Nem mindegy, milyen alvási körülményekhez szoktatjuk a babákat
- Dátum: 2014.11.19., 15:21
- alvás, alvási szokások, csecsemőkor, csend, gyermekkor, habituáció, inger, ingerküszöb, kisgyermekkor, nyugalom, pihenés, pszichológia, rugalmasság, szoktatás, tanulási folyamat
Ön milyen alvó? Felriad minden apró zajra, zavarja az óra ketyegése, vagy ágyút lehet robbantani, miközben alszik, akkor sem ébred fel? Tudta, hogy mindez jelentős mértékben attól függ, hogy milyen alvási körülményekhez szoktatták gyermekkorában?
Érdekes módon mindez egy tanult folyamat. Kutatások igazolják, hogy azok az emberek, akiket csendhez és sötéthez szoktattak kisebb korában, később is csak teljesen nyugodt körülmények között tudnak pihenni. Összehúzott függönyök, vagy leengedett redőny, és teljes csend kell ahhoz, hogy könnyen elaludjanak, és könnyebben felébrednek a szokatlan hangokra, mint azok, akiknél a szülők nem finomkodtak, és nem halkították el a hangjukat, amikor a baba aludt. Az utóbbi táborba tartozók azok, akik bárhol és bármikor képesek elaludni, ha fáradtak, ugyanis nem zavarja őket, ha például szól a tévé.
Egyszerűen hangzik, de mindez nagy vívódás a szülőknek. A legtöbben meg vannak győződve az alvás szentségéről, miszerint erre rá kell hangolódni, és a gyermek könnyebben elalszik, és nyugodtabb, pihentetőbb alvásban lehet része, ha csend és sötétség, meghitt hangulat veszi körül. Arról nem is beszélve, hogy melyik kisgyerekes szülő ne örülne, ha végre elalszik a gyermek? Igyekszünk hát mindent megtenni, hogy aludjon is, amíg csak lehet: ha kell, még a papucsot is mamuszra cseréljük, és a házaspárok közötti kommunikáció is a sugdolózásra korlátozódik, csak lehessen még nyújtani egy kicsit az alvási időn. Mert ilyenkor a szülő kicsit fellélegezhet, arról nem is beszélve, hogy nem egyszerű eset a kialvatlan, nyűgös csemete.

Ilyenkor nehéz elfogadni, hogy esetleg éppen azzal teszünk jót a gyermeknek, ha „életszerű” körülményekhez szoktatjuk, ami az alvást illeti. A jelenség hátterében a habituáció nevű pszichológiai jelenség áll: ennek köszönhetően az ember hozzászokik az olyan ingerekhez, ami gyakran éri őt, így egy idő után képes azt kizárni és természetesnek venni. Ilyen az, ha hozzászokunk az óra ketyegéséhez, és hamarosan már fel sem tűnik annak hangja. Ez gyakorlatilag a tanulás legegyszerűbb formája.
Ennek köszönhetően ha tágítjuk a gyermek alvási ingerküszöbét csecsemő- és kisgyermekkorban, akkor később rugalmasabb lesz az alvás terén, ezzel pedig megkönnyítjük az életét – de hosszú távon a sajátunkat is.
Persze azért nem porszívózásra ösztönözzük a kedves szülőket alvási időben, de a teljes néma csend nem biztos, hogy a hosszútávon kedvező megoldás.
Fotó:
pixabay.com
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.