Megtaláltad már az igazi hobbidat?

Igaz, hogy rohannak a mindennapok, a hetek, a hónapok, az évek és a világ felgyorsulásával mintha mindenre egyre kevesebb időnk lenne, de hobbinknak – mondhatjuk – mégis lennie „kell”. Sokan azonban nem tudnak rá időt szakítani vagy úgy érzik, nincs semmi, amiben igazán el tudnának merülni.

Sokszor érezhetjük így magunkat, de ez nem feltétlenül baj, hiszen az egész élet előttünk áll, hogy megtaláljuk azt, amiben kiteljesedhetünk. Élvezzük a folyamatot!

Gyakran érzem azt, ha valaha listát készítenének a hobbikeresésről és arról, ki hány évesen mennyi mindent próbált már ki, biztosan benne lennék a top 100-ban. Néha úgy érzem, túl sok dolog érdekel, de igazán, tüzetesen, valójában semmi. S gyanítom, nem én vagyok az egyetlen.

Mi igaz a „mindenbe csak belekapsz” mondásból? Hiszen nem az a lényeg az életben, hogy minél több dolgot kipróbáljunk, és megtaláljuk azt, amiben igazán jól érezzük magunkat? Ami nem teher számunkra, hanem energiával tölt fel, és örömmel tölt el? Amiben igazán önmagunknak érezhetjük magunkat, ahol ki tudjuk fejezni önmagunkat. Ahol – ha nem is tudatosan – de saját magunkkal, a lelki egészségünkkel foglalkozunk. Ami közben minden másról megfeledkezünk, s csak a végén vesszük észre, hogy elszállt az idő. (Itt megismerkedhetünk a Csíkszentmihályi Mihály által leírt FLOW élményével.) Legyen az a tevékenység bármi: hobbikertészkedés, horgolás, búvárkodás, barlangászat, önkénteskedés, futás, úszás, írás, kreatív tevékenységek, olvasás, szervezés és így tovább.

Ami engem illet, rengeteget olvasok, regényeket és pszichológiai jellegű könyveket egyaránt, de ezt nem éreztem elég aktív tevékenységnek. Éreztem, hogy kell még valami más. A sportot inkább csak azért űzöm, mert tudom, hogy jót tesz az egészségemnek, és jól érzem magam utána, de különösebben nem feledkezem bele, és nem érzem, hogy kiteljesednék.

Mostanában sokat őrlődtem ezen a témán, és arra jutottam, sok mindent kell kipróbálnom és megismernem ahhoz, hogy egy újabb tevékenységbe beleszeressek. Eldöntöttem, hogy aktívan fogok foglalkozni a hobbikereséssel, sokat fogok olvasni az emberek élményeiről és tapasztalatairól, tanácsairól a neten. Aztán néhány nappal ezelőtt egy régi ismerősömmel beszélgettem, akinek meséltem erről a „problémámról”, és ő azt mondta, hogy „talán a hobbikat nem is kell keresni, azok általában csak úgy jönnek maguktól”.

Két nap elteltével a boltban szembe jött velem egy német nyelvű könyv, amelyben konyhai, házi készítésű ajándékokkal foglalkoznak négy különböző témában. Abban a pillanatban éreztem, ahogy a könyvet kinyitottam, hogy ez az enyém lesz most! Olcsó volt, érdekes, magával ragadó képekkel, és benne foglalt három dolgot, amit eddig is nagyon a sajátoménak éreztem: a némettanulást, a konyhai szöszmötölést és az egyszerű kreatívkodást (üvegedények, apró díszítések). Elrabolta a szívemet! Nem tudom meddig fog tartani, miként fogom megélni, de alig várom, hogy nekifoghassak!

Úgyhogy hobbikeresésre fel! Kellő kitartással mindenki meg fogja találni a sajátját.