„Megbolondult a gyerekem?”

A legtöbb szülő megijed, vagy csak furcsállja, de semmiképpen nem helyesli, ha azzal szembesül, hogy gyermekének képzeletbeli barátja van. Azonban ma már a pszichológia azt az álláspontot képviseli, hogy a gyerekek képzeletbeli társainak fontos szerepe lehet a személyiségfejlődésben.

A kutatások szerint a gyerekek 65 százalékának van képzeletbeli barátja, ez a fantáziajáték leginkább 3 és 7 éves kor között jellemző, de akár iskoláskorban is jelen lehetnek még a gyerekek életében a fantázia szülte társak.

Vagyis valójában egy természetes, élettani jelenségről van szó, mely fontos szerepet játszhat a gyerekek lelki egészsége szempontjából. A képzeletbeli barátok lehetnek kitalált vagy valós személyek, állatfigurák, tárgyak, vagy fantázialények is. Akár még azokat a plüssállatokat is ebbe a kategóriába sorolhatjuk, melyeknek a gyerek különleges szerepet tulajdonít, megszemélyesíti őket. Akár láthatatlan barátokról, akár kitüntetett figyelemmel és érzelemmel felruházott plüssállatokról van szó, a lényeg hogy többféle módon is segítenek a gyerekekben felgyülemlett feszültség oldásában. Egyrészt általuk olyan érzelmeket fejeznek ki, melyet más módon nem tudnának, megszemélyesíthetik félelmeiket, segítségükkel kompenzálhatják például az anya iránti hiányérzetet, a leválás időszakában.

Nem hiába, hogy az elképzelt barát jelensége a bántalmazott gyerekeknél különösen nagyarányú, hiszen menekülő utat, biztonságot nyújthat a gyerekek számára, de nemcsak nehéz élethelyzetben tölthetnek be fontos funkciót. Segítségükkel a gyerekek tét nélkül gyakorolhatnak társas szituációkat, segítőre, támogatóra találhatnak bennük, oldják a szorongást. Ezeken kívül úgynevezett alter-ego funkciót is betölthetnek, vagyis általuk a gyerekek olyan helyzeteket élhetnek meg, mely a valóságban számukra tiltott, illetve elérhetetlen.

De vajon mit kezdhet egy szülő ezzel a jelenséggel? Az is lehet, hogy pusztán unalomból születik meg a képzelt barát személye a gyerekben, de sokszor az érzelemkifejezésben, és a gyerek számára nehezebb élethelyzettel való megküzdésben segít. A legfontosabb, hogy a szülők elfogadják és megértsék ezt a jelenséget. A szakemberek szerint akár még aktívan részt is vehetünk ebben a fantáziajátékban, de manipulációra semmiképpen ne használjuk az elképzelt barátot.

A gyerek megteremti magának a fantázia segítségével a képzelt barátot, amikor szüksége van rá, és ha már nincs rá szüksége, elengedi. Szülőként csak akkor van aggodalomra okunk, ha ez a képzelt barát túlságosan beleavatkozik a valóságba is, illetve ha kifejezetten elszigeteli a gyereket másoktól, illetve egyéb tevékenységektől.

Forrás: Kádár Annamária(2012): Mesepszichológia- Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban

Fotó:
pixabay.com