Sok dicséretnek sok az alja?

A modern szülő nem fukarkodik a dicséretekben, de sokszor e mögött túl sok az elvárás is. Az általános, sokszor hangoztatott dicséretek azonban nem feltétlenül vannak jó hatással a gyerekekre.

Tudatos, modern szülőként tudjuk, hogy az önbizalom milyen fontos ahhoz, hogy gyermekünk sikeres legyen, és jól teljesítsen. A szülői elfogadás olyan támogató környezetet jelent a gyermek számára, mely segíti az egészséges önbizalom kialakulását. De az elfogadás nem jelent egyben állandóan ismételgetett, általános dicséretek tömkelegét, melyet gyermekeinkre zúdítunk.

Pszichológiai kutatások szerint ugyanis a dicséret akár ellenkező hatást is kiválthat, még alulteljesítést is előidézhet a gyerekeknél. Pedig logikusnak tűnik az az abszolút jó indulatú szülői elgondolás, mely szerint a sok dicséret nem más, mint az önbizalomhiány ellenszere. Ez önmagában nem téves megállapítás, de nem mindegy, mikor, hogyan és hányszor dicsérjük gyermekeinket!

Azok a gyerekek például, akik állandóan azt hallják, hogy „ők milyen okosnak születtek”, hajlamosak kevesebb erőfeszítést gyakorolni a kihívások alkalmával, és nagyobb valószínűséggel kudarckerülőek lesznek. Ugyanis nem akarnak kockáztatni, szeretnék megőrizni magukról ezt a pozitív képet, így a kihívást jelentő helyzetekben nem a feladatra koncentrálnak, hanem a látszat megőrzése miatt éreznek nagyobb fokú stresszt.

A dicséretnek fontos szerepe van a gyereknevelésben, de éppen úgy árthatunk is vele, mint ahogy használunk. Érdemes konkrét dicséreteket megfogalmaznunk gyerekeink teljesítménye kapcsán. Olyan pozitív tulajdonságokra hívjuk fel figyelmüket, amelyek nem veleszületett képességekként vannak címkézve, hanem kontrollálhatóak, így stratégiaként alkalmazhatóak más helyzetekben is. Ezért lenne fontos például, hogy ne pusztán okosnak tituláljuk gyermekünket, hanem dicséret formájában értékeljük az igyekezetet, a kitartást és az erőfeszítést is. Hiteles, konkrét és mértéktartó dicséretekkel gyermekeink fejlődését szolgálhatjuk.

Fotó:
pixabay.com