Apanapló 11. rész – A műanyag csövek rejtelmei
- Dátum: 2014.12.10., 14:24
Amikor először hall róla a leendő, még tapasztalatlan szülő, a legtöbb azt gondolja, ez valami vicc. Pedig nem az. Kegyetlen, furcsa, hatásos, kicsit vallásos, de nem vicces.
Hogy mit? Igazi, életnagyságú porszívóvóval kell kiszívatni a gyerek orrát?? Peeerszee...
Körülbelül ez az átlagos szülői „elsőreakció” a híres, vagy inkább hírhedt orrszi porszival találkozva. Az első megdöbbenés után hisszük is meg nem is a dolgot, majd ki is megy a fejünkből a sci-fibe illő alkalmatosság, miközben az orrszi porszi nem lesz más, mint egy tárgy a sok közül a „mindenféleképpen beszerezendő a gyerekszületés előtt” című végeláthatatlan listáról. Beszerzés után aztán ott is nyugszik szépen csöndben a dobozában valamelyik fiókban.
Egészen az első megfázásig, nátháig...
Ekkor a kis orrszi kikerül a dobozból, s a szülők szemöldök összehúzva olvasgatják az apró betűs használati útmutatót, csavargatva nézik az átlátszó, műanyag csöveket. A kicsi is megszemléli az új jövevényt, nézegeti, megfogja.
A szülőkben kezd tudatosulni, hogy a micsoda egyik vége valóban a porszívóba illesztendő. A kicsiben természetesen nem, ő továbbra is naivan ismerkedik. A porszívót már ismeri és nem szereti, de mivel most olyan csendes, megtűri maga mellett a háztartási eszközt.
Szegény nem sejti, hogy a zajos doboz az ő kínzásának tárgya. Mert a következő pillanatban a bátorságukat összeszedő szülők harcművész elemekkel tarkított, a finommechanika és a sebészet határtudományának beillő, fura performanszt hajtanak végre csemetéjükön. A műveletben van valami mély, valami filozofikus. Egyszerre szól önmagunk legyőzéséről és a tetteink helyességébe vetett ősi bizonytalanságról. A vallásos transznak a porszívó zajos zümmögése ad misztikus muníciót.
A gyerek nincs meggyőzve, ez tény. Viszont kevésbé szipog, állapítják meg a kicsit gyöngyöző homlokú felnőttek, miközben a dugulás tárgyát keresik a csövekben. Kell még egy szívás, nincs mese. A gyerek szemében - akit sem a tárgy működése, sem embersége, de még a hatékonysága sem nyűgözött igazából le - látszik, hogy máris sokkal többet ért e világ működéséből, mint egy perccel korábban. De látszik ott más is. Az, hogy a második menet már nehezebb lesz.
Fotó:
pixabay.com
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.