Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

A pszichológiában ezt a folyamatot ismerősségi hatásnak nevezik. A lényege egyszerű, amit gyakran látunk, azt hajlamosak vagyunk jobban megkedvelni sokszor anélkül, hogy ennek tudatában lennénk. A jelenséget Robert Zajonc amerikai pszichológus írta le az 1960-as években. Kísérletei szerint az emberek pozitívabb érzéseket társítanak azokhoz az arcokhoz, szavakhoz vagy szimbólumokhoz, amelyekkel korábban már találkoztak. Ugyanis ami nem idegen, az kevésbé tűnik veszélyesnek, ezáltal egy idő után biztonságérzetet kelt.

Az egyik legismertebb példa erre az Eiffel-torony története. Amikor Párizsban megépült, a helyiek nagy része kifejezetten ellenezte. Csúnyának, oda nem illőnek tartották. Aztán teltek az évek, és mivel rendszeresen elsétáltak mellette, lassan megszokták, sőt, megszerették. Ma pedig már a város jelképének számít, sőt, a világ egyik legikonikusabb látványossága. Ez az elfogadás egyik legkiemelkedőbb példája – amit eleinte idegennek érzünk, az idővel közelivé válhat.

A kötődés alapja az elfogadó hozzáállás

A felénk érkező impulzusok nem minden esetben pozitívak. Ha egy tárgyhoz vagy egy személyhez eleve negatív érzéseket társítunk, a gyakori találkozás inkább ellenérzést szülhet, nem rokonszenvet. A szorongás, akár tartós, akár átmeneti, csökkenti a befolyást, mert a figyelmünk ilyenkor befelé fordul – kevesebbet érzékelünk a külvilágból, így kevésbé hat ránk az ismétlődés ereje. Az ismerősségi hatás csak akkor érvényesül igazán, ha alapvetően semleges vagy befogadó hozzáállás jellemzi az embert az adott ingerrel szemben.

A marketingipar természetesen régen felismerte, hogy milyen hatékony ez a pszichológiai mechanizmus. A szlogenek és a márkák mind a rendszerességre építenek. Ennek oka, hogy ha valamit elégszer látunk – ellenérzések nélkül –, akkor előbb-utóbb rokonszenvesnek érezzük. Lehet, hogy épp a csomagolása, a színe és a logója miatt vesszük le a polcról ugyanazt a fogkrémet vagy zsebkendőt amit korábban.

Megérteni a hozzánk közel állókat

A megszokás és a rutinszerűség nemcsak tárgyakra igaz, hanem az emberekre is. A napi ingázás során megmaradt arc, a közösségi médiában visszatérő név vagy egy híresség hangja idővel ismerőssé válik, és épp ezért lesznek számunkra szimpatikusak. Nem véletlen, hogy a legtöbb barátság, sőt, párkapcsolat iskolai vagy munkahelyi környezetben alakul ki, hiszen a rendszeres találkozások során megszületik a biztonság és a kötődés érzése.

Ha valaha is azon kaptad magad, hogy dúdolsz egy dalt, amit valójában nem is szeretsz, nos, az is az elfogadás és elutasítás egy része. Egy sláger, amit újra és újra hallasz a rádióban, lassan belemászik az agyadba, és akár tetszik, akár nem, elkezded megkedvelni. Ezért volt például a Gangnam Style is világsiker, hiszen a folytonos ismétlés végül elérte a célját.

Tudatosabban figyelni

Az ismerősségi hatás sokszor észrevétlenül formálja a választásainkat – a vásárlásainktól kezdve a kapcsolatainkon át egészen a zenei ízlésünkig. Bár a mechanizmus természetesnek tűnik, nem árt tudatosan szemlélni. Ha felismerjük, hogy mikor befolyásol minket az ismétlődés, tudatosabb döntéseket hozhatunk akár egy reklám, egy ember vagy egy dallam kapcsán. Ugyanis a világban sokszor ugyanazon embereket, hangokat és tárgyakat látjuk. Talán épp ettől a megszokottságtól érezzük benne magunkat otthonosan, holott észre sem vesszük, mennyire irányítanak minket ezek az apró és visszatérő hatások.