Korábban érnek a gyerekek, korábban érkezik a kiskamaszkor
- Dátum: 2015.04.24., 11:43
- dac, felelősség, gyerek, gyereknevelés, hobbi, időtöltés, kamasz, kamaszkor, kiskamasz, kiskamaszkor, kiteljesedés, önállóság, önbizalom, privát szféra, szabadság, szülő, viselkedés
Tényszerű, hogy a mai kor gyermekei korábban érnek, és sok tekintetben gyorsabban fejlődnek, mint ahogy az a „nagykönyvben meg van írva”. Így a kiskamaszkor is meglepően korán jelentkezhet. Hogyan kezeljük kiskamasz gyermekeinket?
Bár a kiskamaszkor általánosan a gyermekek 10 éves kora körül várható, egyre több szülő számol be arról, hogy már 6 – 9 éves korban is találkoznak a kiskamaszkor tüneteivel, amikor az addig aranyos, édes gyermek hirtelen dacossá válik, visszabeszél, ellenkezik, önállóságot és privát szférát igényel – nem is beszélve a testi tünetekről, mint pl. a növekvő izzadás.
Azonban fontos, hogy a kiskamaszkort ne keverjük össze a neveletlenséggel. Sok gyerek esetén nem kiskamaszkori jegyekről van szó, hanem az iskolába kerülés, vagy iskolai események révén előjönnek a neveltetésbeli hátrányok, vagy hiányosságok, vagy családi hatások.
Mindenesetre egyiktől sem kell megijedni, hiszen ebben az életkorban a gyerekek még a kamaszos-dacos tünetek ellenére is könnyebben kezelhetőek, mint a klasszikus kamaszkor idején. Ha viszont ebben az életkorban nem kap a gyerek elég odafigyelést, és határozott törődést, valamint magyarázatokat, akkor a tizenéves kamaszkorban elég sok probléma elé terítjük le a vörös szőnyeget.
Mit tehetünk azért, hogy csillapítsuk a kiskamaszkorban jelentkező nehézségeket? Először is próbáljunk minél több időt fordítani a gyerekre, amikor kizárólag rá figyelünk, a saját igényei szerint. Tehát ez ne azt jelentse, hogy házi feladatot kell megoldani, hanem olyan közös tevékenységet végezzünk, amit a gyerek szeretne. Ebbe aztán bele lehet szőni a közös beszélgetéseket, ez ugyanis szintén nagyon fontos a gyereknek ebben az életszakaszban. Egyrészt hogy szabadon kérdezhessen, és ne maradjon válaszok nélkül, másrészt hogy a kiskamaszos viselkedés miatti szidás ne csak önmagában érkezzen, hanem magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma az adott cselekedettel, vagy viselkedésmóddal. Fontos továbbá, hogy a gyereknek legyen olyan hobbija, időtöltése, amelyben kiteljesedhet, amit örömmel végezhet – és ez lehetőleg ne a számítógépes játék legyen…
Ezen kívül segíthet a helyzeten, ha a gyerek önállósági törekvéseire nem felháborodással reagálunk, hanem amellett, hogy megpróbáljuk kordában tartani, tudatosítjuk magunkban azt, amit mindez jelent: hogy a gyermeknek valóban igénye van az önállóságra, így segítsük ebben. Adjunk neki nagyobb teret, szabadságot és felelősséget, hogy érezhesse: megtiszteljük a bizalmunkkal, és szabad, önálló személyiségként kezeljük. Például járhasson egyedül, vagy egy szakaszon egyedül iskolába, legyenek otthoni feladatai a ház és a család körül. Lehetőleg ezek olyan tevékenységek legyenek, amelyek révén büszke lehet magára, és növeli az önbizalmát. Tehát jó dolog, ha leviszi a szemetet, de segíthessen barkácsolni, etesse meg a kistestvérét, vagy hozhasson meg valamilyen kisebb családi döntést.
A feladat tehát egyszerre egyszerű és nagyon nehéz: próbáljuk megfigyelni, hogy mit üzen a gyerek viselkedése, minek a hiányát, vagy igényét akarja kifejezni, és eszerint próbáljuk kezelni a helyzetet.
Fotó:
pixabay.com
Nevelési módszerek, amelyek nem tesznek jót a gyermeknek
![](/data/image/150x200/2024/07/23/pexels-dariaobymaha-1684038.jpg)
Minden szülő a legjobbat szeretné gyermekének. Nem mindig tudatosítjuk azonban, hogy nem jó mindenáron a „legjobb“ szülőnek lenni, olyannak, aki gyermekének mindent megvásárol, amit az akar, vagy megoldja helyette a problémáit és akárhányszor leesik, mindig felveszi. Az ilyen módszerrel számos fontos leckétől fosztjuk meg gyermekünket, mellyel még gyerekkorában kellene megbirkóznia, amikor a következmények még nem fájnak annyira, mint felnőttkorban.
A túlzott engedékenység nem tesz jót
![](/data/image/150x200/2024/07/21/pexels-josh-willink-11499-853408.jpg)
Mennyi engedékenység fér össze a gyerekneveléssel? A humánus nevelésnek része a „megengedés”, tehát az a szülői magatartás, hogy nem teljes mértékben kontroll nélkül, de viszonylagos rugalmassággal engedjük érvényre jutni a gyerek akaratát. Az engedékenység nem egyenlő a megengedéssel. A „megengedés” önmagában még nem valami nagylelkű dolog, hanem elvárható valakitől, aki nem kívánja rabságban tartani a másikat.
Nepotizmus, nepo babyk
![](/data/image/150x200/2024/07/19/pexels-kindelmedia-7688460.jpg)
Manapság a világ a hatalmak harcának színtere, legyen az országok között, országokon belüli megmérettetések, vagy akár a showbiznisz. Ennek egyik mozgatórugója a nem mindig etikus nepotizmus.
Unatkozik a gyerek
![](/data/image/150x200/2024/06/28/1397-cikkemhez-kep3.jpg)
"Anya/Apa unatkozom!" - egy olyan mondat, amit szülőként gyakran hallunk. Azonban pszichológusok szerint nem is akkora baj, ha a gyermek unatkozik időnként. Többek között azok miatt az okok miatt sem, amelyről mai cikkünkben lesz szó.
Iskolai ballagás, évzáró, osztálykirándulások a kánikulában
![](/data/image/150x200/2024/06/21/1390-cikkemhez-kep3.jpg)
Sok helyen a napokban tartják az általános iskolai ballagásokat, az évzáró ünnepségeket, osztálykirándulásokat. Mit lehet tenni, ha a forróságban kirándul a gyerek, vagy az iskola udvarán tartják az évzáró ünnepséget?