Menü

Különös odafigyelést igényelnek a gyerekek a nyári szünet előtt

A gyerekek általában nagyon elfáradnak a nyári szünet előtti utolsó időszakra, ezért különös törődést igényelnek ezekben a napokban. A visszaszámlálás megkezdődött, de a szülői figyelmet sokszorosítani kell. 

Nagyon ritka az, hogy a gyerekek a szünet előtti izgalomban nagy lendületet kapnak, és szorgalmasan tanulnak. Inkább az ellenkezője jellemző: a tanév végére elfáradnak, figyelmük pedig csökken, ahogy közeledik a kikapcsolódás ígérete, és egyre szebb az idő, amikor már nehéz bent ülni a tanteremben és az iskolapadban. 

Érzik ezt a tanárok is, és a jószívű nevelők igyekeznek könnyíteni a gyerekekek terheit a tanév utolsó időszakában, de nekik is kötelezettségeik vannak, és a meghatározott tananyag, valamint tanterv köti őket. Így inkább a szülői plusz odafigyelés lendítheti át a csemetéket az utolsó tanítási napok nehézségein. 

Sok gyermek ilyenkor lerontja a jegyeit, valamint nehezebben figyel oda az iskolai dolgokra. Tanuljunk velük többet, segítsük őket a házi feladatok megoldásában, tehermentesítsük őket az egyéb kötelezettségeik alól! Ösztönözzük őket pozitívan, próbáljunk plusz motivációs rendszert bevezetni, de mindenképpen érzékeltessük velük, hogy segítjük őket és számíthatnak ránk. 

A jelenség nem meglepő, felnőttek esetén is jelentkezik, amikor azt érzékelik a szabadság előtt, hogy nagyon elfáradtak, és szükségük van a pihenésre. A gyerekek ugyanígy vannak ezzel, emiatt pedig adott esetben szétszórtabbak, valamint nehezükre esik a korábbival megegyező teljesítményt nyújtani. Ezért elvárások helyett inkább tudatosítsuk magunkban, hogy a jelenség természetes. 

Nagyon fontos, hogy ebben az időtartamban a gyerekek még többet aludjanak. Mindezt nem egyszerű kivitelezni, hiszen csábítanak a szabadtéri programok, valamint az, hogy sokáig van világos. Ennek ellenére a kevés alvás csak ront a helyzeten, így inkább ezen a területen legyünk szigorúbbak a jegyekkel és tanulással kapcsolatos elvárások helyett. 

Az is segíthet, ha a gyermek tudja, hogy mire számíthat: pontosan hány napot kell még iskolába járnia, valamint hogyan fog telni a nyári szünete: milyen programjai lesznek, mikor ki fog rá vigyázni, mikor kivel fog időt tölteni.

Fotó: 
Pixabay.com 

Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?

Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.

Tanítsuk önállóságra: kell-e a gyereknek házimunkát végeznie?

Sok szülőben felmerül a kérdés: vajon használunk vagy ártunk gyermekünknek azzal, ha bevonjuk a háztartási feladatokba? A mai világban, amikor az iskoláskorú gyerekek jelentős terhelés alatt állnak, rengeteg a tanulnivaló és kevés az igazán felszabadult szabadidő, érthető a dilemma.

Az edzőtermi szorongás lélektana

Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.

Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?

A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.

„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?

Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?