A férfiak beszivárogtak a szülőszobába
Manapság egyre több az apás szülés, ami nemcsak a kórházi protokoll megváltozását jelzi, hanem azt, hogy a férfiak agyában is módosult valami.
Most eltekintenék attól a vitától, hogy a férfinak a szülő, vagy a várószobában van-e a helye a szüléskor, a pro és kontra érvekkel már tele a padlás. Egyszerűen a jelenségre szeretnénk felhívni a figyelmet, arra, hogy a dolgok itt bizony változóban vannak.
Tényleg rengeteg érvet lehet felsorakoztatni az apás szülés mellett és nagyon sokan vannak, aki meg vannak győződve róla, hogy férfinak igazából nincs értelme ott lenni az asszony mellett a baba világrahozatalakor. Az igazság valahol szerintünk ott van, hogy ez teljesen egyéni, családi dolog, nem lehet kívülről ráerőltetni senkire, semmit. A felek, párok ezt jól el tudják dönteni egymás között.
A jelenség viszont tényleg érdekes. Egyre több férfi/család választja az apás szülést, ami persze visszavezethető arra, hogy erre igenis van lehetőség a kórházakban, de semmiképpen sem ez az egyedüli ok. Sok olyan apa van ugyanis, aki korábban elképzelhetetlennek tartotta, hogy szülő felesége mellett legyen életük egyik legfontosabb pillanatában, ám végül mégis meggondolja magát. A változás oka sokszor belülről fakad, vagy az asszonytól, persze lehet valamilyen társadalmi kényszer eredménye is, ugyanakkor utóbbi jelenleg nem tűnik túlságosan meghatározónak.
Tehát a férfiak változnak, valamennyire biztosan. A szülésnél ez tetten érhető, s érdekes vizsgálatok célja lehetne a jelenség későbbi, gyermeknevelésben betöltött esetleges szerepe.
Fotó:
pixabay.com
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?
Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.