Hozzátáplálás, elválasztás: régen és ma
- Dátum: 2014.10.29., 18:23
- anyatej, elválasztás, elválasztódás, hozzátáplálás
Az elválasztás, illetve a hozzátáplálás a csecsemőgondozás központi témája, ám nehéz kiigazodni a vélemények között, mivel szinte egymásnak ellentmondó trendek váltogatják egymást.
Régebben mai szemmel elég radikális szemlélet uralkodott a témában, mely szerint az elválasztást 4-5 hónapos korban el kell kezdeni, akkor is ha van elég anyatej,és a szoptatások fokozatos elhagyásával a folyamatot 9-10 hónapos korra be kell fejezni a hozzátáplálással párhuzamosan.
Persze azért korábban is hangsúlyozták, hogy a hirtelen elválasztás nem kívánatos sem a baba sem a kismama szempontjából. Ugyanakkor például az egyéves kor utáni szoptatást kifejezetten nem javasolták, nevelési szempontból helytelennek minősítették, és elválasztási zavarokkal hozták összefüggésbe.

Mai szemmel ezek a vélemények a hozzátáplálással illetve elválasztással kapcsolatban valóban radikálisnak tűnhetnek, hiszen jelenleg a témában egészen más szemlélet uralkodik.
Jelenleg a WHO és a Gyermekgyógyászati Kollégium is a 6 hónapos korig tartó kizárólagos szoptatást ajánlja, a hozzátáplálás megkezdését ennél korábban még akkor sem tartják kívánatosnak, ha pótlásra van szükség. A legújabb kutatások szerint ugyanis a bélrendszer 6 hónapos korban éri el a megfelelő emésztéséhez, és védelemhez szükséges fejlettségi szintet.
És ami szintén szöges ellentéte a korábbi véleményeknek, hogy a témában íródott szakirodalom nem hogy ellenzi, hanem kifejezetten biztatja a kismamákat, hogy ha van anyatej érdemes szoptatni akár egyéves kor után is.
Ha megkezdjük a hozzátáplálást, akkor érdemes gyümölcsökkel kezdeni, például almával vagy őszibarackkal, zöldségfélék közül pedig sütőtököt, burgonyát vagy sárgarépát javasolnak a hozzáértők.
A hozzátáplálás általános szabályai összességében nem változtak az évek során, ma is és régen is heti egy új étel bevezetését ajánlják. Fontos hogy lassan, fokozatosan kis mennyiségben próbálgassuk elfogadtatni a különböző ételeket babánkkal, az erőltetéssel nem sokra megyünk.
A szemléletbeli változás egyébként abban is megragadható, hogy míg korábban az elválasztást egy egyoldalúan anyai részről vezérelt folyamatnak tartották, ma már nagyobb teret adnak az elválasztódásnak. Az elválasztódás során, ugyanis hagyjuk, hogy kisbabánk addig szopizzon, ameddig akar (illetve van elég anyatej), persze ebben az esetben is megkezdődik a hozzátáplálás, de a szoptatási alkalmakat nem hagyjuk el, csak ha már babánk sem akar mellből táplálkozni.
Fotó:
pixabay.com
Gyerekjóga – harmónia, mozgás és játék egyben
Az ingerekkel teli világban szükségünk van egy kis egyensúlyra és csendre, de nem csak a felnőtteknek, a gyerekeknek különösen, erre is jó a gyerekjóga.
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.