Segítség, egy hárpiával élek együtt!
- Dátum: 2016.05.24., 08:56
- áldozat, feleség, férj, hárpia, párkapcsolat
Egy hárpiával nem jó együtt élni, akkor sem, ha mi magunk vagyunk az a hárpia. Gyakori jelenség, hogy az évek múlásával a férfiak ellustulnak, a nők pedig hárpiává változnak a kapcsolatban. De vajon törvényszerű-e ez a folyamat?
Ha számbavesszük ismerőseink körét, bizonyára mi is találunk akár több olyan példát is, amikor a tündéri feleség idővel boszorkánnyá változik. Persze jellemző az is, hogy a külvilág számára nem annyira észrevehető, hogy a kezdetben érdeklődő, felszabadult, megértő, odaadó nőből hárpia lesz. Ha pedig mi magunk is élünk, vagy éltünk hosszútávú kapcsolatban, kis önvizsgálattal mi is felfedezhetjük a hárpia időnkénti színrelépését. Míg egy kapcsolat elején a legtöbb nő odaadó, elfogadó, gondoskodó, addig idővel, általában olyan kevésbé vonzó tulajdonságok kerülnek előtérbe, mint az állandó elégedetlenség, a másik kritizálása, kötözködő magatartás és így tovább.

Ennek egyik oka, hogy a bimbózó szerelem hevében mindent megteszünk párunkért, egy szupernő képét öltjük magunkra. Ilyenkor a legegyszerűbb háztartási munkát is boldogan, önfeledten végezzük el, mosunk, főzünk, takarítunk párunkra. Mindezt mosolyogva és elégedetten, persze. De hosszútávon valami megváltozik. Ez a változás abban érhető tetten, hogy ami korábban szeretetből fakadó szolgálat volt, az áldozattá lesz. A szolgálat azért más, mint az áldozat, mert bár másokért teszel meg valamit, maga cselekedet pozitívan hat vissza rád is. Ezzel szemben az áldozat mázsás súlyként kezdi el nyomni vállunkat, komoly frusztrációt és energiaveszteséget okozva ezzel. Ilyenkor következik, hogy valakit okolnunk kell ezért a helyzetért, és általában nem önmagunkat, vagy gyerekeinket tesszük ezért felelőssé, hanem párunkat. Gonosz tekintetek, állandó megjegyzések, elégedetlenkedés, kritizálás. Csak néhány példa az „elhárpiásodásra”.
Ami fontos, hogy mi magunk is mondjunk nemet a háztartási cseléd szerepére. Erőnk felett csak rövid ideig cselekedhetünk büntetlenül. Már a kapcsolat elején se mutassuk azt, hogy teljesen természetes módon mi végezzük az összes háztartási feladatot, és ettől még igen boldogok is vagyunk.
Szintén gyakori hiba, hogy a feleség idővel nemcsak gyerekei felett, hanem férje felett is anyáskodni kezd. Sok nő beszél úgy párjával, mintha az egy gyerek lenne, mondván magától nem tud semmit. Nem ritka, hogy a feleség a férjnek is előkészíti reggelente a ruháját, utazáskor neki is ő csomagol be. Ez a szereposztás idővel egyik félnek sem lesz kielégítő.
Érdemes már az elején észrevenni a jeleket, mert egyre nehezebb megfordítani a folyamatot. Ráadásul általában az történik, hogy hiába van rend és finom étel otthon, ha a feleség fáradt, rosszkedvű, elégedetlen, akkor felesleges volt az áldozat.
Persze mindezzel nem azt akarjuk sugallni, hogy csak a nők hibáztathatóak ezért, de a jelenség, amit körülírtunk, nagyon gyakori, fontos, hogy észrevegyük, ha ilyen irányba tolódik el személyiségünk, illetve párkapcsolatunk.
Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot
Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.
Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról
Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.
A hipochondria lélektana
A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?
Mentális nagytakarítás
Ahogy egy rendetlen lakásban nehéz megpihenni, úgy a kusza gondolatok között is nehezebb megtalálni a nyugalmat. A mentális rendrakás nem varázslat, hanem tudatos önismereti folyamat, amely segít kiszellőztetni a felesleges aggodalmakat, letenni a terheket és tisztábban látni önmagunkat.