Menü

Pozitív megerősítésekre a gyerekeknek is szükségük van

Egy korábbi cikkünkben már írtunk a visszajelzések mindennapok során betöltött fontosságáról. Most azonban ugyanezt a témát a gyermekek oldaláról szeretnénk megközelíteni.

Egyre gyorsabban száguld felénk a nyár. Ebben az időszakban felnőttek és gyerekek egyformán élvezik a napsütést, a jó időt, kezdetben még a viszonylagos hőséget is. A sok kinti móka és játék azonban még jobban felébreszti bennük a kisördögöt, elengedik magukat, átlépik a korlátaikat. Hogyan reagálnak erre a szülők?

Mostanában elég gyakran animátorkodom, hiszen a jó idő számos szabadtéri rendezvény szervezését teszi lehetővé. Ezek a napok a kedvenceim közé tartoznak, hiszen rengeteg, különböző, de ugyanannyira értékes gyerekkel találkozhatok, beszélgethetek velük, nézhetem őket, ahogyan kreatívkodnak, problémákat oldanak meg, és igen, bizony sokszor előfordul, hogy öt felnőttel ülök a gyermekméretű műanyag kisasztaloknál a miniatűr műanyag kisszékeken, ahol együtt színezünk, vágunk, ragasztunk, míg a pindúr-pandúrok valami mással foglalatoskodnak.

Gyakran előfordul azonban, hogy miközben önfeledten játszom a gyerekekkel, hirtelen a következő mondatok tömkelege csapja meg a fülemet:

„El fogsz esni!”
„Peti, ne csináld!”
„Ne menj oda!”
„Ki fogod törni a bokád!”
„Nem szabad így viselkedni!”
„Le fogsz csúszni!”
„Hogy lehetsz ilyen?”
„Ne rosszalkodj!”

Elgondolkodtam rajta, vajon miért erősítjük a gyerekekben mindig a veszélyt? Miért óvjuk őket mindentől? Miért küldünk ennyi negatív visszajelzést feléjük? Illetve, amikor jól viselkednek, azt miért tekintjük természetesnek? Akkor miért nem mondjuk nekik, hogy:

„Laura, ügyes voltál!”
„Büszke vagyok rád!”
„Remekül csináltad!”

Gyakran egy-egy szépen kiszínezett figura után csak annyit hallani a szülők szájából:
„Na, akkor fogjad, és menjünk!”

Kíváncsi lennék, ha egy egész generáció nőne fel úgy, hogy sokkal több pozitív és kevesebb negatív visszajelzést kapnának, milyen hatása lenne az életükre, a szüleik életére, a környezetükre, a társadalomra.

Félreértés ne essék, nem arról beszélek, hogy nem kell nekik megtanítanunk, hogy vigyázzanak, és az életben nem léteznek veszélyforrások. Arra utalok, hogy ne azt neveljük beléjük, hogy mindent arról az oldalról közelítsenek meg, hogy vajon az adott szituációból milyen baj születhet.

A türelem egy nagyon fontos emberi erény, alkalmazzuk a mindennapjaink során! Jó, ha hagyjuk gyermekeinket felfedezni. Mai rohanó világunkban előfordul, hogy türelmünk a kelleténél hamarabb megcsappan, aminek az lesz a következménye, hogy észrevétlenül is megoldjuk a problémákat gyermekeink helyett. Ennek folyománya azonban csak évekkel később lesz tiszta számunkra, amikor alapvető feladatok megoldásával is küszködni fognak. Ezért a korai időszakban neveljük magunkat is egy kis türelemre, később köszönetet mondhatunk majd saját magunknak. :)

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.