Menü

Esti kifogások - A te gyereked mit talál ki?

"Éhes vagyok!”

„Szomjas vagyok!”

„Pisilni kell!”

„Folyik az orrom!”

„Nem mostam fogat!”

„Apa hol van?”

„Nézhetek tévét?”

„Szeretlek anya!”

„Hol a tigrisem?”

„Kérem a pisztolyokat!”

„Nem vagyok álmos!”

„Már aludtam és felébredtem!”

„Akkor kakilni kell!”

Amikor ezt írom- esküszöm- pont ez történik, csak gyorsan le kell gépelnem, amit hallok és kész is. Nálunk a vacsoráztatás és fürdetés után közelharc következik, amit az esti lefekvésért vívunk egymással. Reggel mennyire más! Akkor szó nélkül szundítanak, semmi tiltakozás nincs az alvás ellen. Szunyókálnának tán délig is, ha nem lenne iskola, óvoda.

Olvastam egy cikket interneten arról, mely tényezők nehezítik a kisgyermekek lefektetését, elalvását. Ilyen például a túl hosszú délutáni alvás, a sok édesség, a szénhidrátokkal felturbózott vacsora, egy pohár cukros kakaó, egy felborult esetleg nem megfelelő napirend, lefekvés előtti tévézés, számítógépezés, túl heves játék. Ezekre azonban figyelünk.

Megvan a rendszer, egy egészséges vacsora, lazító fürdő, homályos esti fény a szobájukban, egy halkan felolvasott kellemes esti mese s következetesség. Sokszor ez mind azonban mégsem elég!

Olykor feladom! Vajon nálunk megy csak ez a lefekvés ilyen vontatottan? Mire egyet ágyba dugok, addigra kijön a másik valami indokkal, mintha egy társasjátékban a "Lépj vissza öt lépést!" dobtam volna.

Máskor meg könnyen beleegyeznek a lefekvésbe és szépen kézen fogva a szobájukba sétálnak (ami alapból gyanús). Ilyenkor lefekvés után kuncognak a takaró alatt, vagy zseblámpáznak a sötétben, esetleg a kicsi felmászik az emeletes ágyon a nagyhoz, s halkan mesekönyvet néznek az elemlámpáikkal, vicceket mesélnek, vihorásznak.

Valahol megértem, hogy az egész napot este szeretnék bepótolni és a szüleikkel közösen játszani utána sokáig ébren maradni. Megértem, hogy csak anyának és apának csinálja mindezt a gyerek, mert a szüleire van szüksége. Ugyanakkor a reggeli ébresztésnél százszor megbánunk minden kikönyörgött plusz fél óra esti játékot, tévézést, vagy extra hosszú mesélést.

Be kell valljam, hogy piszok egy anyuka vagyok. Ma este 7 órakor lefektettem őket. Úgysem tudják hány óra van, így hát azt mondtam: „Mindjárt nyolc óra, lefekvés!”. Szót fogadtak. Mi pedig a férjemmel végre megnézhettünk egy filmet nyugodtan, csendben, kettesben. Szép estét!

Hogyan bírjuk sportolásra a gyereket?

Néhány előző cikkünkben már szót ejtettünk arról, hogy milyen sportágakra írassuk be a gyermekünket, mik a csapatsportok vagy éppen az egyéni sportok előnyei. Azonban azt be kell látni, hogy ebben a digitalizált világban már az is egyre nehezebb, hogy a gyermeket rábírjuk egyáltalán a sportolásra. Nem kell, és belátásunk szerint nem is szabad bűnbakokat keresni ebben, a jelenség ugyanis globális és tendenciózus. Megpróbálunk összegyűjteni néhány, nevezzük így jó tanácsot, hogyan is vihetjük-e a gyermekünket a rendszeres sportolás felé.

A zenetanulás pozitívan hat az agyműködésre

Függetlenül attól, hogy milyen dalokat szeretünk hallgatni, kik a kedvenceink, csak a javunkat szolgálja a zene szeretete, fizikai és mentális egészségünket jótékonyan befolyásolja.

Szigorral vagy engedékenységgel? - avagy hogyan neveljük a következő generációt

Fiatal felnőttek ezrei néznek nap mint nap tanácstalanul egymásra, ha szóba kerül a gyereknevelés. Nemcsak szülőként nehéz feladat eltalálni a helyes nevelési módszert, ez a kérdés a pedagógusokat is megizzasztja. Pedig a gyermekek száz évvel ezelőtt is gyermekek voltak. Akkor mi változott? Miért is olyan nehéz ez?

Magántanár vagy nyelviskola?

A továbbtanuláshoz ettől a tanévtől nemcsak egy emelt szintű érettségi kötelező, hanem egy nyelvvizsga is. Amiért eddig plusz pontok jártak, most alapkövetelmény lett, és ezzel még fontosabbá vált, hogy minél hamarabb és minél hatékonyabban nyelveket tudjunk tanulni. Az iskolán kívül nyelviskolában vagy magántanárnál vehetünk plusz órákat. De melyik éri meg jobban?

„Anya, van pénzed?”

A gyermeknevelés egyik célja, hogy életrevaló felnőtteket neveljünk, ehhez pedig nélkülözhetetlen, hogy megtanítsuk a gyermekeinknek a pénzzel való megfelelő bánásmódot is.