Fogadjuk el a segítséget
A szülői lét csupa bizonytalanság, gyorsan változó világunkban ráadásul egyébként is minden mozgásban van, mind fizikai, mind fogalmi értelemben. Nem csoda, ha az anya és az apa (különösen, ha első gyermekes szülők) csak kapkodja a fejét a sok, egymásnak többször ellentmondó jó tanács és szakértői vélemény hallatán.
Minden a kisbaba gondozásával kezdődik. Ez embert próbáló feladat, különösen az anyára hárul óriási nyomás. Meg kell felelni a gyermek ellátásában, jólétében, a háztartási teendőket illetően és a családi szerepben egyaránt. Régebben, amikor több generáció élt együtt, vagy közvetlenül egymás mellett, kisegítették egymást a családtagok, de ma már sokaknak kell szűk körben, vagy akár egyedül megoldania a sorjázó feladatokat. A szakemberek azt tanácsolják: ne habozzunk segítséget kérni, ez ugyanis nem azt jelenit, hogy kudarcot vallottunk, vagy alkalmatlanok vagyunk. Sőt, igazából ez a helyes út, sokkal jobb feltételeket tudunk csemeténknek biztosítani, ha valamennyi terhet levesznek a vállunkról.
A nagyszülők komoly szerepet kaphatnak, de a megfelelő keretek megbeszélése mellett: a szülő nevel, a nagyszülő segít ebben. Ezt mindenképpen tisztázni kell, ami persze nem jelenti azt, hogy az idősebb generáció nem adhat jó tanácsot, változtatási tippet, de önállósodás helyett mindenképpen beszélni kell róla még annak alkalmazása előtt.
Az internet és a közösségi oldalak is segítséget nyújthatnak az anyáknak, apáknak, emellett a különböző kisgyermekes foglalkozásokon és a játszótereken is lehet olyan szülői kapcsolatokat találni, építeni, amelyek hasznosak lehetnek mindegyik szereplő számára. Kicserélni a tapasztalatokat, tippeket kapni és adni, gyermekfelügyeletet vállalni, találni.
A lényeg, hogy ne legyünk restek külső segítséget kérni és elfogadni. Mindenki saját környezetet, viszony- és szabályrendszert, rendet alakít ki családjában, ez így van jól. Azonban a kisbaba etetésétől kezdve a felcseperedő gyermek neveléséig rengeteg információhoz jutunk, s ezekben sokkal könnyebb válogatni, kiigazodni, ha nem egyedül tesszük.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.