Menü

Segítség, nem bírok a kamasz gyerekemmel!

Amikor kamaszodik a gyerek, a legtöbb szülő átéli, hogy tehetetlen gyermeke lázadó magatartásával szemben. Nem lehet jót tenni vele, nem lehet jót mondani neki, semmit sem fogad el a saját szüleitől. Hogyan kezelhető ez a helyzet szülőként? Mit kell tennünk, hogy mégis terelni tudjuk gyermekünket a helyes irányba?

Először is a szülő nemcsak kamaszkorban nevel, ez egy folyamat, ráadásul egész lényünkkel nevelünk, tehát nem kell rágörcsölni, hogy mit kezdjünk kamaszodó gyerekünkkel. Rendes esetben az alapok megvannak, ezek az alapvető értékek ebben a kritikus periódusban sem vesznek el, bármennyire is úgy érezzük.

Néhány megnyugtató kutatási eredmény mindenképpen segítségünkre lehet ennek a nehéz időszaknak az átvészelésében. Ez pedig a következő: bármennyire is úgy tűnik, hogy egy kamasz gyerek számára a legutolsó sorban követendő példa a szülő, ez nem feltétlenül igaz. Nyilvánvalóan a gyereknek fel kell építenie a saját identitását, meg kell határoznia önmagát a szüleitől eltérő, független személyként. De ettől függetlenül a vizsgálatok azt mutatják, hogy kamaszkorban is alapvetően a felnőtt környezet határozza meg az énkép alakulását. 15 éves korban még a család hatása a legmeghatározóbb, idővel persze az iskolai közösség befolyásoló szerepe megnő, de pályaorientáció szempontból általában a szülői minta az iránymutató.

A mindennapok tapasztalata gyökeresen ellentmondhat ennek, de valójában a kamaszok kötődése szüleikhez jelentősebb, mint gondolnánk. Nem minden estre igaz, de általában a lázadás felületes, leginkább szavakban megfogalmazódó elkülönülés a szülőktől. A kamaszoknak mindennél jobban szükségük van az elfogadásra, és a szülői jelenlétre.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.

A pillangóölelés ereje – amikor a nyugalom kéznél van

A mai rohanó világban a gyerekek (és sokszor mi, felnőttek is) egyre több ingerrel, elvárással és feszültséggel találkoznak nap mint nap. A tanulás, a munka, a teljesítménykényszer, az online tér és a mindennapi zaj mind hatással vannak lelki egyensúlyunkra.