Menü

Elmúlás és feldolgozás

A hagyományos társadalmakban a halál az élet természetes része volt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a nagyarányú halandóság miatt az embereket nem érintette meg a gyász fájdalma. Az elmúlás közösségi esemény volt, a végtisztesség megadásának pontosan szabályozott rituáléja kézzel foghatóbbá és feldolgozhatóbbá tette a veszteséget.

Korábban a halál természetességét, az elmúlás elfogadását az is elősegítette, hogy a haldokló saját családi környezetében búcsúzhatott az élettől. A végtisztesség megadását feladatmegosztás formájában a közösség végezte, amely az egész eseményt személyesebbé és kézzel foghatóbbá tette. A társadalmi változások (lásd: közegészségügy fejlődése, urbanizáció, magánszféra erőteljes elkülönülése) hatására a halál egyre inkább tabu témává vált, nem akarunk szembesülni az elmúlással, a temetés szertartásait is idegenek végzik.

Csakhogy ez a gyakorlat még inkább elfogadhatatlanabbá teszi az elmúlást, nem segít búcsúzni, mindenki magára marad a saját fájdalmával. Persze minden kornak, a mainak is meg van a saját elmúlás kultusza. A mai kor embere általában egyedül próbálja feldolgozni veszteségeit. Az elmúlás kultuszának némely szimbóluma ugyan megmaradt, de ezek többnyire kiüresedett, felszínes pótcselekvéssé váltak.

Nagyon gyakori tévút az is manapság, hogy a veszteség miatti fájdalmat elnyomjuk, vagy ellenkezőleg önsajnálatba torkollik. A fel nem dolgozott és el nem fogadott veszteségek pedig felgyülemlenek bennünk, mérgezik, és rossz irányba viszik életünket.

Mennyire fontos a súly az ismerkedésnél?

Ez talán az egyik legfontosabb kérdés – és a válasz az, hogy nem, vagy legalábbis nem kellene. Az, hogy valaki ennyire konkrét számokhoz köti a vonzalmat, egyfajta filterezés, ami persze praktikus lehet egy ismerkedős oldalon vagy csoportban – de veszélyesen leszűkítheti a valódi kapcsolódások esélyét. A szerelem ugyanis legtöbbször nem mérhető centiben, kilóban, vagy bicepszméretben. Az első benyomás talán igen, de az érzelmi kötődés, a mély szeretet és a társas harmónia teljesen más síkon mozog.

A biztonság illúziója: Mire fókuszáljunk a bizonytalan világban?

A mindennapok kiszámíthatatlansága óhatatlanul ránk telepszik. Egy járvány, egy hirtelen élethelyzet vagy éppen egy múltbéli esemény következménye elég ahhoz, hogy összeomoljon az a lét, amit addig megkérdőjelezhetetlennek hittünk. Munkahelyek, kapcsolatok és tervek hullhatnak szét egyik napról a másikra, és ilyenkor válik világossá, hogy sokszor nem valódi biztonságban, hanem annak illúziójában éltünk.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.

A felnőttkori barátságok kihívásai és lehetőségei

A gyermekkori és a serdülőkori haverságok gyakran a spontaneitásról és a gondtalan időtöltésről szólnak. Az iskola vagy a szomszédság automatikusan biztosítják a folyamatos interakciót, amelyből mély kötelékek születhetnek. Felnőttkorba lépve azonban a viszonyok természete átalakul, és mind az újak építése, mind a régiek megtartása nehezebbé válik.

A féltékenység pszichológiája: okok, következmények és megoldási lehetőségek

A féltékenység egy rendkívül összetett érzelem, amely egyszerre tartalmazhat félelmet, dühöt, szomorúságot és szorongást. Lényege az, hogy valaki veszélyben érzi a kapcsolatát vagy a helyét egy számára fontos ember életében. Bár gyakran a párkapcsolatokban jelenik meg, nem kizárólag ezekre korlátozódik: testvérek, barátok, kollégák között is előfordulhat.