Menü

Szingliség: önként vállalt magány?

A szingli lét ma egyszerre csodálni való trendi életforma, másrészt egy sztereotípiákból felépített címke, mely sokszor pejoratív értelmet kap. Egy biztos, sokan sokféle okból választják az egyedülállóságot, és nem is mindig választás kérdése.

Mások feje felett ítéletet mondani a legkönnyebb. Látunk egy szakmájában sikeres, középkorú nőt, aki kiváló egzisztenciával rendelkezik, de még nem ment férjhez, nem vállalt gyerekeket, és látszólag nincs is különösebb hajlandósága az elköteleződésre. Hajlamosak lehetünk egyből elítélni őt, ilyenkor jönnek a rosszindulatú feltételezések: „önző”, „túl válogatós”, karrierista”. Hát, ha ezek a gondolatok nem állnak messze tőlünk, ránk is ránk fér egy önvizsgálat. Mivel valószínűleg mi sem vagyunk túlságosan elégedettek a saját életünkkel, ezek a feltételezések ugyanis többségében féltékenységből erednek.

De nézhetjük másként is ezt az esetet. Például, lehet, hogy valójában nem egy válogatós nőről van szó, csupán igényes. Vagy éppen pontosan tudja, hogy milyen férfira van szüksége a boldogsághoz, de még nem találkozott ilyennel. Akár érték is lehet az ő életmódjában, hiszen attól függetlenül, hogy szeretne gyereket, nem megy hozzá az első jelentkezőhöz, és nem teszi ezzel tönkre a saját, a párja és a leendő gyerekeinek az életét is.

Szóval ítélkezni könnyű, de nem szerencsés, eltakarja előlünk a valóban fontos kérdéseket. Először is való igaz, hogy egyre több az egyedülálló mind a nők mind a férfiak körében. De persze ez a változás nem feltétlenül az értékek hanyatlását jelenti. Ma már nem a társadalmi, illetve családi nyomásra kötetett házasságok idejét éljük, és a nők szerepe sem csupán a család szempontjából értelmezhető.

Egyre több tényező csökkenti az elköteleződés iránti igényünket, az interneten, a közösségi oldalakon keresztül folyamatosan alternatívák tömege közvetítődik felénk. Ezért nem akarunk lehorgonyozni egy kapcsolatban, mert félünk, hogy lemaradunk valamiről, kimaradunk valamiből.

A családi minták, a siker, az önismeret hiánya is tehet minket magányossá, hosszú távon egyedülállóvá. Van, akit hirtelen megváltozott miliője tesz magányos farkassá, másokban a rossz, instabil családi háttér vált ki félelmet a kötődéstől, elköteleződéstől, de az sem ritka, hogy nem vagyunk tisztában saját igényeinkkel és vágyainkkal, ezért nem tudjuk mi a jó nekünk hosszú távon.

És bár úgy tűnhet, hogy az elköteleződés korlátoz és megfoszt a szabadságunktól, az állandó „új” keresés, élvezet hajszolás nagyon magányos életforma tud lenni. Az ember egyedül marad, de nem csak fizikai értelemben. Ha képtelenek vagyunk elköteleződni, azt sem fogjuk megtapasztalni, hogy valaki lényünk egészét elfogadja és szereti.

Az elköteleződésre való képtelenség tehát egyben a boldogság korlátja, ahogyan az elvárásból, valamilyen kényszerből fakadó megállapodás is.

Fotó:
pixabay.com

Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?

Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.

Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században

A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

Mennyibe kerül ma a városi kutyatartás?

Hazánk nagyobb településeinek parkjaiban és kávézóiban egyre több négylábú társ sétál pórázon. A látvány idilli, de a háttérben ott húzódik a valós kérdés, hogy vajon a városi kutyatartás napjainkban már luxusnak számít? Egy szőrmók fenntartása jelenleg havonta átlagosan 20–50 ezer forintba kerül, fajtától és életmódtól függően. A táp, az oltások, a bolha- és kullancsirtók, illetve a felszerelések ma már alapkiadásnak számítanak.