Gyermeki hazugságok
A legújabb kutatások szerint a gyerekek már egészen kicsi kortól kezdve különbséget tudnak tenni igazság és hazugság között, és jóval többet hazudnak, mint azt a szülők gondolnák.
Persze azért a gyermeki hazugságok sajátos vonásokat mutatnak, ezek megértése a nevelés szempontjából is fontos lehet.
Egyik alapvető szülői tévedés a hazugsággal kapcsolatban, hogy a gyerekek kicsi korukban még nem tudják felfogni, mit jelent hazudni. A szakemberek szerint azonban, ahogy a gyerekek meg tudják különböztetni az igazságot a hazugságtól, attól kezdve ők maguk is hazudnak, értelmi fejlődésük előrehaladtával pedig egyre gyakrabban és jobban hazudnak. A legújabb vizsgálatok szerint pedig, sok gyerek már 4 éves korában különbséget tud tenni igazság és hazugság között, sőt kezdetben úgy gondolják, hogy minden, ami kicsit is eltér az igazságtól függetlenül a szándéktól az rossz. Tehát például ha a szülők „nagyot” mondanak, szépítenek bizonyos dolgokon mások előtt, akkor azt bizony a gyerekek hazugságnak értékelik. A szülők természetesen nehezen fogadják el, hogy az ő gyerekük is hazudik, ugyanakkor bizonyos helyzetekben mégis elvárják, hogy szépítsenek a az igazságon. Ezek, olyan helyzetek, amikor gyakorlatilag udvariasságból nem mondjuk ki, amit valójában gondolunk, de a gyerekek számára ez éppen olyan hazugság, mint a többi. Tehát a gyerekek gyakorlatilag a szülőktől, felnőttektől tanulnak meg hazudni.
Eleinte persze főképp azért hazudnak a gyerekek, hogy elkerüljék bizonyos tetteik következtében kijáró büntetést. Később már jóval összetettebb okokból hazudnak, kompenzálnak vele, vagy általa szeretnének előrébb jutni, vagy bizonyos társas helyzetekben megfelelni.
De mit tehet egy szülő annak érdekében, hogy gyerekét igazmondásra nevelje?
Hát először is a példamutatást kell kiemelni, legyünk tudatosabbak, és nézzük saját tetteinket gyermekeink szempontjából is. Ha igazmondásra neveljük őket, de mi magunk füllentünk, nagyot mondunk, vagy gyakran szépítünk az igazságon, ez igen csak ellentmondásosnak fog tűnni a gyerekek szemében.
A kutatások egyébként arra is felhívják a figyelmet, hogy önmagában a hazugság büntetése sem feltétlenül megoldás. Főleg kis korban nem, mivel ilyenkor pont azért hazudnak a gyerekek, hogy elkerüljék a büntetést, illetve nagyon fontos számukra, hogy örömet okozzanak a szüleiknek. Tehát érdemes megfordítani a dolgot, nem a hazugság-büntetés párhuzamot kell feltétlenül erősíteni hanem az igazmondás értékét is hangsúlyozni kell. Vagyis szülőként fontos lenne kifejeznünk, hogy gyermekünk őszintesége, igazmondása megörvendeztet minket.
Fotó:
pixabay.com
Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek
A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.
Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről
Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.