Apanapló 11. rész – A műanyag csövek rejtelmei
- Dátum: 2014.12.10., 14:24
Amikor először hall róla a leendő, még tapasztalatlan szülő, a legtöbb azt gondolja, ez valami vicc. Pedig nem az. Kegyetlen, furcsa, hatásos, kicsit vallásos, de nem vicces.
Hogy mit? Igazi, életnagyságú porszívóvóval kell kiszívatni a gyerek orrát?? Peeerszee...
Körülbelül ez az átlagos szülői „elsőreakció” a híres, vagy inkább hírhedt orrszi porszival találkozva. Az első megdöbbenés után hisszük is meg nem is a dolgot, majd ki is megy a fejünkből a sci-fibe illő alkalmatosság, miközben az orrszi porszi nem lesz más, mint egy tárgy a sok közül a „mindenféleképpen beszerezendő a gyerekszületés előtt” című végeláthatatlan listáról. Beszerzés után aztán ott is nyugszik szépen csöndben a dobozában valamelyik fiókban.
Egészen az első megfázásig, nátháig...
Ekkor a kis orrszi kikerül a dobozból, s a szülők szemöldök összehúzva olvasgatják az apró betűs használati útmutatót, csavargatva nézik az átlátszó, műanyag csöveket. A kicsi is megszemléli az új jövevényt, nézegeti, megfogja.
A szülőkben kezd tudatosulni, hogy a micsoda egyik vége valóban a porszívóba illesztendő. A kicsiben természetesen nem, ő továbbra is naivan ismerkedik. A porszívót már ismeri és nem szereti, de mivel most olyan csendes, megtűri maga mellett a háztartási eszközt.

Szegény nem sejti, hogy a zajos doboz az ő kínzásának tárgya. Mert a következő pillanatban a bátorságukat összeszedő szülők harcművész elemekkel tarkított, a finommechanika és a sebészet határtudományának beillő, fura performanszt hajtanak végre csemetéjükön. A műveletben van valami mély, valami filozofikus. Egyszerre szól önmagunk legyőzéséről és a tetteink helyességébe vetett ősi bizonytalanságról. A vallásos transznak a porszívó zajos zümmögése ad misztikus muníciót.
A gyerek nincs meggyőzve, ez tény. Viszont kevésbé szipog, állapítják meg a kicsit gyöngyöző homlokú felnőttek, miközben a dugulás tárgyát keresik a csövekben. Kell még egy szívás, nincs mese. A gyerek szemében - akit sem a tárgy működése, sem embersége, de még a hatékonysága sem nyűgözött igazából le - látszik, hogy máris sokkal többet ért e világ működéséből, mint egy perccel korábban. De látszik ott más is. Az, hogy a második menet már nehezebb lesz.
Fotó:
pixabay.com
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.
Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?
Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.