Jó tanácsok óvodakezdés előtt
- Dátum: 2016.12.14., 19:25
- beszoktatás, elengedés, megerősítés, óvoda, óvodakezdés
Az első időszak az óvodában általában nem könnyű. Érdemes látni, hogy elsősorban gyakorlatilag a szülőnek kell beleszoknia az új helyzetbe, és az ő viszonyulása fogja kijelölni a gyerek alkalmazkodási útját a közösségben.
Ez azt jelenti, hogy a szülői elvárások, érzelmi dilemmák és viszonyulások befolyásolják a gyerek hozzáállását is. Természetes, ha a szülő is elgyengül egy picit az elengedés fázisában, de határozottsággal nagyban megkönnyíthetjük a beszoktatás időszakát.

Alapszabály, hogy nem érdemes sokáig, kb. 1-2 hétnél tovább húzni ezt a folyamatot. A szülőnek ki kell jelölni a határokat önmaga és a gyerek számára is. Legyünk határozottak az elengedésben, de tegyük világossá azt is a gyermek számára, hogy mikor jövünk érte. Ezt érdemes tevékenységhez kötni, például: alvás után, vagy uzsonna után.
A gyerekek általában ügyesebben alkalmazkodnak, mint ahogy azt a szülők feltételeznék. De a beszokás feltételeit alapvetően a szülők határozzák meg a hozzáállásukkal. Ezért az a hatékonyabb, ha a szülő figyelme nem ragad le a környezeten, illetve a gyerek viselkedésének kontrollálásánál, hanem inkább önmagára irányul. Tehát például ha nagyon ellenáll a gyerek, nem érdemes hosszú meggyőző beszéddel rávenni, hogy márpedig milyen jó lesz ott neki. A figyelemelterelés hatásos lehet, illetve ilyen esetekben érdemes magunkba nézni! Vajon nem azt sugározzuk-e mi is: hogy nem akarjuk otthagyni a gyereket az óvodában, vagy nem vagyunk meggyőződve róla, hogy jó helyen van, és nem hiszünk benne igazán, hogy képes nélkülünk is létezni egy közösségben?

Az óvodába való beszokást követően újabb kihívást jelenthet a szülők számára, hogy a gyerek új szokásokat vesz fel, melyek nem mindig pozitív jellegűek. Ez egy természetes jelenség, mivel ebben a korban az utánzással történő tanulás dominál. Az újonnan felvett tevékenységeket, szokásokat a gyerekek próbálgatják, s ezt nem tudjuk szülőként megakadályozni. De a határokat világosan ki kell jelölni a gyerek számára, ami nem egyenlő azzal, ha pusztán tiltunk valamit.
Pozitív instrukciók megfogalmazásával hatékonyabban kompenzálhatjuk a gyerek újonnan felvett rossz szokásait. Ha például el kezd csúnyán beszélni, azt érdemes mondani, hogy „a mi családunkban nem szokás csúnyán beszélni”. Ha a gyerek elkezd dobálózni mindenféle tárggyal, akkor meg például azt mondhatjuk: „a labdát dobáld inkább, beletalálsz a kosárba?”. Hiba lehet, ha túl gyorsan várjuk a változást, azaz ha elmondjuk hétfőn, és kedden már elvárjuk, hogy ebben meg abban változzon a gyerek magatartása. A sürgetés nem jó, de az fontos, hogy a szülők folyamatosan „aláhúzzák”, kiemeljék a szabályokat a gyerek viselkedése kapcsán. És ne feledkezzünk meg a pozitív tevékenységek megerősítéséről sem!
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.