Sportos anyukák - sportos gyerekek

"A motiváció elindít. A megszokás mozgásban tart."
(Jim Ryun)

Számomra az egészséghez hozzátartozik a napi mozgás, testedzés, rendszeres sport, akkor is, ha történetesen épp kisgyermekes épp kisgyermekes, várandós, újdonsült, elfoglalt vagy akármilyen anyukák vagyunk. Aki gyermekével sportol - duplán nyertes. Nemcsak saját fittségéért tesz, és saját egészségéért, alakjáért dolgozik, hanem a gyermekének is példát mutat, olyan rendszerhez szoktatja őket, mely később is az egészségére válik.

Megtanulja, hogy a sport olyan, mint a fogmosás. Az életünk része. A mindennapok része. Nem képezi gondolkodás tárgyát, hogy vajon belefér-e az időnkbe... Mert belefér.

Amikor ezeket a gondolatokat írom, nem a divatmagazinok vagy az internet csontsovány kismamáira gondolok, akik túledzik magukat terhesen, közben "fényevők" és szinte alig várják, hogy a szülőszobából ismét a futópadra léphessenek súlyzóval a kezükben, sőt, akár szülhetnének is már egyből ott, hogy ne maradjon el a napi edzés...

Nem ez a jó irány.

Viszont, amin meghatódtam és ezúton is a tiszteletem szeretném kifejezni feléjük: hétvégén volt szerencsém a Balatonon félmaratont futni, (ja és nem haltam bele - de erről majd egy másik cikkben...) s láttam ott babakocsival futó anyukákat, akik negyedmaratont, félmaratont nyomtak le a többiekkel bámulatos tempóban, apró gyerkőccel, babakocsistól, 3 keréken. Természetesen tempósan futva, végig mosolyogva!

Ha most lennék kisbabás anyuka, tuti ilyen futó-babakocsit vennék, nagyon ötletes!

A rosszindulatúak persze halkan megjegyezték a verseny végén, hogy vajon ezt élvezi-e a baba...de biztosan állíthatom, amit én láttam, aszerint a picurkák jól érezték magukat a babakocsikban, nézelődtek, nevetgéltek, míg anyukájuk kitartóan rótta az izzasztó kilométereket. Egy biztos: kevés pár hónapos gyerkőc büszkélkedhet máris egy félmaratonnal! Gratulálok nekik és anyukáiknak.