Legyen kisebb az ökológiai lábnyomod!

A környezetkutatók megkongatták a vészharangokat. Ha így folytatjuk, 2050-re 3 Földre lesz szükségünk az életünk fenntartásához. Tehetünk ellene! Ahogyan élünk, ahogy használjuk a bolygó erőforrásait, meghatározza ökológiai lábnyomunkat. Az átlagos egy főre eső ökológiai lábnyom 2,2 hektár, 2,5-szer nagyobb, mint 1961-ben. Ám valójában minden emberre csak 1,8 hektár jut. Csökkentsük hát ökológiai lábnyomunkat, megőrizve ezzel a Földet gyermekeinknek is!

Az ökológiai lábnyom az egyes emberek természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal írja le. Ha ismerjük az ökológiai lábnyomunk méretét, akkor kis odafigyeléssel csökkenteni is tudjuk azt. Az interneten számos kalkulátor található, ami egy néhány kérdésből álló teszt alapján számítja ki, mekkora a mi ökológiai lábnyomunk.

Sajnos a 2,2-es világátlagnál mi magyarok jóval nagyobb, 3,7 hektáros lábnyommal rendelkezünk. A természeti források végesek, ezért ha pazarlóan bánunk velük, nagy ökológiai lábnyomot hagyva, akkor hozzájárulunk, hogy gyermekeinknek szinte élhetetlen átlaghőmérsékletet kelljen elviselniük, és közel belélegezhetetlen legyen a levegő, továbbá hogy a nem megújuló erőforrásokból (pl. szén, kőolaj, földgáz, ércek) már ne sok maradjon.

Az ökológiai lábnyomunkat több tényező határozza meg:

1.) A lábnyomhoz egyrészt hozzájárul a táplálkozásunk. Itt számít, hogy mennyi húst, állati terméket eszünk. Minél nagyobb arányban fogyasztunk állati termékeket, az annál jobban növeli az ökológiai lábnyomunk méretét. Nyugaton az egyik legnépszerűbbnek számító marhahússal kapcsolatban sokszor leírták már, hogy a nagyüzemi tenyésztés miatt komoly szerepe van az ózonlyuk kialakulásában. A marhák etetéséhez használt, ipari körülmények között termelt kukorica további környezeti károkat okoz. Nem csak a marha, de a sertéstartás esetében is komoly gondot jelenthet a talajba kerülő túl nagy mennyiségű trágya. A kutatók emellett azt is állítják, hogy ha a fejlett világ Japán szintjére venné vissza a baromfifogyasztást (ez körülbelül fele annak, amennyit Európában most eszünk), akkor az üvegházi gázok csökkenése felérne 10 millió autó forgalomból való eltűnésével.

A húsfogyasztáson túl a táplálkozási lábnyomot nagymértékben meghatározza az, hogy milyen arányban fogyasztunk helyben termett élelmiszereket. A közelünkben megtermelt áruk szállításával nem szennyezzük a környezetet, ezért törekedni kell a helyi termékek fogyasztására. Ez nem csak a Földnek hasznos, de a mi egészségünket is szolgálja, hiszen egy távolabbról érkező gyümölcs a szállítás alatt már veszít vitamintartalmából. Ráadásul a szállíthatóság és eltarthatóság érdekében nem is szedhették le a teljes érettség állapotában, héját valamilyen kémiai anyaggal kezelték.

A következő fontos szempont az élelmiszerek tekintetében a feldolgozatlanság. Az ipari feldolgozás során a Föld erőforrásait használjuk, továbbá káros anyaggal szennyezzük a levegőt is, és csomagolóanyagot is használunk, ami egy feldolgozatlan élelmiszernél nem szükségszerű. Ideális esetben a legtöbb általunk fogyasztott élelmiszer nem feldolgozott, nem csomagolt és helyben terem. Nagyvárosokban ezeket nehezebb megvalósítani, de érdemes törekedni rá. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy többet soha egy narancsot ne vegyünk, vagy kerüljük a befőzést. Ugyanakkor arra azért törekedhetünk, hogy az összes fogyasztásunk nagyobb százaléka hazai, vagy legalább 300 km-en belüli termelésből származzon. A téli gyümölcssalátába azért persze kerülhet kivi, banán, narancs, de ne a mangó, ananász dominálja a téli gyümölcsfogyasztásunkat se, hiszen itt az alma, körte is. Pláne ne vegyünk rendszeresen konzerv ananászt, hiszen ott a konzerválási folyamat hőigényének kielégítése mellett az ipari csomagolástechnika (fém konzervek kialakítása) rengeteg szennyezőanyag légkörbe juttatásáért felelős, amihez így áttételesen mi is hozzájárulunk. Mindemellett a konzervek importálása során a szállító járművek károsanyag-kibocsátása is növeli a termék környezetre kifejtett káros hatását.

