Csecsemővé hasonulunk a párkapcsolatokban – Pál Feri veszprémi előadása
- Dátum: 2015.03.13., 10:23
- anya, csecsemő, előadás, elvárás, figyelem, házasság, igény, magány, összetartozás, Pál Feri, párkapcsolat, pszichológus, szerelem
Pál Feri fantasztikus előadásán jártunk Veszprémben, melyet a Nyitott Akadémia szervezett. Szubjektív jegyzet következik, de nyugodt szívvel állíthatom, hogy a pszichológus-pap nem véletlenül annyira felkapott mostanában: az egyik legjobb előadó, akivel életemben találkoztam. Nem gondoltam volna, hogy lehet ilyen komoly témában ennyire viccesnek lenni, gyakorlatilag olyan volt, mint egy párkapcsolatokról szóló stand up comedy, csak sokkal komolyabb tartalommal.
Elég sok könyvet elolvastam már a témában, rengeteg információval, sokfajta szemlélettel találkoztam, de Pál Feri bőven tudott újat mondani. Ezek közül is az volt a legmegdöbbentőbb, hogy a párkapcsolatban élőket a csecsemőkhöz hasonlította. És az a leginkább meglepő az egészben, hogy mindez igaz. Tényleg hasonlít a reakciónk ebben a kontextusban a csecsemőkhöz: amikor szerelembe esünk, gügyögünk a párunkkal, mintha kisbabák lennénk, és hasonlóan pánikba esünk, ha nem találkozunk választottunkkal, mint az anyjukat hiányoló bébik. Arról nem is beszélve, hogy igényeinket nem fejezzük ki, hanem azt várjuk, hogy a párunk magától kitalálja, egyszerűen az által, hogy megfigyel minket, és ránk hangolódik.
Egy édesanyának pontosan ugyanezt kell tennie a kisbabájával, aki még nem tudja elmondani, hogy mit szeretne. A párkapcsolatban lenne lehetőségünk elmondani – de nem akarjuk. Jobban esik, ha a másik magától kitalálja, ha szavak nélkül megtörténik, amit szerettünk volna. És a legfontosabb, hogy minden igényünk kielégítését egyetlen személytől várjuk: a házastársunktól, vagy a párunktól. Ez szintén hasonlatos a kisbabák helyzetéhez, hisz az ő esetükben is az anyának egy személyben kell tudnia kielégíteni a pici baba igényeit.
Innen talán a megoldás is egyszerűbbnek látszik: ha működő kapcsolatokat szeretnénk, akkor fel kell nőnünk a feladathoz. Csecsemő-pozíció helyett ki kell mondanunk, amire vágyunk, és tudnunk kell a párunk mellé állni, együtt érezni, együtt örülni vele. Ez képezheti az összetartozásunk alapját ahelyett, hogy csak belekapaszkodnánk a társunkba.
Bővebben a témáról Pál Ferenc A magánytól az összetartozásig című könyvében olvashattok, amely a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg (2014), ezt a www.nyitottakademia.hu oldalon kedvezményesen rendelhetitek meg. Pál Feri legközelebbi elérhető előadása március 26-án lesz Dunaszerdahelyen.
Fotó:
pixabay.com
Miért fáj annyira a kamaszok izomzata?
Ha ezt a témát választottam, annak az oka, hogy aggasztónak találtam: a kamaszfiam egyre többször panaszkodik izomfájdalomra. Természetesen felkerestem a gyerekorvost, és utánajártam, miért ilyen gyakori ez a serdülőknél.
Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket
A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.
Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen
Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban
Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?
A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.