Segítség, nem bírok a kamasz gyerekemmel!
- Dátum: 2015.11.17., 12:06
- elfogadás, kamaszkor, kötődés, nevelés, szülői minta
Amikor kamaszodik a gyerek, a legtöbb szülő átéli, hogy tehetetlen gyermeke lázadó magatartásával szemben. Nem lehet jót tenni vele, nem lehet jót mondani neki, semmit sem fogad el a saját szüleitől. Hogyan kezelhető ez a helyzet szülőként? Mit kell tennünk, hogy mégis terelni tudjuk gyermekünket a helyes irányba?
Először is a szülő nemcsak kamaszkorban nevel, ez egy folyamat, ráadásul egész lényünkkel nevelünk, tehát nem kell rágörcsölni, hogy mit kezdjünk kamaszodó gyerekünkkel. Rendes esetben az alapok megvannak, ezek az alapvető értékek ebben a kritikus periódusban sem vesznek el, bármennyire is úgy érezzük.
Néhány megnyugtató kutatási eredmény mindenképpen segítségünkre lehet ennek a nehéz időszaknak az átvészelésében. Ez pedig a következő: bármennyire is úgy tűnik, hogy egy kamasz gyerek számára a legutolsó sorban követendő példa a szülő, ez nem feltétlenül igaz. Nyilvánvalóan a gyereknek fel kell építenie a saját identitását, meg kell határoznia önmagát a szüleitől eltérő, független személyként. De ettől függetlenül a vizsgálatok azt mutatják, hogy kamaszkorban is alapvetően a felnőtt környezet határozza meg az énkép alakulását. 15 éves korban még a család hatása a legmeghatározóbb, idővel persze az iskolai közösség befolyásoló szerepe megnő, de pályaorientáció szempontból általában a szülői minta az iránymutató.
A mindennapok tapasztalata gyökeresen ellentmondhat ennek, de valójában a kamaszok kötődése szüleikhez jelentősebb, mint gondolnánk. Nem minden estre igaz, de általában a lázadás felületes, leginkább szavakban megfogalmazódó elkülönülés a szülőktől. A kamaszoknak mindennél jobban szükségük van az elfogadásra, és a szülői jelenlétre.
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.