2.) Lábnyomunkat meghatározzák lakáskörülményeink is. Minél nagyobb az egy főre eső alapterülete otthonunknak, annál nagyobb a lakáskörülményekből adódó lábnyom, hiszen nem mindegy, hogy egy fő mekkora területet foglal el, mekkora légköbmétert kell felfűtenie, stb. Természetesen az alapterületnél, a lakáskörülményekből adódó lábnyom még meghatározóbb komponense a lakás felszereltsége. Előnyös, ha lakóhelyünk fel van szerelve energiatároló rendszerekkel, takarékos csappal, WC-tartállyal, jó a hőháztartása, (szigetelt falak, jók a nyílászárók, hő visszaverők a radiátornál/kályhánál), ha megújuló erőforrásokat (nap, szél,víz, geotermikus energia) használunk, de nincs klímaberendezés, és nincs sok elektronikai berendezés sem , ami van, az pedig energiatakarékos, tehát A, A+ energiaosztályú.

3.) Életmódunk nem csak a táplálkozásunkon és lakáskörülményeinken keresztül hat a környezetünkre, hanem közlekedési szokásainkon keresztül is. A közlekedési komponensnél számít a tömegközlekedéssel, az autóval, de még a repülőgéppel megtett kilométerek száma is. Talán nem is kell részletezni, hogy minél kisebbek ezek a számok, annál kedvezőbb az Földünkre nézve. Ugyanilyen fordított arányosság áll fenn a megtermelt szemetünkkel is. Minél kevesebb a szemetünk, annál kevésbé ártunk a Földnek, hiszen ezek jó része nem lebomló, vagy csak nagyon lassan lebomló anyag. Az életmód komponenshez tartozik az elektromos energia és gáz/szén/fa felhasználás is. Minél kevesebb energiaforrást használunk, annál kevesebbet ártunk a Földnek, tehát annál kisebb az ökológiai lábnyomunk. Az energiatakarékos égők és háztartási eszközök segítik az energiafelhasználás csökkentését. A megfelelően szigetelt lakás, a jó nyílászárók és a jó ütemű szelőztetés pedig a fűtéshez szükséges energiát csökkenti. A hőkezelés nélkül fogyasztott ételekkel pedig szintén a nem megújuló energiaforrásokkal spórolhatunk. Ez pedig már kapcsolódik is az első pontban elemzett táplálkozási lábnyomhoz.

Jól látható, hogy ezek a komoly, elsőre nehezen értelmezhetőnek tűnő ökológiai lábnyom és fenntartható fejlődés kifejezések, és az értük tett lépések tulajdonképpen rém egyszerű dolgok, amik jó részére gyermekkorunktól kezdve neveltek miket. (Habár elsősorban a spórolás miatt.) Természetesen nem arról van szó, hogy élhetetlen körülményeket kell teremtenünk a fenntarthatóságért. Nem kell munkahelyet váltanunk, hogy csökkentsük az utazási lábnyomunkat, de használhatunk tömegközlekedést, vagy autóval felvehetjük a kollégánkat is, hogy ne egy emberre jusson egy autónyi kipufogógáz légkörbe bocsátása. Nem kell vegetáriánusokká válnunk, de csökkenthetjük az elfogyasztott állati termékek fogyasztását. Elsősorban apróságokra kell figyelnünk. Pl. kapacsoljuk le a villanyt, ha kimegyünk egy helyiségből, vigyünk magunkkal szatyrot a bevásárláshoz, ne folyóvíznél mossunk fogat, stb. Ezek mind olyan dolgok, amik apróságok, de jót tesznek - nem csak a Földnek, de a pénztárcánknak is, hiszen a kisebb villanyszámla, és a megspórolt nylon szatyor vásárlással csak jól járunk. Nem olyan nagy dolog a szupermarket helyett a piacon bevásárolni sem. A piacra vigyünk csomagolóanyagot, pl. tojástartót, vagy a gyümölcsöknek dobozt, így nem csak az étel szállításból eredő lábnyomunk csökken, de a szeméttermelésünk is.