Menü

Segítség, egy hárpiával élek együtt!

Egy hárpiával nem jó együtt élni, akkor sem, ha mi magunk vagyunk az a hárpia. Gyakori jelenség, hogy az évek múlásával a férfiak ellustulnak, a nők pedig hárpiává változnak a kapcsolatban. De vajon törvényszerű-e ez a folyamat?

Ha számbavesszük ismerőseink körét, bizonyára mi is találunk akár több olyan példát is, amikor a tündéri feleség idővel boszorkánnyá változik. Persze jellemző az is, hogy a külvilág számára nem annyira észrevehető, hogy a kezdetben érdeklődő, felszabadult, megértő, odaadó nőből hárpia lesz. Ha pedig mi magunk is élünk, vagy éltünk hosszútávú kapcsolatban, kis önvizsgálattal mi is felfedezhetjük a hárpia időnkénti színrelépését. Míg egy kapcsolat elején a legtöbb nő odaadó, elfogadó, gondoskodó, addig idővel, általában olyan kevésbé vonzó tulajdonságok kerülnek előtérbe, mint az állandó elégedetlenség, a másik kritizálása, kötözködő magatartás és így tovább.

Ennek egyik oka, hogy a bimbózó szerelem hevében mindent megteszünk párunkért, egy szupernő képét öltjük magunkra. Ilyenkor a legegyszerűbb háztartási munkát is boldogan, önfeledten végezzük el, mosunk, főzünk, takarítunk párunkra. Mindezt mosolyogva és elégedetten, persze. De hosszútávon valami megváltozik. Ez a változás abban érhető tetten, hogy ami korábban szeretetből fakadó szolgálat volt, az áldozattá lesz. A szolgálat azért más, mint az áldozat, mert bár másokért teszel meg valamit, maga cselekedet pozitívan hat vissza rád is. Ezzel szemben az áldozat mázsás súlyként kezdi el nyomni vállunkat, komoly frusztrációt és energiaveszteséget okozva ezzel. Ilyenkor következik, hogy valakit okolnunk kell ezért a helyzetért, és általában nem önmagunkat, vagy gyerekeinket tesszük ezért felelőssé, hanem párunkat. Gonosz tekintetek, állandó megjegyzések, elégedetlenkedés, kritizálás. Csak néhány példa az „elhárpiásodásra”.

Ami fontos, hogy mi magunk is mondjunk nemet a háztartási cseléd szerepére. Erőnk felett csak rövid ideig cselekedhetünk büntetlenül. Már a kapcsolat elején se mutassuk azt, hogy teljesen természetes módon mi végezzük az összes háztartási feladatot, és ettől még igen boldogok is vagyunk.

Szintén gyakori hiba, hogy a feleség idővel nemcsak gyerekei felett, hanem férje felett is anyáskodni kezd. Sok nő beszél úgy párjával, mintha az egy gyerek lenne, mondván magától nem tud semmit. Nem ritka, hogy a feleség a férjnek is előkészíti reggelente a ruháját, utazáskor neki is ő csomagol be. Ez a szereposztás idővel egyik félnek sem lesz kielégítő.

Érdemes már az elején észrevenni a jeleket, mert egyre nehezebb megfordítani a folyamatot. Ráadásul általában az történik, hogy hiába van rend és finom étel otthon, ha a feleség fáradt, rosszkedvű, elégedetlen, akkor felesleges volt az áldozat.

Persze mindezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy csak a nők hibáztathatóak ezért, de a jelenség, amit körülírtunk, nagyon gyakori, fontos, hogy észrevegyük, ha ilyen irányba tolódik el személyiségünk, illetve párkapcsolatunk.

Túl sok veszekedés egy párkapcsolatban – Mi áll az állandó konfliktusok hátterében?

A párkapcsolatok természetes velejárói a nézeteltérések, hiszen két különböző személyiség, eltérő szokásokkal, értékrenddel és érzelmi szükségletekkel próbál közös életet kialakítani. Azonban amikor a viták mindennapossá válnak, és már a legapróbb dolgokból is komoly veszekedés alakul ki, érdemes megvizsgálni, mi húzódhat meg a háttérben. A túl sok veszekedés gyakran nem maga a probléma, hanem egy mélyebb kapcsolati nehézség tünete.

A házimunka oroszlánrésze még mindig a nőkre hárul

Bár az elmúlt évtizedekben sokat változott a nők és a férfiak társadalmi szerepe, a háztartási feladatok megosztásában még mindig jelentős az egyenlőtlenség. A mosás, a főzés, a takarítás, a bevásárlás és a gyermekek körüli teendők nagyobb része továbbra is a nőkre hárul. Mindez akkor is jellemző, ha mindkét fél teljes munkaidőben dolgozik.

Miért bántjuk azokat, akiket a legjobban szeretünk?

Az emberi kapcsolatok egyik legkülönösebb ellentmondása, hogy sokszor éppen azoknak okozzuk a legnagyobb fájdalmat, akik a legtöbbet jelentik számunkra.

A kétszínűség valódi arca

A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.

Amikor a munkahelyed lassan felemészt

A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?