Kire bízom a gyerekem?

Gyakori téma manapság a „járjon a gyerek bölcsibe, vagy sem” kérdés. Bőven akad előnye és hátránya is a bölcsődei nevelésnek, és persze az sem mindegy, milyen korban kerül a gyerek az intézményes nevelési rendszerbe.

Szerencsére ma már olyan szempontok is előtérbe kerültek, hogy nem csak általános hatásokat, érveket érdemes átgondolni, hanem egyéni, tehát családi és anyai motivációkat is fontos mérlegelni. Nem önmagában jó vagy rossz, ha gyermekünket bölcsődébe visszük, hanem például függ az anya személyiségétől. Hiába maradunk otthon gyermekünkkel 2-3 évet, ha közben frusztráltak és elégedetlenek vagyunk. De ha úgy tudunk teljes értékű szülőként működni, hogy a lehető legtovább otthon maradunk gyerekünkkel, akkor az is teljesen rendben van. Közelebb is jutottunk ahhoz, hogy mi alapján döntsünk (ha egyáltalán dönthetünk) azzal kapcsolatban, hogy menjen a gyerek bölcsibe, avagy sem.

A probléma ott kezdődik, hogy amikor meghozzuk a döntést, hogy "igen, másra bízzuk gyermekünket", intézményben gondolkodunk, nem látjuk mögötte a konkrét személyt, gondozót, aki gyakorlatilag egy az egyben meghatározza majd bölcsődei tapasztalatunkat.

Persze magánbölcsődében ez jobban kontrollálható talán, de állami bölcsődékben a szülő kiszolgáltatottá válik. Annak, hogy a szülő nyugodtan végezze a munkáját, elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekét jó kezekben tudja. Na már most elég e, ha a „jó kezek” pusztán azt jelenti, hogy fizikailag nem éri bántódás, és mint egy csomagot megőrzik gyermekünket, amíg érte nem megyünk? Talán igen, talán nem. Végül is az nem rossz, ha a gyerek határait tágítják, ha önállósodik, ha úgymond közösségben is szocializálódik, és ehhez nem kell feltétlen több, minthogy eközben felügyeljenek rá. Más szempontból ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön és kibontakozzon fontos, hogy az anya távollétében is legyen, akihez kötődhet, akihez érzelmi kapcsolat fűzi.

A lényeg, hogy szülőként észrevegyük, nem csak megfelelő nevelési intézményekben kell gondolkodnunk, hanem a gondozó nénik, óvónénik és később a tanárnénik tényleges személye az igazán fontos. Próbáljunk meg tenni annak érdekében, hogy őket megismerjük és ha úgy érezzük, nem jó kezekben van gyermekünk, tegyünk ellene.