Menü

Megbocsátható - e a megcsalás?

  • Dátum: 2016.03.07., 12:18

Akit még nem csaltak meg, az nagy valószínűséggel azt gondolja, hogy a megcsalás a legnagyobb vétek a párkapcsolatban, és sosem tudna megbocsátani ilyen helyzetben. Mégis amikor tényleges kontextusba helyezzük a megcsalást, már nem is olyan egyértelmű, hogy ki miért hibás, és hogy valóban „halálos bűnről” van e szó.

Nyilván minden kapcsolatnak más a dinamikája, és ma már nagyon gyakoriak a nyitott kapcsolatok is. Az sem ritka hogy az egyik fél a szíve mélyén tudja, hogy megcsalják, de a „béke” kedvéért inkább nem vesz róla tudomást, és homokba dugja a fejét.

Ha azonban tartós kapcsolatról van szó, esetleg még gyerekek is vannak, és a megcsalás semmilyen módon nem fér bele értékrendszerünkbe, akkor igazi szívdöfésként és árulásként élhetjük meg, melyre nincs bocsánat. Anélkül azonban, hogy megkérdőjeleznénk a hűség fontosságát és abszolút pozitív értékét, nem árt tudomásul vennünk, hogy nem ez a legnagyobb, legalábbis nem ez az egyetlen bűn egy párkapcsolatban.

Akár kezdete is lehet egy párkapcsolati krízis megoldásának, persze ez nagyban függ a felek szándékától és érzelmeitől. Egy megcsalás nagyon megalázó, kiábrándító helyzetet tud teremteni, de önmagában nem mentesíti a megcsalt félt minden felelősség alól. Természetesen nem arról a rossz kifogásról van szó, hogy „megcsaltalak, de a te hibád, mert elhanyagoltál”. Viszont az is tévút, ha a megcsalt személy önsajnálatba burkolózik, és minden felelősséget elhárít magától.

A kérdés az, van -e jövője a kapcsolatnak? Nem állítható, hogy a megcsalás egyben szükségszerűképpen jelenti a kapcsolat végét is. Attól függ, hogy vannak e tartalékai a kapcsolatnak, orvosolható -e a probléma (ami többnyire nem a megcsalás szokott lenni, az inkább már következmény), helyreállítható-e a bizalom, és hogy hogyan éreznek egymás iránt a felek?

Fontos tudni azonban, hogy akár szakítás lesz a vége, akár nem, a megbocsátás alapvető mozzanata a továbblépésnek. Ez a megcsalt fél szempontjából is nagyon fontos. Az áldozat szerepe nem egy építő állapot, ráadásul nagyon rossz irányba sodorhatja önértékelésünket és önbecsülésünket is.

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?

Mentális nagytakarítás

Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.