Segítség, egy hárpiával élek együtt!
- Dátum: 2016.05.24., 08:56
- áldozat, feleség, férj, hárpia, párkapcsolat
Egy hárpiával nem jó együtt élni, akkor sem, ha mi magunk vagyunk az a hárpia. Gyakori jelenség, hogy az évek múlásával a férfiak ellustulnak, a nők pedig hárpiává változnak a kapcsolatban. De vajon törvényszerű-e ez a folyamat?
Ha számbavesszük ismerőseink körét, bizonyára mi is találunk akár több olyan példát is, amikor a tündéri feleség idővel boszorkánnyá változik. Persze jellemző az is, hogy a külvilág számára nem annyira észrevehető, hogy a kezdetben érdeklődő, felszabadult, megértő, odaadó nőből hárpia lesz. Ha pedig mi magunk is élünk, vagy éltünk hosszútávú kapcsolatban, kis önvizsgálattal mi is felfedezhetjük a hárpia időnkénti színrelépését. Míg egy kapcsolat elején a legtöbb nő odaadó, elfogadó, gondoskodó, addig idővel, általában olyan kevésbé vonzó tulajdonságok kerülnek előtérbe, mint az állandó elégedetlenség, a másik kritizálása, kötözködő magatartás és így tovább.
Ennek egyik oka, hogy a bimbózó szerelem hevében mindent megteszünk párunkért, egy szupernő képét öltjük magunkra. Ilyenkor a legegyszerűbb háztartási munkát is boldogan, önfeledten végezzük el, mosunk, főzünk, takarítunk párunkra. Mindezt mosolyogva és elégedetten, persze. De hosszútávon valami megváltozik. Ez a változás abban érhető tetten, hogy ami korábban szeretetből fakadó szolgálat volt, az áldozattá lesz. A szolgálat azért más, mint az áldozat, mert bár másokért teszel meg valamit, maga cselekedet pozitívan hat vissza rád is. Ezzel szemben az áldozat mázsás súlyként kezdi el nyomni vállunkat, komoly frusztrációt és energiaveszteséget okozva ezzel. Ilyenkor következik, hogy valakit okolnunk kell ezért a helyzetért, és általában nem önmagunkat, vagy gyerekeinket tesszük ezért felelőssé, hanem párunkat. Gonosz tekintetek, állandó megjegyzések, elégedetlenkedés, kritizálás. Csak néhány példa az „elhárpiásodásra”.
Ami fontos, hogy mi magunk is mondjunk nemet a háztartási cseléd szerepére. Erőnk felett csak rövid ideig cselekedhetünk büntetlenül. Már a kapcsolat elején se mutassuk azt, hogy teljesen természetes módon mi végezzük az összes háztartási feladatot, és ettől még igen boldogok is vagyunk.
Szintén gyakori hiba, hogy a feleség idővel nemcsak gyerekei felett, hanem férje felett is anyáskodni kezd. Sok nő beszél úgy párjával, mintha az egy gyerek lenne, mondván magától nem tud semmit. Nem ritka, hogy a feleség a férjnek is előkészíti reggelente a ruháját, utazáskor neki is ő csomagol be. Ez a szereposztás idővel egyik félnek sem lesz kielégítő.
Érdemes már az elején észrevenni a jeleket, mert egyre nehezebb megfordítani a folyamatot. Ráadásul általában az történik, hogy hiába van rend és finom étel otthon, ha a feleség fáradt, rosszkedvű, elégedetlen, akkor felesleges volt az áldozat.
Persze mindezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy csak a nők hibáztathatóak ezért, de a jelenség, amit körülírtunk, nagyon gyakori, fontos, hogy észrevegyük, ha ilyen irányba tolódik el személyiségünk, illetve párkapcsolatunk.
Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.
Mentális egészség a mindennapokban

Március minden évben a mentális egészség hónapja. A szakmai szervezetek és közösségek ebből az alkalomból rendszeresen kampányokkal hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és tudatosítására.
Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?
A motiváció elvesztésének okai

A motiváció egy rendkívül összetett és sokrétű jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőt magában foglal. Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a motiváció működését és a legfontosabb összetevőit.
Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.