Kire bízom a gyerekem?
Gyakori téma manapság a „járjon a gyerek bölcsibe, vagy sem” kérdés. Bőven akad előnye és hátránya is a bölcsődei nevelésnek, és persze az sem mindegy, milyen korban kerül a gyerek az intézményes nevelési rendszerbe.
Szerencsére ma már olyan szempontok is előtérbe kerültek, hogy nem csak általános hatásokat, érveket érdemes átgondolni, hanem egyéni, tehát családi és anyai motivációkat is fontos mérlegelni. Nem önmagában jó vagy rossz, ha gyermekünket bölcsődébe visszük, hanem például függ az anya személyiségétől. Hiába maradunk otthon gyermekünkkel 2-3 évet, ha közben frusztráltak és elégedetlenek vagyunk. De ha úgy tudunk teljes értékű szülőként működni, hogy a lehető legtovább otthon maradunk gyerekünkkel, akkor az is teljesen rendben van. Közelebb is jutottunk ahhoz, hogy mi alapján döntsünk (ha egyáltalán dönthetünk) azzal kapcsolatban, hogy menjen a gyerek bölcsibe, avagy sem.
A probléma ott kezdődik, hogy amikor meghozzuk a döntést, hogy "igen, másra bízzuk gyermekünket", intézményben gondolkodunk, nem látjuk mögötte a konkrét személyt, gondozót, aki gyakorlatilag egy az egyben meghatározza majd bölcsődei tapasztalatunkat.
Persze magánbölcsődében ez jobban kontrollálható talán, de állami bölcsődékben a szülő kiszolgáltatottá válik. Annak, hogy a szülő nyugodtan végezze a munkáját, elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekét jó kezekben tudja. Na már most elég e, ha a „jó kezek” pusztán azt jelenti, hogy fizikailag nem éri bántódás, és mint egy csomagot megőrzik gyermekünket, amíg érte nem megyünk? Talán igen, talán nem. Végül is az nem rossz, ha a gyerek határait tágítják, ha önállósodik, ha úgymond közösségben is szocializálódik, és ehhez nem kell feltétlen több, minthogy eközben felügyeljenek rá. Más szempontból ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön és kibontakozzon fontos, hogy az anya távollétében is legyen, akihez kötődhet, akihez érzelmi kapcsolat fűzi.
A lényeg, hogy szülőként észrevegyük, nem csak megfelelő nevelési intézményekben kell gondolkodnunk, hanem a gondozó nénik, óvónénik és később a tanárnénik tényleges személye az igazán fontos. Próbáljunk meg tenni annak érdekében, hogy őket megismerjük és ha úgy érezzük, nem jó kezekben van gyermekünk, tegyünk ellene.
Ennyi alvásra van szüksége egy iskolásnak
Az iskola kezdete sok családban egyet jelent a korábbi keléssel, a sűrűbb délutánokkal és az esti lefekvés körüli vitákkal. A gyerekeknek azonban nem csupán a tanuláshoz, hanem a testi-lelki fejlődéshez is elegendő alvásra van szükségük. Ha rendszeresen kevesebbet alszanak a kelleténél, annak a hangulatuk, a figyelmük és az iskolai teljesítményük is megérezheti a hatását.
Orrvérzés gyermekeknél – Hogyan segíthet?
Az orrvérzés gyermekkorban gyakori jelenség, amely a legtöbb esetben ijesztőbbnek tűnik, mint amennyire veszélyes. Egy hirtelen megjelenő vérzés láttán azonban könnyű megijedni, különösen akkor, ha a gyermek sír, fél vagy nem érti, mi történik vele. A jó hír, hogy az esetek többségében egyszerű otthoni elsősegélynyújtással rövid idő alatt megállítható a vérzés. Nem mindegy azonban, hogyan segítünk.
Ingyenes HPV-oltás a hetedikeseknek: szeptember 15-ig dönthetnek a szülők
Fontos határidő közeleg a hetedik osztályos gyermekek szülei számára: szeptember 15-ig kell jelezniük, hogy kérik-e gyermekük számára az ingyenes HPV elleni védőoltást. A vakcina önkéntesen igényelhető, és a 2026/2027-es tanévben iskolai kampányoltás keretében biztosítják a hetedik évfolyamos lányoknak és fiúknak egyaránt.
Nem kell vagyonokat költeni: így lesz a gyerekszobából tökéletes tanulósarok
Az iskolakezdés közeledtével nemcsak a tanszerek és az új ruhák beszerzésére érdemes gondolni. A gyerekszobának is új szerepet kell betöltenie: a játék, a pihenés és az alvás mellett helyet kell adnia a tanulásnak, a könyveknek, a füzeteknek és sok esetben a számítógépnek is. Jó hír, hogy ehhez nem szükséges teljes szobafelújítás. Néhány praktikus, pénztárcabarát változtatással kényelmes és jól használható tanulósarok alakítható ki.
Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik
Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.