Menü

A Ku-Klux-Kán nyomában

„Álmaiban Amerika visszainteget”

Spike Leet lehet nem szeretni, kedvelni, nem az USA-beli fekete értelmiség tagjának venni. Egy dolgot meg kell hagyni: a filmjei erős gyomrosok a számára olyannyira rasszista hazájának politikai, képzeletbeli testén. A legújabb darab a nagy port kavart Csuklyások-BlacKkKlansman egy alapvetően igaz történetet mesél el a vietnámi háború utáni Amerikáról, ahol az egyre erősödő etnikai problémák közepette egy fekete bőrű zsaru beépült a Ku-Klux-Kánba.

Egyszerűen felhívta őket és taggá dumálta magát. A személyes találkozások alkalmával egy zsidó származású zsaru helyettesítette. A zsidók és feketék elleni harc önjelölt lovagjai ellen nem is lehetne színesebb csapatot felvonultatni. Külön piros pont a mellékszereplőkért akik a még kezdő Washingtont (igen, Denzel fia) kisegítik.

Az alapvetően jó ritmusú film azért sokszor megbicsaklik és Lee önhatalmú szócsövévé válik. A rendező szinte Trump elleni hadjáratnak nézte a moziját, tele van aktuálpolitikai utalással. Csakhogy ezúttal nincs egy olyan színész aduász (Denzel, Clive Owen, Edward Norton) a kezében mint oly sokszor korábban. Az önjelölt fekete próféta szerep nem mindig áll jól a filmnek, amely sokkal fontosabb a helyi afroamerikai közösségnek, mint nekünk európaiaknak. Természetesen az értelmetlen faji gyűlöletet át tudjuk érezni, de a helyenként karikaturisztikus árja rosszfiúkat nehéz komolyan venni. A mozi azonban nem is igazán akar több lenni, mint egy nagy középső ujj az elnök felé, aki a tavalyi Egyesült Államokbeli faji zavargásoknál látványosan töketlenkedett, illetve adta a lovat a rasszisták alá.

A 70-es évekbeli nyomozást bemutató részek roppant szórakoztatóak, de azért a vígjátéki jelző erős túlzás, pláne a vége előtt híradó bejátszások láttán. Ez csakúgy, mint oly sok korábbi Spike Lee film egy kis költségvetésű celluidpiruett a rasszisták ellen az afroamerikaik védelmében. A helyenként jól használt zene sem teszi eléggé fogyasztóbaráttá ezt a mozit. Politológusoknak ajánlott darab, mindenki másnak csak szabadon válaszható tananyag egy ma is létező problémáról. Mint film erős középszer, amely nem is igazán az átlag európai szórakoztatására készült. Ennek tükrében érdemes megfontolni a jegy vásárlást.

képek: www.imdb.com

A sötétség ébredése – Az akolitus

A Star Wars egyelőre nem tudott elszakadni a Skywalker korszaktól sorozatok szintjén sem, az Andor és az Ahsoka is felidézték azt. A nemrég megjelent Az akolitus a köztársaság fénykorába kalauzolja el a nézőket, és üde színfoltja a Star Wars élőszereplős világának. Kicsit krimi, kicsit fantasy, és persze némi drámával is fűszerezik az alkotást, a kezdés nagyon ígéretes, viszont kérdéses, hogy mit hoz az évad többi része.

Esztétikusan szórakoztató világvége

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a videójáték-adaptációk aranykorát éljük, az utóbbi években kritikai és anyagi sikereket is arattak a különféle videójátékokból készült filmek. Gondolhatunk itt a League of Legends-ből készült Arcane-ra, ami animációs filmként a Netflixen aratott nagy sikert, vagy a Super Mario Bros.-ra. Valamint a Last of Us tavaly évi sikere után meg is érkezett egy újabb posztapokaliptikus játék képernyőre adaptálása a Fallout széria, ami egy fokkal még magasabbra teszi a lécet.

Hungarikumnak számít a Csengetett, Mylord?

A Csengetett, Mylord? egy igazi hungarikum lenne? Van, aki szerint igen!
Három év kutatómunka előzte meg Boromisza István A Csengetett, Mylord? Univerzum című kötetének megjelenését, amely a magyar sorozatrajongók körében is méltán népszerű brit televíziós műsor kulisszatitkairól szól. Könyvajánló következik.

A sport és a szerelem hálójában

Kevés komoly témájú romantikus film lát napvilágot manapság, és még ritkábbak a minőségi darabok, a néhány napja megjelent Challengers azonban minőségi romantikus alkotás, és sportfilmnek is bőven megállja a helyét. Romantikus dráma ez, de közben csak nyomokban tartalmaz szerelmet, és messze nem csak egy nőért versengő két férfiról szól. Helyette komoly emberi érzelmekről, drámáról, és a sport mögöttes mozgatórugóiról is beszél.

Eszelős utcai harcosok

A 2024-es Országúti diszkó az 1989-es Patrick Swayze-féle akciófilm remake-je, motívumában eltér elődjétől, de mégis hű marad a régi időkhöz. A 80-as évek filmjeinek megvan a sajátos, korra jellemző atmoszférájuk. Ez alól az akkori alkotás sem volt kivétel, mely főként a kocsmai verekedései és Patrick Swayze karizmája miatt vált ikonikussá. Nos, a mostani 2024-es Doug Liman újrafeldolgozás nem egy mély érzelmeket megmozgató alkotás, de az összképet tekintve egy nagyon jó akció-vígjáték.