Menü
  • Ajánló
  • A Ku-Klux-Kán nyomában

A Ku-Klux-Kán nyomában

„Álmaiban Amerika visszainteget”

Spike Leet lehet nem szeretni, kedvelni, nem az USA-beli fekete értelmiség tagjának venni. Egy dolgot meg kell hagyni: a filmjei erős gyomrosok a számára olyannyira rasszista hazájának politikai, képzeletbeli testén. A legújabb darab a nagy port kavart Csuklyások-BlacKkKlansman egy alapvetően igaz történetet mesél el a vietnámi háború utáni Amerikáról, ahol az egyre erősödő etnikai problémák közepette egy fekete bőrű zsaru beépült a Ku-Klux-Kánba.

Egyszerűen felhívta őket és taggá dumálta magát. A személyes találkozások alkalmával egy zsidó származású zsaru helyettesítette. A zsidók és feketék elleni harc önjelölt lovagjai ellen nem is lehetne színesebb csapatot felvonultatni. Külön piros pont a mellékszereplőkért akik a még kezdő Washingtont (igen, Denzel fia) kisegítik.

Az alapvetően jó ritmusú film azért sokszor megbicsaklik és Lee önhatalmú szócsövévé válik. A rendező szinte Trump elleni hadjáratnak nézte a moziját, tele van aktuálpolitikai utalással. Csakhogy ezúttal nincs egy olyan színész aduász (Denzel, Clive Owen, Edward Norton) a kezében mint oly sokszor korábban. Az önjelölt fekete próféta szerep nem mindig áll jól a filmnek, amely sokkal fontosabb a helyi afroamerikai közösségnek, mint nekünk európaiaknak. Természetesen az értelmetlen faji gyűlöletet át tudjuk érezni, de a helyenként karikaturisztikus árja rosszfiúkat nehéz komolyan venni. A mozi azonban nem is igazán akar több lenni, mint egy nagy középső ujj az elnök felé, aki a tavalyi Egyesült Államokbeli faji zavargásoknál látványosan töketlenkedett, illetve adta a lovat a rasszisták alá.

A 70-es évekbeli nyomozást bemutató részek roppant szórakoztatóak, de azért a vígjátéki jelző erős túlzás, pláne a vége előtt híradó bejátszások láttán. Ez csakúgy, mint oly sok korábbi Spike Lee film egy kis költségvetésű celluidpiruett a rasszisták ellen az afroamerikaik védelmében. A helyenként jól használt zene sem teszi eléggé fogyasztóbaráttá ezt a mozit. Politológusoknak ajánlott darab, mindenki másnak csak szabadon válaszható tananyag egy ma is létező problémáról. Mint film erős középszer, amely nem is igazán az átlag európai szórakoztatására készült. Ennek tükrében érdemes megfontolni a jegy vásárlást.

képek: www.imdb.com

  • A rovat további cikkei

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.

A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet

Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.

Millie Bobby Brown ismét nyomoz

Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?