Az agresszió kiélése nem segít
- Dátum: 2014.12.15., 15:38
- agresszió, düh, érzelemkifejezés, kontroll, stratégia, viselkedéskontroll
Vannak kifejezetten agresszív személyiségű emberek, de valójában mindenki viselkedésében időről időre megjelenik a düh, illetve az agresszió. A düh sokszor tehetetlenné tesz minket, mit kezdjünk vele?
Viselkedésünk mozgatórugói az érzelmek, melyek befolyásolják, hogyan értékeljük a minket érő információkat, illetve hatással vannak döntéseinkre is. Éppen ezért fontos, hogy kontrollálni tudjuk őket, például azért, hogy dühünket ne agresszív viselkedésben éljük ki. Már csak azért sem, mivel a pszichológiai kutatások szerint a kiélés egyáltalán nem szünteti meg az agressziót.
A szakemberek alapvetően kétféle megoldási módot, stratégiát ajánlanak, melyek segíthetnek az érzelmeink fölötti kontroll megtartásában. Egyik út lehet, ha például átértékeljük az adott problémás helyzetet, a másik pedig az úgynevezett viselkedéses stratégia, amikor elkezdünk valami egészen mással foglalkozni, elterelve ezzel figyelmünket a dühítő szituációról.
Ha nem is kifejezetten agresszív alkatúak vagyunk, akkor is fontos, hogy tudjuk kezelni indulatainkat, és kontrollálni érzelmeinket. A szélsőséges megoldások, mint az érzelmek elfojtása vagy túlzott szabadjára engedése nem hatékony, hiszen így semmilyen kontroll nem érvényesül. Ha tudatosítjuk érzelmeinket, illetve kihangosítjuk, hogy melyek azok a szituációk, amikor képtelenek vagyunk kontrollálni magunkat, akkor nagyobb rálátással és ezzel együtt nagyobb ráhatással is leszünk önmagunkra.
Egyébként, annak, aki közel érzi magát a meditáció világához, a következő - csak nagyon röviden vázolt - meditációs kép is segíthet rendezni a gondolatait és az érzelmeit. Képzeljük el a saját kertünket, amely egyelőre még igencsak elhanyagolt, tele van sértődöttséggel, irigységgel és haraggal, a gaz rendesen benőtte. Tudatosítsuk, vizsgáljuk meg negatív érzelmeinket, regisztráljuk őket. Vegyünk róluk tudomást, de ne oldódjunk fel bennünk, itt az ideje kertészkedni. Következő lépésként tegyük rendbe kertünket, a gazolás után, ültessük el a megbocsátás, a megértés, az öröm virágait. Többek között ez a nagyon egyszerű (egyénileg kreatívan kidolgozható) meditációs kép is segíthet rendezni érzelmeinket, és ilyen módon az érzelemkifejezés kontrolljának elsajátításához is közelebb kerülhetünk.
Fotó:
pixabay.com
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.