekek körében is. A digitális világ nyújtotta lehetőségek kétségtelenül hatalmasak, ugyanakkor a korlátlan hozzáférés komoly kihívásokat is jelent. De vajon hogyan hat az okostelefon a gyerekek testi, lelki és szociális fejlődésére?
Gyerekjóga – harmónia, mozgás és játék egyben
Az ingerekkel teli világban szükségünk van egy kis egyensúlyra és csendre, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek különösen, erre is jó a gyerekjóga.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.