Menü

Csak fogalomként újdonság az érzelmi házimunka

Általában a nők azok, akik többet foglalkoznak a család érzelmi és lelki életével. Korábban senki sem gondolt arra, hogy ez jelentős idő- és energiabefektetést igényelhet tőlük. Ezért vezették be az érzelmi házimunkát, mint fogalmat, noha ez természetesen csak fogalomként, és nem gyakorlatként újdonság.

Miért is foglalkoznak ezzel a kérdéssel a genderkutatók? Mert ismeretes, hogy jelentős a nők „láthatatlan munkája” – azaz olyan tevékenysége, amiért nem kapnak pénzt, s ezek a tevékenységek nehezen észrevehetőek, ha valaki nem figyel tudatosan.

A házimunka is ilyen tevékenység – ha csillog-villog a lakás, a ruhák tiszták és gőzölög az étel az asztalon, azt a családtagok könnyen természetesnek veszik. Csak a hiányát lehet érzékelni annak, ha ezen feladatokat nem végzik el.

Az érzelmi házimunka méginkább „megbújik”, hiszen ennek hatása csak hosszú távon érzékelhető. Például abban, hogy a kapcsolat jó a házastársak között, vagy a gyermekek megbíznak a szülőben és kiegyensúlyozottak. Bizony ez sok odafigyelést, törődést, jó kommunikációt igényel. Mindezt a napi feladatok, és akár a munka, vagy a gyermekgondozás mellett végzik.

Az érzelmi és háztartási munkáért senki sem fizet, így a nőkre hiába hárul több feladat, mégis kevesebbet keresnek, mint „amennyit beletesznek a közös kalapba”. Jó, ha ezzel tisztában vannak a férjek és a családapák, hiszen gyakori, hogy csak a fizetett munkavégzést veszik összehasonlítási alapul.

No de miért is általánosítunk, hogy ezt a tevékenységet inkább a nők végzik? Mert a felmérések szerint rájuk jellemző, hogy érzelmi intelligenciájukat kamatoztatják a családi életben, valamint akarva-akaratlanul is rájuk hárulnak az olyan feladatok, amikor beszélgetni kell, vagy érzelmi dolgokat kell rendezni. Igaz, ha a biológiai adottságokat nézzük, jobbak is lehetnek ebben, hiszen legalább 40-50%-kal nagyobb a kommunikációs igényük férfi társaiknál.

Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének „fordított családok”, ahol inkább a férfi kezeli az érzelmi kérdéseket, vagy ahol a nő és a férfi is részt vesz az érzelmi feladatokban. Sőt, kiegyensúlyozottabbak azok a családok, ahol e tekintetben is munkamegosztás van.

A bukósisak nem dísz

Tanárként sokféle történet végigkísér az évek során. Vannak, amelyek a tananyaghoz kötődnek, mások viszont mélyebben, személyesen érintenek, mert kilépnek az iskola falai közül és belépnek az élet valóságába. Egy ilyen eset történt az egyik diákommal, aki egy hétköznapi délutánon rollerezés közben bukott el – sisak nélkül.

A szivacskézilabda előnyei óvodás korban

Az óvodáskor a mozgásfejlődés egyik legmeghatározóbb szakasza, amikor a gyermekek játékos formában sajátítják el az alapvető mozgásmintákat, és kialakul bennük a mozgás iránti pozitív attitűd.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.