Csecsemővé hasonulunk a párkapcsolatokban – Pál Feri veszprémi előadása
- Dátum: 2015.03.13., 10:23
- anya, csecsemő, előadás, elvárás, figyelem, házasság, igény, magány, összetartozás, Pál Feri, párkapcsolat, pszichológus, szerelem
Pál Feri fantasztikus előadásán jártunk Veszprémben, melyet a Nyitott Akadémia szervezett. Szubjektív jegyzet következik, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy a pszichológus-pap nem véletlenül annyira felkapott mostanában: az egyik legjobb előadó, akivel életemben találkoztam. Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen komoly témában ennyire viccesnek lenni, gyakorlatilag olyan volt, mint egy párkapcsolatokról szóló stand up comedy, csak sokkal komolyabb tartalommal.
Elég sok könyvet elolvastam már a témában, rengeteg információval, sokfajta szemlélettel találkoztam, de Pál Feri bőven tudott újat mondani. Ezek közül is az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a párkapcsolatban élőket a csecsemőkhöz hasonlította. És az a leginkább meglepő az egészben, hogy mindez igaz. Tényleg hasonlít a reakciónk ebben a kontextusban a csecsemőkhöz: amikor szerelembe esünk, gügyögünk a párunkkal, mintha kisbabák lennénk, és hasonlóan pánikba esünk, ha nem találkozunk választottunkkal, mint az anyjukat hiányoló bébik. Arról nem is beszélve, hogy igényeinket nem fejezzük ki, hanem azt várjuk, hogy a párunk magától kitalálja, egyszerűen az által, hogy megfigyel minket, és ránk hangolódik.
Egy édesanyának pontosan ugyanezt kell tennie a kisbabájával, aki még nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. A párkapcsolatban lenne lehetőségünk elmondani – de nem akarjuk. Jobban esik, ha a másik magától kitalálja, ha szavak nélkül megtörténik, amit szerettünk volna. És a legfontosabb, hogy minden igényünk kielégítését egyetlen személytől várjuk: a házastársunktól, vagy a párunktól. Ez szintén hasonlatos a kisbabák helyzetéhez, hisz az ő esetükben is az anyának egy személyben kell tudnia kielégíteni a pici baba igényeit.
Innen talán a megoldás is egyszerűbbnek látszik: ha működő kapcsolatokat szeretnénk, akkor fel kell nőnünk a feladathoz. Csecsemő-pozíció helyett ki kell mondanunk, amire vágyunk, és tudnunk kell a párunk mellé állni, együtt érezni, együtt örülni vele. Ez képezheti az összetartozásunk alapját ahelyett, hogy csak belekapaszkodnánk a társunkba.
Bővebben a témáról Pál Ferenc A magánytól az összetartozásig című könyvében olvashattok, amely a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg (2014), ezt a www.nyitottakademia.hu oldalon kedvezményesen rendelhetitek meg. Pál Feri legközelebbi elérhető előadása március 26-án lesz Dunaszerdahelyen.
Fotó:
pixabay.com
Kenguruzás: amikor a test közelsége életet ment
A koraszülött babák ellátása az orvostudomány egyik legérzékenyebb területe, ahol minden apró döntés hosszú távú következményekkel járhat. Magyarországon is minden tizedik gyermek idő előtt érkezik a világra, és ilyenkor nemcsak az életben maradás esélye, hanem a későbbi fejlődés minősége is azon múlhat, milyen gondoskodást kap az első napokban, hetekben.
Gyerekzsúrra partifalatok: vidám és finom ételek kicsiknek
A gyerekzsúr egyik legfontosabb része a játék mellett természetesen az étel. A kicsik számára olyan falatokra van szükség, amelyek könnyen kézbe vehetők, nem túl maszatolósak, látványosak, és persze finomak is. A jól megválasztott partifalatok nemcsak a gyerekek kedvencei lesznek, hanem a szülők dolgát is megkönnyítik.
A bukósisak nem dísz
Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.
A szivacskézilabda előnyei óvodás korban
Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.
Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra
Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.