A közösségi média és az elszigeteltség érzése
- Dátum: 2017.05.02., 09:57
Az egyik legmélyebb érzés, amelyet magunkénak tudhatunk a közösségi médiával kapcsolatban, hogy az egész egy hazugság. Az a valaki, akinek mutatjuk magunkat az online felületen, nem igazán van kapcsolatban azzal, akik valójában vagyunk. Mások nyüzsgő, serény élete, amelyet minden nap látunk, és végigpörgetünk az internet különböző felületein, igazából nem más, mint maszkolt hibák és közhelyek, amelyek alig különböznek a saját életünktől. (Nem mintha mindenki élete egyforma és unalmas lenne.)
Nem kell tanulmány ahhoz, hogy rájöjjünk erre, de a fiataloknak a közösségi média talán nemcsak a közösséget jelenti. A Pittsburg-i Egyetem kutatói rájöttek, hogy a közösségi felületek kiterjedt használata összefüggésben van a társadalmi izoláció érzésével.
A kutatók több mint 1700, 19 és 32 év közötti fiatalt vontak be a kutatásaikba, amelyek során a közösségi média használati szokásairól kérdezték őket, illetve kíváncsiak voltak arra is, ezek a fiatalok mennyire érzik magukat jó helyen a világban. Olyan megállapításokkal kellett válaszolniuk, mint például „Úgy érzem, az emberek alig ismernek engem” vagy „Úgy érzem az emberek körülöttem vannak, de nincsenek velem”. A vizsgálatoknak természetesen korlátai is voltak, hiszen mivel saját szokásaikról kellett nyilatkozniuk, így a válaszaik szubjektívek lehettek, és a válaszadás során az elfogultságuk is szerepet kaphatott.
Mindenesetre úgy tűnik, a fentebb említett korosztály, akik gyakran használják a Facebookot, a Twittert, az Instagramot vagy a Redditet, sokszor a társadalomtól elszigeteltnek érzik magukat.
Felmerült azonban egy nehéz kérdés: az emberek a közösségi média miatt érzik magukat elszigeteltségben, vagy azok az emberek, akik elszigeteltnek érzik magukat, gyakrabban használják a közösségi médiát, mert egyfajta kapcsolatteremtési eszközként alkalmazzák azt?
A tanulmány szerint ez a kérdés megválaszolható a közösségi média formáinak megvizsgálásával, amit az emberek a leggyakrabban használnak: aktívan posztolnak és chatelnek a barátaikkal, vagy csak passzívan görgetik az online felületet, és megfigyelik mások aktivitásait?
A kutatás továbbá azt is kimutatja, hogy az izoláció érzése gyakran összefüggésbe hozható negatív egészségügyi hatásokkal is, mint például súlygyarapodás, az alvási szokások megváltozása vagy az immunrendszer ellenálló képességének csökkenése. Tehát ha belepillantunk a közösségi média használatába és az általa gyakorolt hatásokba, motivációt kaphatunk, hogy könnyebben megküzdjünk a magányosság érzésével.
Forrás: edition.cnn.com
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
A fák és a természet gyógyító ereje
Nem véletlenül mondják, hogy ha beteg vagy, vagy akár stresszes, menj és sétálj egyet az erdőben.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.