Menü

Az agresszió kiélése nem segít

Vannak kifejezetten agresszív személyiségű emberek, de valójában mindenki viselkedésében időről időre megjelenik a düh, illetve az agresszió. A düh sokszor tehetetlenné tesz minket, mit kezdjünk vele?

Viselkedésünk mozgatórugói az érzelmek, melyek befolyásolják, hogyan értékeljük a minket érő információkat, illetve hatással vannak döntéseinkre is. Éppen ezért fontos, hogy kontrollálni tudjuk őket, például azért, hogy dühünket ne agresszív viselkedésben éljük ki. Már csak azért sem, mivel a pszichológiai kutatások szerint a kiélés egyáltalán nem szünteti meg az agressziót.

A szakemberek alapvetően kétféle megoldási módot, stratégiát ajánlanak, melyek segíthetnek az érzelmeink fölötti kontroll megtartásában. Egyik út lehet, ha például átértékeljük az adott problémás helyzetet, a másik pedig az úgynevezett viselkedéses stratégia, amikor elkezdünk valami egészen mással foglalkozni, elterelve ezzel figyelmünket a dühítő szituációról.

Ha nem is kifejezetten agresszív alkatúak vagyunk, akkor is fontos, hogy tudjuk kezelni indulatainkat, és kontrollálni érzelmeinket. A szélsőséges megoldások, mint az érzelmek elfojtása vagy túlzott szabadjára engedése nem hatékony, hiszen így semmilyen kontroll nem érvényesül. Ha tudatosítjuk érzelmeinket, illetve kihangosítjuk, hogy melyek azok a szituációk, amikor képtelenek vagyunk kontrollálni magunkat, akkor nagyobb rálátással és ezzel együtt nagyobb ráhatással is leszünk önmagunkra.

Egyébként, annak, aki közel érzi magát a meditáció világához, a következő - csak nagyon röviden vázolt - meditációs kép is segíthet rendezni a gondolatait és az érzelmeit. Képzeljük el a saját kertünket, amely egyelőre még igencsak elhanyagolt, tele van sértődöttséggel, irigységgel és haraggal, a gaz rendesen benőtte. Tudatosítsuk, vizsgáljuk meg negatív érzelmeinket, regisztráljuk őket. Vegyünk róluk tudomást, de ne oldódjunk fel bennünk, itt az ideje kertészkedni. Következő lépésként tegyük rendbe kertünket, a gazolás után, ültessük el a megbocsátás, a megértés, az öröm virágait. Többek között ez a nagyon egyszerű (egyénileg kreatívan kidolgozható) meditációs kép is segíthet rendezni érzelmeinket, és ilyen módon az érzelemkifejezés kontrolljának elsajátításához is közelebb kerülhetünk.

Fotó:
pixabay.com

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?

Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki

Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?